Egy új élet kezdete

Sajnálat(Tom)

Kisétáltunk a buszmegállóba Alexszel.Nem voltunk rosszban de nem bírtam hogy folyton a tornász lányokkal akar randizni.Már végigment szinte az egész csapaton.SZINTE.Mert egy lány folyton lekoptatta.Most is ez volt a téma.Bár engem nem igazán érdekelt.Ezek a lányok nagyképűek és ostobák(nem azt mondom hogy általában a tornászok ilyenek.Csak hogy a mi tornászaink).Mind ugyanúgy öltöznek és hülyeségeket kérdeznek órán.Csapatban mászkálnak meg minden nem tudom ez a liba miért rázta le folyton de nem is izgatott.

-Miért ráz le mindig?Ezt nem értem.!-túrt bele szőke hajába-Pedig a többiek hajlandóak voltak randizni velem.

-Egyáltalán miért náluk próbálkozol?-kérdeztem kissé idegesen.
Nem voltam rosszban Alexszel de ez a szokása zavart.A külseje ellenére nem volt az a tipikus izomagy akire az agyatlan pompom lányok buknak.Nem tudtam felfogni,hogy miért fut a suli legirritálóbb személyei után amikor értelmes lányt is foghatna magának.Régen még érdekelték a normális lányok is de amióta csak a hülye libák érdeklik kicsit eltávolodtunk egymástól.Nem vagyunk legjobb barátok de még mindig igazi a barátságunk habár Alexnek néha fejébe száll az alfahím szerep de ilyenkor le lehet állítani.
-Mert szépek és hajlékonyak és tetszik hogy ilyen elérhetetlenek-válaszolta igazi fogkrémreklám mosolyt villantva.

-Hát asszem Ella a legelérhetetlenebb közülük...

-Beképzelt kis dög...mind azok de nem baj.Ha elcsábítanám az egyiket megtudnám milyenek a csapat nélkül-kicsit meglepett a hirtelen hozzáállás váltás de valahol egyetértettem azzal amit mond.

-Igaz lehet hogy úgy mások de mindig csapatban mászkálnak...Ellát meg hagyd a francba. Valszeg ő a legbeképzeltebb.

Ekkor meghallottam valamit.Sírást.A megállóban lévő padon Ella ült.EGYEDÜL.Sírt.Olyan elveszettnek sőt egyenesen megtörtnek tűnt.Még sosem láttam őt ilyen állapotban.Meglepett,hogy sírni látom és elgondolkodtam ilyenkor hol lehet a drágalátos csapat.Eszembe jutott,hogy lehet egymással is olyan dögök mint velünk,áskálódnak,lenézik a másikat.Milyen barátság az ilyen,milyen csapattárs?
-Mi van kicsim elfogyott a szempillaspirál?-kérdezte Alex.

Ella rémülten nézett fel ránk a szempillaspirálja és az alapozója elkenődött.Szemében rémület és döbbenet csillogott.

-Kirúgtak a csapatból.A lányok nem állnak többé szóba velem...-mondta remegő hangon.

-De sajnálom.-mondta Alex gúnyosan.-Gyere Tom megérdemli a beképzelt kis dög ami vele történt.

Nem érdemelte meg.Senki sem érdemelte volna meg hogy elveszítse az összes barátját és azt amiért mindeddig dolgozott.Tényleg egy dög volt.De most olyan elveszettnek tűnt megsajnáltam.

-Nem.Én itt maradok vele.Ha nem tetszik menj.
Alex meghökkent,szemei tágra nyíltak a meglepetéstől.Egy pillanatra Ella is abbahagyta sírást meggyötört arcán átfutott a pillanatnyi döbbenet.Én magam is nehezen hittem el,hogy vele maradok de most először látta az érző,törékeny oldalát és nem volt szívem otthagyni.Alex még egy darabig babán nézett rám majd sértődötten hátat fordított nekem és távozni készült.
-Azt hittem utálod de tudod mit babusgasd csak,játszd a hőst de magadra vess ha utána faképnél hagy-közölte velem búcsúzóul,barna szemeiben düh és egy kis aggodalom keveredett.
Néztem ahogy lassan elsétál néha vissza-vissza nézve,hogy nem gondoltam e meg magam de nem tettem,tudtam,hogy Ellával kell maradnom.