A változás szele - Lando Norris

N y o l c a d i k

Em pontosan 11 óra 2 perckor már a dudán feküdt a házunk előtt.
- Normális vagy, ember? - nevettem - felvered a fél szomszédságot!
- Mondtam, hogy 11- re legyél kész! Tudod, hogy mennyire utálok várni - kiabált nekem lehúzott ablaknál, majd a szemére tolta a napszemüveget - na szedd a lábad törpike!

Már majdnem a kocsinál jártam, mikor egy kéz megragadta a karomat. Landoval találtam szemben magam.
- Na, hova ilyen sietősen Pindúr? - göndör fürtjein izzadság csillogott és szaporán vette a levegőt. Biztosan kocogni volt.
- Közöd annyi mint eszed! - feleltem, majd a kocsiba vetettem magam. Már épp a biztonsági övvel bajlódtam, mikor kitárult az ajtó és az említett fiú átnyúlva felettem becsatolta az övem. Arca vészesen közel volt az enyémhez, még a levegőm is bent akadt. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk és lazán elvigyorodott.
- Khm - köhintett Em, mi pedig villámgyorsan kaptuk el a fejünket.
- Ó, szia Em! - kacsintott az egész jelenetet végignéző barátnőmre - nicsak te is itt vagy?
- Csá Norris, na ja.. itt. De te igazán ronthatnád máshol a levegőt - nevetett már ő is - shoppingolni megyünk, van kedved jönni? Veszünk neked egy csini bikinit.
Kikerekedett szemekkel bámultam a barátnőmre, jelezve neki, hogy nehogy elhívja ezt a barmot!
- Isten meg a ments! - válaszolt Lando - van egy kis dolgom, de nektek jó szórakozást! Még összefutunk - kacsintott rám majd biccentett egyet és továbbkocogott.

- Lara, ez meg most mi a franc volt veletek?
- Én tudjam? Totál kattant a csávó! - néztem a barátnőmre.
- Bejössz neki, ugye tudod?
- Dehogy is! Csak képzelődsz! Még ha úgy is lenne, ahogy állítod, engem akkor sem érdekelne ha ő lenne az utolsó hímnemű ezen a bolygón! - állítottam az ebet a karóhoz, majd a visszapillantóban megláttam Landot ahogy éppen megválik a pulcsijától. Csak én érzem, vagy hirtelen túl meleg lett a kocsiban?!
Kiszáradt a szám, ahogy feltárult előttem az izmos hátá és válla. Vajon milyen lehet végignyalni azokon az izmokon?
- Aha, én meg vagyok a télapó - nevette el magát Em és a gázra taposott.
- Ne szólj semmit!
- Lakat a számon - de továbbra is eszeveszettül vigyorgott.

A bevásárlóközpontban alig páran lézengtek, tekintve, hogy munkanap volt nem is csodálkoztam rajta. Emmel végigjártuk az összes üzletet és meg is találtam a tökéletes ruhát a Nate-tel való randira. Egy bézs szatén pántos ruhát választottam, fekete blézerrel és csizmával.

Körülbelül egy órakor fáradtan rogytunk le kedvenc Starbucksunk egyik asztalához.
- Szóval azt mondod, hogy nem bánnád, ha Nate bepróbálkozna? Például egy csókkal? 
- Azt hiszem nem ... Az a faszfej Dávid volt utoljára, aki megcsókolt, ideje ezt megváltoztatni.
- És Lando? - szippantott bele a karamellás capuccinojába.
- Mi van vele? Hogy jön ő most ide?
- Láttam a pillantásaitokat... szikrázik körülöttetek a levegő! Mint anno, mikor még gyerekek voltunk... - kezdett volna bele a nosztalgiázásba.
- Em, te teljesen meg vagy huzatva? Lando állandóan kínzott, bogarakat tett a hajamba! Miről beszélsz? - háborodtam fel kicsit hangosabban, mint kellett volna, hisz az egész kávézó ránk szegezte tekintetét.
- Lara, te is tudod, hogy a fiúk így mutatják ki, ha valaki tetszik nekik! - húzta fel magát már ő is.
- Nem akarok Landoról hallani! Átkozom a napot mikor odaköltöztek mellénk Bristolból... 
- Nem lehet, hogy csak azért ennyire ellenszenves, mert magadnak sem tudod bevallani, hogy tetszik neked? És mindig is tetszett?!
- Em, nem akarok csalódni... és tudom, ha engedek Landonak, csúnyán megégetném magam.
- Megértelek Larus... vettem az adás, leakadok a témáról - ölelt meg.

Tény, hogy nem volt nekem közömbös Lando, de végeztem egy kis kutatást a neten a szerelmi életéről. Nem is olyan rég még azt vallotta egy interjúban, hogy sok barátnője van. Ezek szerint habzsolja az életet, háza van Monacoban, partykra jár. Hogy is jöhetnék én bele ebbe a képbe?