The Thorn alchemist - A tövis alkimista

Öt

- Arról álmodtam, ami akkor történt. – felelt a lány leülve az ágya szélére. Hangja alig hallhatóan megremegett. –És te...arról... - rámutatott Edward auto mailjének azon részére, mely a restéhez kapcsolódott.

- Ja – Komorodott el a fiú, de gyorsan megrázta a fejét, és már újra a régi önmaga volt. – Egyébként – Váltott témát – Ezen már gondolkodtam, de az Alice, legyen akármilyen szép név is, túl hivatalos. Kellene neked egy becenév. – ecsetelte teljes beleéléssel a szőke fiú – De az „Al" már foglalt. – közölte végül a problémát olyan komoly arccal, mintha ez egy létfontosságú kérdés lenne.

- Az orvosom Törpicseknek hív. Azt mondja, ez úgy hangzik, mintha egy kisgyerekhez beszélne. Az intelligenciámra vonatkozó következtetéseket pedig vonjam le magamnak. Nem értem mi baja van – adott hangot sértettségének – nekem igenis remek memóriám van. Bármit megjegyzek maximum három olvasás után.

-Komolyan, Alice? Ez elképesztő. – lelkendezett Edward. – ilyen memóriával, fele annyi tanulással letehettem volna az állami alkimista vizsgát! - a fiú látta, ahogy beszélgetőtársának elkomorodik az arca, ezért gyorsan témát váltott.

- Elég közel álltok egymáshoz az orvosoddal. – jegyezte meg – egészen pontosan mit is kezel rajtad? Ugye nem lesz bajod nélküle, amíg itt vagy? – Alice egy pillanatra meglepődött, majd halványan elmosolyodott.

- Egy ideje már rossz az egészségem, és gyengébb vagyok, mint a kortársaim. Nincs semmi konkrét probléma, csak könnyebben megbetegszem. Vagy legalábbis az orvosok mind ezt mondják. – A lány magyarázat közben ültő helyzetben magára rángatta a takarót, és a lábait is felhúzta a hideg padlóról. – De ha nem tudsz a többi gyerekkel játszani, és odakint szaladgálni, hanem mindig csak az ágyadban fekszel, akkor könnyedén az orvos lehet az egyetlen barátod.

- Mégis mióta tart ez az állapotod? - Tette fel az első eszébe jutó kérdést Edward. A lány meglepett arca láttán magyarázkodni kezdett. – Úgy értem...ismerek néhány remek orvost Centralban, talán az egyikük tudna segíteni...

- Azt nem hiszem. Ez már Auden, a barátom halála óta tart, és eddig egyedül Sutton doktornő ért el bármilyen javulást. Forradalmi módszerekkel dolgozik, és ez sok embernek nem tetszik. Ez az oka, hogy faluról falura utazik, így engem is csak ritkán tud kezelni. Mindig azt mondja: „Az emberek félnek attól, amit nem ismernek. Ez mindig is így volt." – Odakint a szél megrezgette a fák leveleit, és enyhén kijjebb nyitotta az ablakot. A befurakodó fuvallat pár másodpercig játszadozott a lány ében hajával, majd elhalt. – Mondd Edward, ha most elkezdeném a tanulást, mennyi időbe telne állami alkimistává válnom? – Zöld szemeiben határozottság csillogott, ahogy kimondta a szavakat, és Edward hátán enyhe bizsergés futott végig.

- M...mi? – kérdezte zavarodottan a fiú.

- Félünk attól, amit nem ismerünk. És én nem szeretnék többé félni. – A lány mélyen belenézett Edward szemeibe, és a fiú visszabámult. – Egyébként is szeretek új dolgokat tanulni – kuncogott halkan Alice, ahogy hátát az ágy támlájának döntötte. –Kérlek, taníts meg az alkímiára, Edward Elric az Acél alkimista! – A fiú arcába hirtelen a kelleténél jóval több vér szökött.

- R-rendben, de készülj fel, hogy kemény lesz! – állt fel a szőke fiú – Nagyjából két hétig maradhatok, mielőtt az ezredes túl mérges lesz. Ennyi idő alatt kell megtanítanom neked mindent, amit csak lehet. Aztán velünk jössz Centralba, és ott folytatjuk az oktatásodat. Az első adandó alkalommal leteszed az államvizsgát.

~

-Jó sokáig elvoltál, bátyó! – köszöntötte szobájukba visszatérő testvérét Alphonse – Nem is tudtam, hogy manapság ilyen nagy feladat „szerezni egy pohár vizet". – hangjából kihallatszott a kötekedés, ahogy végignézte Edwardot álmosan bevánszorogni az ágyába.

- Haha, nagyon vicces. – vágott vissza az idősebb fiú – Összefutottam Alice-szel, akinek szintén rémálma volt. Bekísértem a szobájába, és megvártam, amíg visszaalszik. – írta le röviden az elmúlt fél óra eseményeit.

- Ó igen? Bementél egy lány szobájába? És szabad tudnom, mit csináltatok pontosan? – kérdezősködött tovább Alphonse.

- B-beszélgettünk! Semmi több. - mentegetőzött Edward – Egyébként is, mik ezek a kérdések? Inkább te vagy túlságosan olyan, mint az ezredes!

-Bátyus, hogy mondhatsz ilyet? Jólvan, akkor mára hagylak..Aludj jól! – adta be a derekát a fiatalabb fiú.

- Kösz, Al – fordult egyet az ágyában Edward – Ó, és még valami: Tovább itt maradunk, mert alkímiára tanítom Alice-t!

- Micsoda? – kérdezte meghökkenve, de testvére már nem válaszolt.

Au revoir!