Tilosban (drarry)

3. Day: Never have I ever/Én még soha nem

Hali ! Nos, ez is az előző novellák folytatása, de ez az utolsó, a következő már más történet lesz. Egyébként kedves DorothyBarsh-nak (ahogy mondtam :D) köszönhetitek, hogy így lett, meg HirondelleNoire_-nek megköszönném a segítségét :D (meg kellene tanulnom angolul XD)

Épp vacsora idő volt, már mindenki jóízűen tömte magába a finom falatokat, mikor Harry besétált a nagyterembe, és helyet foglalt Ron mellett. A fekete hajú mosolygott és elégedett arcot vágott, amit barátai rögtön megfejtettek. Nem akarták ezt az asztalnál megbeszélni, még csak az kellene, hogy valaki megtudja. Semmi jó nem sülne ki belőle. Így folytatták az evést, Harry jókedvével mit sem törődve, és azt sem látták, ahogy eközben a sebhelyes a mardekár asztalnál ülő szőke fiúval szemezget.

Harry és Draco a csók után megbeszélték a dolgokat. Persze, azt már nem a folyósón – nem mintha a csókolózást ott kellett volna –, hanem a Szükség Szobájában. Együtt vannak. Mindkettejüknek rózsaszín köd szállt a fejükre, és alig várták, hogy kettesben lehessenek. Tudják, hogy milyen kockázatokkal jár a kapcsolatuk, de épp ezért annyira izgalmas. A lebukás veszélye, a titkos találkozások, a lopott csókok lázba hozták mindkét fiút.

Másnap a három barát az udvaron sétálgatott – szombat volt –, kevesen voltak, és azok is elég távol, hogy feljöjjön az a bizonyos kényes téma. Essünk túl rajta..., mondta magában Hermione. Megállt, majd Harry felé fordult, aki csodálkozva pillantott a lányra.
– Megmagyaráznád, hogy miért csókolóztál tegnap Dracóval a folyósón ? – hadarta le egy szuszra a kérdést, enyhe éllel a hangjában.
Harry úgy érezte, hogy forog vele a föld, és elsápadt. Máris lebuktak ? Eddig tartott a nagy titok ? Tudta, hogy előbb-utóbb el kell majd mondania a barátainak, de nem így akarta, hogy tudomást szerezzenek róla. Biztos volt benne, hogy Hermione egyébként is elkezdett volna gyanakodni, de hogy ilyen hamar megtudta, sőt, látta őket... Bár, egy kis megkönnyebbülés is társult az idegesség mellé, mert még mindig jobb, hogy ők látták meg, és nem valaki más, aki mindenkinek elmondta volna. Még rosszabb, ha egy tanár lett volna szemtanúja ennek. Most azon múlik minden, hogy Hermione és Ron mennyire elfogadóak. Legrosszabb esetben elveszíti a legjobb barátait. Ezt semmiképp sem akarta, szóval jól ki kell magyaráznia magát. Tartott ettől a beszélgetéstől, de most már nincs visszaút. Be kell vallania mindent.
– Öhm... Azért mert... – Harry a földet bámulta, idegességében az ajkába harapott, miközben kereste a szavakat.
Hermione eddig szigorú ábrázata kicsit megenyhült, látva mennyire kellemetlen helyzetbe hozta Harryt a hirtelen kérdésével. Nem akarta letámadni, csupán a tegnapi indulat beszélt belőle.
– Ne haragudj Harry, csak...
– Semmi baj, megértem, ha haragszol, és tudni akarod a magyarázatot. – a fekete hajú a lányra nézett egy apró mosollyal. Ron eddig csak hallgatott, most viszont megszólalt:
– Én igazából nem haragszom... – Harry melepődve nézett a vörös hajúra. – Annyira... – fejezte be a mondatot. – A magyarázatra viszont nagyon kíváncsi vagyok.

Harry kifújta a bent tartott levegőt. Annyira nem vészes a dolog, ha másképp lenne, már kiabálnának velem, gondolta.
– Igazából... – nézett oldalra.
– Már egy ideje tudom, hogy... Meleg vagyok.
Várta a megjegyzéseket, de se Ron, se Hermione nem szólalt meg, türelmesen várták a folytatást.
– És tegnap Draco bevallotta, hogy tetszem neki... Én meg csak...
– Megcsókoltad ? – fejezte be a mondatot Hermione karba tett kezekkel. Látszott rajta, ahogy Ronon is, csak Harry miatt fogták vissza magukat.
– Valahogy úgy... – azt már nem akarta hozzátenni, hogy ő kérte Dracótól, hogy csókolja meg.
– És most akkor jártok, vagy mi ? – mondta ki nehezen a vörös hajú.
– Hát, igen... Ha nagyon zavar titeket, akkor... Megmondom Dracónak, ho-
– Ne ! – szólt közbe Hermione. – Ez a te döntésed, mind tisztában vagyunk vele, mivel jár, de ha neked így jó, akkor nekünk is. Ettől még barátok maradunk. – magára erőltetett egy mosolyt.
– Köszönöm – Harry csak ennyit mondott, tudta, hogy nem lenne jó tovább erőltetni a dolgot.

Eletelt azóta pár hét, Draco és Harry kapcsolatáról továbbra is csak Ron és Hermione tudott. Azóta megbékéltek a dologgal, de a  véleményük nem nagyon változott.

Harry a szőke társaságában a Szükség Szobájában volt, az ágyon ültek.
– Ismered az “én még soha nem” játékot ? – kérdezte a fekete hajú vigyorogva Dracótól.
– Ki nem ? Ez olyan, mint a felelsz vagy mersz. Na és mi van vele ? – válaszolt unottan.
– Szerinted ? Játsszuk !
– Azt többen szokták, nem ?
Harry elvigyorodott.
– De ahogy én akarom, pont elég két személy.
Draco megemelte a szemöldökét.
– Miért, hogy akarod ?
Harry vigyora csak szélesebb lett.
– Ha én mondok valamit, és rád nem érvényes, akkor leveszel egy ruhadarabot magadról, úgyanígy ez fodítva is. És aki veszít, az lesz alul.
Draco meghökkent. Tudta mire gondol Harry, a vigyorából nem lehetett másra következtetni.
– Ez... Komolyan ?
– Igen. Csak nem félsz, hogy alul maradsz ? – egy pillanatig sem tűnt el a mosolya, nagyon is élvezte, hogy ennyire zavarba hozta Dracót, aki sosem feltételezte volna, hogy Harry ennyire perverz lenne. De már csak a büszkesége miatt nem akart nem-et mondani, így rábólintott.
– Rendben van, játsszunk – mondta magabiztosan, de ennek ellenére enyhe pír lepte el az arcát.
– Remek – válaszolta a fekete hajú és Draco elé ült, törökülésben. – Egyszer én mondok, egyszer te. Én kezdem.
A szőke csak bólintott.
– Szóval... Én még soha nem ittam alkoholt.
Harry halk káromkodást hallott, majd látta, ahogy a másik tallárja a földön köt ki, mire a vigyora újfent előbukkant.
– Nem létezik, hogy te még nem... – morogta Draco.
– Pedig nem – vágta rá Harry. Ezt simán meg fogja nyeri.
– Na most én jövök. Én még sosem kaptam el az aranycikeszt. – igen, ezzel nem szívesen dicsekedett, de ez jutott eszébe, és tudta, hogy Harrynek így biztosan meg kell vállnia egy ruhadarabjától.
Meg is tette, szintén a tallárját vette le, ahogy a szőke is.

Fogytak a ruhák, a fiúk pedig egyre izgatottabbak lettek.
Így ment ez egy darabig, míg nem Dracón csak egy alsó maradt, Harryn viszont még volt nadrág, ráadásul ő volt soron.
– Nos... – csoda, hogy még nem fájdult meg az arca a sok vigyorgástól. – Én még soha nem mentem neki egy oszlopnak a pályán – szándékosan hagyta ezt utoljára, hogy megadhassa a kegyelemdöfést Dracónak.
– Hé, ez nem ér ! – lázadt a szőke.
– Már miért ne érne ? Én még nem mentem neki, te viszon igen, szóóóóval... – hajolt közelebb. – Vesztettél – Draco durcásan oldalra hajtotta a fejét. Félt, és próbálta ezt leplezni. A következő pillanatban Harry megfogta az állát, maga felé fordította, majd megcsókolta. A szőke fejéből minden elszállt (ne haragudjatok, de ezen nem tudok nem nevetni XD), csak Harry puha ajkaira tudott koncetrálni.
A fekete hajú lassan végigsimított Draco vállától egészen a hasáig, ahol a bőrét kezdte cirógatni.
– Hadd segítsek – suttogta, majd mutatóujját beakasztotta Draco alsójának szélébe. – Ne aggódj, vigyázni fogok...
A szőke egy újabb csókkal válaszolt, miszerint bízik Harryben, és már közel sem anyira ideges, mint volt.
A fekete hajú belemoslygott a csókba, majd eldöntötte Dracót és folytatta, amit elkezdett.

És nekik volt egy jó estéjük, nektek pedig nem, mert nem írom le :P