A változás szele - Lando Norris

H a r m a d i k

2 HÓNAPPAL KÉSŐBB...
-KÉREM AZ UTASOKAT, HOGY KAPCSOLJÁK BE A BIZTONSÁGI ÖVEIKET,MEGKEZDJÜK A LESZÁLLÁST!
- Lara, ébredj és kapcsold be az övedet! – böködte meg a vállam apa.
- Mi?! Már itt is vagyunk?- nyöszörögtem.
- Néhány perc múlva megérkezünk. – mosolygott rám – a taxink ott fog várni a reptéren.
- Remek... - dobtam neki egy erőltetett mosolyt, majd kilestem az ablakon.. a felhők mögül már kezdett kirajzolódni a szülővárosom látképe. A repülőgépből kiszállva megborzongtam a hideg szellőtől. Helló Anglia!
A repülőtéren rengeteg ember nyüzsgött. A nagy tömegen keresztül utat kellett vágni a kijárat felé amelyet kisebb-nagyobb sikerrel véghez is vittem. Az autóutunk eléggé csendes volt, végig a mellettünk elsuhanó várost figyeltem. Néha ráismertem egy-egy épületre még kislány koromból. Kiszálltam az autóból és szemügyre vettem a régi családi házunkat. Égszínkék falai tökéletesen beillettek a tájba, a ház előtt egy kisebb, mögötte pedig egy nagyobb udvar húzódott. A nagy tölgyfán még mindig ott lógott a kedvenc kerékhintám. Észre sem vettem, hogy a családom többi tagja már rég az ajtónál csoportosul és rám várnak. Anya mosolyogva biccentett a már nyitott bejáratra így a csomagom felkapva besiettem a házba, fel a lépcsőn. Rögtön balra az első ajtón benyitva elém tárult a szobám. Leültem az ágyamra melyet végigsimítottam a kezemmel - Otthon, édes otthon - sóhajtottam.
Kiléptem az erkélyemre, magamba szívtam a tiszta levegőt... lehunytam a szemem és élveztem, ahogy a szél cirógatja az arcom és itt-ott belekap a hajamba. Álmodozásomból kijózanodva a szemben lévő házra szögeztem tekintetem, Landoék házára. Hogy pontosabb legyek, Lando szobájának ablakára. Nem telt sok időbe, míg mozgolódást véltem felfedezni. Lehet Lando már nem is lakik itt és most éppen valami idegent kukkolok. Az ablakon át meglátok egy szépen kidolgozott, izmos testet amint egy pólót vet le. Összehúztam a szemeim...Nem, ez nem lehet! Ő lenne Lando? Na neee...Nem hiszem el! Abból a nyegle kisfiúból egy ilyen pasi?! Úgy látszik, hogy a sors nagyon kegyesen bánt Landoval. Sokkal magasabb lett, göndör, kunkori haja a virító zöld szemeibe omlott. Hirtelen megfordult és az ablakhoz lépett majd egy kozdulattal kinyitotta   és meztelen felsőtesttel kihajolt rajta:
- Hé te! Kihívom a rendőröket ha nem hagyod abba a kukkolást! - kiáltott át.
- Hé te!Nem számít kukkolásnak ha a másik fél élvezi!
- Te jobban élvezted! Tudom ám, ezt a testet ki ne szeretné nézni?!- villantott egy félmosolyt így megvillantak hófehér fogait.
- Öntelt lettél Norris.
- Sosem tagadtam - tárta szét kezeit.
- Nincs egy kicsit hideg Baywatchot játszani? - mutattam a meztelen felsőteste felé. Így pár méterre is láttam, ahogy a bimbói égnek erednek a hidegtől.
- Miért, zavarban vagy?-vigyorgott.
- Ó én nem, de ha meg akarsz betegedni akkor csak hajrá!
- Imádom, hogy így aggódsz értem!- tettem szívére kezeit meghatódottságot színlelve.
- Jó éjt Lando Norris! -azzal megfordultam és bevetettem magam a szobába. Még a szemem sarkából láttam, hogy becsukta az ablakot de még vetett rám egy pillantást, majd mosolyogva megrázta a fejét. Néhány másodpercig még tartottam a pillantását, majd egy gúnyos mosolyt küldve felé behúztam a függönyöket. Azonnal Magamhoz vettem a mobilomat és hívtam Emmát.

- Szia Laraaa!- sikoltott a telefonba. El kellett tartanom a fülemtől a telefont, nehogy megsüketüljek.
- Szia Emma! Ennyire örülsz nekem?-mosolyogtam.
- Nagyon.Örülök, hogy visszajöttél! Hiányoztál.
- Te is nekem. Holnap? Összefutunk?
- Holnap 2-kor megyek érted. Úgy okés?
- Naná! Aludj jól! Puszillak.
- Én is téged! Szia!

Kinyomtam a telefont. Vettem egy forró zuhanyt, belebújtam a pizsimbe, majd be az ágyamba. Furcsa volt újra ebben az ágyban feküdni és a plafonomra ragasztott foszforeszkáló csillagokat stírölni. Talán nem is lesz olyan rossz itt... talán ez egy jel. Itt már nem bánthat Dávid és kilábalhatok a szakítás okozta depiből. Még írtam a csajoknak pár üzit majd hagytam, hogy szépen lassan elnyomjon álom.