Unicorn boy

6.

Haha, ötletem sincs mi az a dal fent.
Komolyan. Soha az életemben nem hallottam, csak kiadta és gondoltam fun lenne odatenni.

Mostmár komolyan kellene egy Unicorn boyos lejátszási lista is, ha már ennyire mániám a zenék beillesztése.

Az összes embert kizártam a házból. Hozzátenném, ez elég nehéz feladat volt, mivel páran olyan részegek voltak, hogy a padlón húzva kellett eljuttatnom őket az ajtóig.
Nos, hogy ilyen állapotban mit kezdtek odakint, abba inkább bele se akartam gondolni... talán köszönetképp kifeküdtek és lábtörlőt játszottak a ház előtt. Vagy akinek nem tetszett a buli, körbehányta a kertet.
Minőségi véleménykifejtés!

Az akkorra már kissé józanabbnak tűnő fiút felrángattam a lépcsőn, a szobájába hurcolva őt, ahol lefektettem - oké, dobtam, az én 170 cm-emnek és nulla izmomnak nehéz volt az ő kb 180-ja és az edzett teste - őt az ágyra.
- A nemrég történtek után levetkőztetni inkább nem foglak, de én nem akarok a piás pólómban aludni - mondtam miközben levettem az említett ruhadarabot, habár nem igazán voltam benne biztos, hogy egyáltalán érti, amit mondok.
- Azt hiszed érdekelsz engem? - ült fel. Beszédében továbbra is érződött az általa megivott alkohol mennyisége, így eléggé nevetséges egy jelenetnek találtam. Szívesen lefényképeztem volna, hogy aztán később azzal zsaroljam, de a francba is, az ilyen jó ötletek mindig utólag jutnak az eszembe.
- Őszintén? Nem hiszem. Azt hiszem, hogy kurvára részeg vagy. Olyannyira, hogy szerintem összetévesztesz engem valami lánnyal, de el kell szomorítsalak Sean, nekem farkam van. Még ha nem is vagyok a legférfiasabb a világon - néztem rá, ő pedig egy pillanatig mintha mondani akart volna valamit, aztán egyszerűen csak visszadőlt és nem szólalt meg az éjszaka hátramaradt pár órájában, ahogy azt én se tettem, reménykedve, hogy nem ébred fel és gyilkol le engem.

Másnap reggel mikor felkeltem, a másik ágy üresen állt, s az enyém melletti szekrényen pár ruhát találtam, feltételeztem azzal a céllal, hogy vegyem fel őket.
Gondoltam kissé önállósítom magamat, így körbenéztem a helyiségben, majd az ajtóra szegeztem tekintetemet és elindultam megkeresni a fürdőt.
Sean szobája egyébként egészen tetszett, a fal fehér volt, de olyan fehér, amin látszott, hogy sokszor van újrafestve, így nem váltott a színe valami rondább, sötétebbre.
Az ajtóval szemben egy íróasztal helyezkedett el, rajta egy laptop, a két oldalán szekrény és polcok.
Az ablaknál Sean ágya, balra pedig a másik, ami ugyebár elvileg vendégeknek lett odatéve, s azelőtt valószínűleg a fiúé lehetett, csak nem akarták kidobni.

Mindennel végezve leértem a konyhába, ahol a fekete hajú ült az asztalnál, aztán érkezésemre rám nézett.
- Zuhanyoztál? Ahogy látom a ruhákat is megtaláltad, amiket kitettem - állapodott meg tekintete a fehér felsőn, amit viseltem. A tegnaphoz képest sokkal nyugodtabbnak tűnt, talán csak a másnaposság tehetett róla. - Mit szeretnél enni? Csináltam rántottát de nem tudom szereted-e - tette hozzá, én pedig csak tovább álldogáltam, nem igazán tudta, mit csináljak. - Most mi van? Ülj már le - sóhajtott fel, én pedig a feleszmélve megtettem, amit kért.

Kissé kínosan éreztem magamat a tegnap miatt, s nem csak az akkori eleve borzalmas érzéseim tehettek erről, hanem az is, amit Sean tett.
Ám ő semmi jelét nem mutatta annak, hogy hasonló gondolatai lennének, így felmerült bennem, hogy esetleg nem is emlékszik a történtekre, vagy ha igen, nem bonyolítja túl a dolgot és foglalkozik vele túl sokat.

- Bármit megeszek - válaszoltam. - Izé. Kivéve Édes dolgokat.
- Oké - bólintott.  - Amúgy a takarítást már elkezdtem, nem sok maradt hátra. Azt megcsináljuk együtt.

Aztán semmi nem változott.
Sean visszatért a random személyiségváltozásaihoz - amit amúgy biztos vagyok benne, hogy direkt csinált, csak mert ki akart készíteni -, én hol rettegtem, hol simán viccet csináltam belőle,  s hamarosan már szokásossá vált az is, hogy megírom a háziját vagy kitakarítok nála... mert igen, még a titkommal való fenyegetést se hagyta abba, hiába viselkedett egészen barátiasan.
Mert hogy a kettő közül egyikre - se a leckeírásra, se a takarításra - nem igen volt szüksége, az biztos.