The Thorn alchemist - A tövis alkimista

Kettő

-De jó újra itt lenni!- Jegyezte meg a páncélos alak, mikor útitársával leszálltak a vonatról és elindultak.

-Én már előre félek Winrytől. – nyelt egyet a szőke fiú- Nem lehetne, hogy egyszer egy aranyos lány köszöntsön, nem pedig egy hárpia? Semmiképpen ne legyen automail mániás, maximum olyan magas lehet, mint én...-merült el a fantáziavilágában

-Bátyus azt hiszem elkaptad az ezredestől a perverzséget...

-Ne hasonlíts ahhoz a szoknyapecérhez!!!-akadt ki a szőke fiú

~Time skip~

-Alice kinyitnád, kérlek az ajtót- szólt ki a konyhából Pinako Rockebell

-Azonnal- indult meg a lány. Hosszú fekete haja szépen volt fésülve. A kapott ruhái kissé bővek voltak rá.

-Üdvö...zlöm- a lány mosolya egy pillanat alatt fagyott rá az arcára, ahogy realizálta, kik is a vendégek. A szoba megfordult vele, és érezte, ahogy elhagyja az ereje.

-H-hé!- a fiú eldobta a csomagját és ép kezével a lány után kapott, így mindketten elestek

-Ed, Al mi történt?- rontott be az előszobába Winry – Ó, a csudába! Szólnom kellett volna.

-Mondjuk arról, hogy ki ez a lány?- Tápászkodott fel Edward, amíg testvére bevitte az eszméletlen lányt a nappaliba.

-Arról is...nektek is...de leginkább neki. Akkora barom vagyok. És én még tegnap azt mondtam neki, hogy nem jöttök ide. - Átkozta saját magát a Rockebell lány. Arcán aggodalom és tehetetlen düh keveredett.

-Miért? Ki ő? Miért nem akart találkozni velünk?- Tette le Alphonse a lányt a kanapéra, hogy aztán gyerekkori barátjához forduljon.

-Nem tudom...Tegnap elájult az állomáson, ezért ide hoztam. Azt mondja bezárt az árvaház, ahol eddig élt. És valamiért retteg az alkimistáktól.

-Retteg?-lepődött meg Edward a kanapén fekvő lányt nézve, aki most csak egy védtelen kisgyereknek tűnt.

-Ez megmagyaráz néhány dolgot... de azért elájulni? Lennie kell itt valami másnak is. – gondolkodott el a fiatalabbik Elric testvér- Jobban kellene vigyáznod, hogy mit kívánsz, Bátyus- bökte oldalba testvérét, mire az elvörösödött

-M-mintha azért dobták volna ki az árvaházból, amit 10 perce mondtam!-akadt ki a szőke alkimista. Mindenhová nézett a szobában, a benne lévő személyeken kívül.

-Miért, mit mondtál?- kíváncsiskodott Winry közelebb lépve az ideges fiúhoz-

Ekkor Alice mocorogni kezdett, majd a fejét tapogatva felült a kanapén. Ijedten nézett az Elric testvérekre, majd felpattant és hátrálni kezdett. Felbukott a szőnyeg szélében és esés közben feldöntötte a kandalló melletti piszkavas (Ennek amúgy van rendes neve?) állványát. A vasat maga előtt tartva, félelemtől remegve nézett körbe. Edward tett egy lépést közelebb, mire a lány megszorította rögtönzött fegyverét. Az alkimista még egy lépést közeledett. Majd még egy utolsót, és lehajolva megragadta a piszkavas másik végét.

-Nem tudom, hogy mi történt veled, ami miatt így félsz. – nézett bele a zöld szemekbe, és magában megjegyezte, hogy a tulajdonosuk olyan, mint egy riadt őzike. - Nem tudom, és így segíteni sem tudok. Hidd el, hogy nem bántalak. Szóval kérlek,engedd azt el, és mondd el szépen, hogy mi a baj. Nem valami megnyugtató egy felfegyverzett lány társasága...főleg nem így fél kézzel.- Nevetett fel a mondat végén, ahogy a lány lassan levette kezét a piszkavasról.

-Rendben van Alice, Pinako néni a konyhában van, neki szólhatsz, ha baj van. Én addig megyek és megszerelem ennek a baromnak az automailjét- Alice megrezzent, és tiltakozni akart, de Winry addigra már el is hagyta a szobát. Végül a fekete hajú lány bólintott, és leült a kanapéra, a lehető legnagyobb ívben kikerülve Edwardot..

.

.

.

Au revoir!