2. Day: Kiss me, you fool/Csókolj meg, te idióta

895 50 47
                                    

Na, ez is meglett... Egyébként az előző folytatása egy kedves barátosném ajánlására :D
Jó olvasást !

Az a bizonyos eset óta Draco nem csinált semmi olyat, amivel árthatott volna Harrynek, ami megdöbbentő volt mindenki számára. Az okát senki sem tudta, de nem is érdekelt senkit sem annyira, hogy szóvá tegye a dolgot, így ment minden úgy, mintha semmi sem történt volna.
Azonban Harry egy percig sem hitte azt, hogy Draco csak úgy abbahagyja a piszkálódást. Igaz, hogy nem "csak úgy", mivel egy ilyen büntetés után senki sem lenne olyan hülye, hogy folytassa, de abban biztos volt, hogy tervez valamit.
Három hét múlva kviddics meccs lesz. Biztos akkor fog valamit csinálni, gondolta Harry.

Draco viselkedése egyre furcsább volt Harry felé. Egy hülye tréfát sem sütött el, nem lökte meg, ha elmentek egymás mellett, még egy gúnyos megjegyzést sem tett.
A fekete hajú nem tudta elképzelni, hogy mi történhetett a szőkével.

Nos, Draco rájött valamire, aminek egyáltalán nem örült. Egy olyan dolog, ami nem illő egy Malfoyhoz. Vagy inkább magához, Dracóhoz. Ugyanis, megfejtette azt a különös érzést, ami folyton előbukkant, akárhányszor Harry közelében volt. Rájött, hogy szerelmes Harrybe.
Egy álom segítségével értette meg, amiben ő és a szemüveges fiú csókolóztak. Majd miután szétváltak egymástól, mind a ketten kimondták a bűvös szót. Draco ekkor kelt fel és nem is aludt utána vissza. Megijesztette a dolog. Hogy ő szerelmes legyen Harry Potterbe, az ősellenségébe ? Nevetséges...
Így természetesen ezt az érzést a lehető legjobban el akarta nyomni magában, de sajnos, vagy nem sajnos, nem igazán járt sikerrel.

Eljött a kviddics mérkőzés napja, mardekár a griffendél ellen. Harry ideges volt, arra számított, hogy Draco most fog lecsapni rá. Akármit tehet, és ő nem tudhatja mi az. Még csak nem is sejtheti. Hát, igen, ami történni fog, arra valóban nem számíthatott...

A nézők hangos kiáltással bátorították mindkét ház csapatát, míg azok a levegőbe emelkedtek seprűjük segítségével. A fekete hajúnak liftezett a gyomra az idegességtől. Farkasszemet nézett Dracóval, de nem tudott kiovasni semmit annak tekintetéből. Egy pilanatra megszünt a külvilág a két fiú számára, a nézők hangja eltompult, de épp hogy csak egy pillanatra, ugyanis a következőben megszólalt a síp, ami a játék kezdetét jelentette.

A játékosok rögtön megkezdték a harcot a győzelemért, ellentétben Harryvel és Dracóval, akik alig pár másodperc után felébredve a sokkból, indultak el az aranycikesz felkutatására. Mindketten tudták, hogy valami más, Draco különösen.

Harry úgy döntött, hogy inkább egy helyben marad és szemmel tartsa a szőkét, közben figyel, hogy mikor bukkan fel az arany színű labda – na meg persze vigyázott, hogy ne vágja fejbe egy másik labda. Egyébként se tudott volna most ész nélkül repülni ide-oda, mert hányiger kerülgette. Nem tudta miért enyire ideges, hisz akármit is tervez Draco, nem viheti végbe, mert az egész tanári kar figyeli a meccset. Annyira nem hülye, hogy megkockáztassa. Egy olyan kegyetlen büntetés után főleg nem.
Ez a gondolatmenet lejátszódott Harry fejében, ennek köszönhetően felbátorodott egy kicsit és az idegessége is alábbhagyott.

Ekkor szinte az orra előtt repült el az aranycikesz, rögtön utána Draco. A szemüveges fiú ledöbbent pár másodpercre, de miután észhez tért, azonnal utánuk eredt. Szinte rögtön beérte Dracót, fej-fej mellett haladtak, alig harminc centire egymástól. A szőke oldalra fordította a fejét, egyenesen Harryre nézett. Az eddig is gyorsan dobogó szíve még gyorsabban kezdett zakatolni, és melege lett, úgy, hogy közben szél sűvített a füle mellett. Konkrétan zavarba jött attól, hogy Harry ilyen közel van hozzá. A fekete hajú nem nézett rá, de tudta, hogy a szőke őt nézi, aki így nem figyel előre, aminek az lett az eredménye, hogy amikor Harry elkanyarodott, hogy kikerüljön egy oszlopot, Draco egyenesen nekiment annak. A szemüveges fiú persze a fodulatnál elkapta a kis aranylabdát, de most elmaradt a szokásos ujjongás. Mindenki megdöbbenve nézte a földről feltápászkodó Draco Malfoyt, aki az előbb egy igen csúnya ütközést produkált. Érdekes mód nem szerzett semmilyen komolyabb sérülést, csak annyi, hogy fáj mindene. Na meg persze a szégyenérzet...

Tilosban (drarry) Onde histórias criam vida. Descubra agora