-Egy királyi sarj vagyok. Elizabeth Angel.
Egy lány aki egy királyi családba született, elege lesz a ,,hercegnői" bánásmódból. Igazi életet akar élni, de ezt neki a szülei nem engedik. Egy konkrét kalitkában kell élnie. Ezért, nap mint nap, elszökik...
-Váuv!-néztem magamat a tükörben. -Naaa tetszik?-jött mellém Linda. -Nagyon! Úristen nagyon köszönöm!-öleltem meg.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Ezt adta rám Linda. Nekem nagyon tetszik. -Hallod, meddig tudsz itt maradni?-kérdezte. -A szüleim este 6-ig dolgoznak, legalább addig.-mondtam és vissza ültem az ágyára. -Értem. Akkor mit szólnál ahoz, ha bemutatnálak téged egy jó baráti társaságomnak? -Ohm...jóó. Miért is ne?-vontam meg a vállam. -Akkor menjünk!-kezdte el húzni a karom. -Hova?-torpantam meg. -A St. James's Parkba, ott talizunk a haverokkal.
Ez lehet furán hangzik, de én csak alig párszor voltam ebben a parkban. A szüleim az ilyen pogramokat ,,idő pocsékolásnak" tartják.
-Ohm..., hogy kell ezt az ízét kilyukasztani?-mutattam fel az állítólagos metró jegyemet. -Most csak szórakozol...-fogta a fejét Linda. -Neeem -Még sosem utaztál metrón?-húzta fel szemöldökét. -Még soha.-sütöttem le szemeimet. -Hm...akkor segítek.-vette ki a kezemből a jegyet és kilyukasztotta.
Mentünk 3 metró megállót, aztán leszáltunk.
-Hát figyelj, egy újabb élményt éltem meg. Megjártam a Londoni metrót... Wowww.-szólaltam meg amint kiértünk az aluljáróból.
A Westminster-ben gyalogoltunk a kicsit hüvös időben (NYÁRON, IGEN NYÁRON). Át a Victoria Street-en egészen a Buckingham palótáig amit már egy jó ideje nem láttam. Tiszta nosztalgia volt. Utoljára a nagypapám hozott el ide amikor 10 éves voltam. Ő pont egy az egyben olyan volt mint én. ,, makacs". Lehet ezért is volt nagyon jó a kapcsolatunk. Én már akkoriban elkezdtem ellenszegülni a szüleimnek és papi ( a nagypapám csak így hívom) ugyan így volt ezzel. Nem értette míért tartanak engem egy burokban. Tiszta lázadó volt. Bárcsak most is itt lenne mellettem...
-Hahhhoo Elizabeth!- integetett előttem Linda erőteljesen, hogy vérge észre vegyem. Mert miközben máshol jártak a gondolataim, megálltam a sarkon öntudatlanul.
-Jah, bocsi itt vagyok, kicsit elkalandoztam..-ráztam meg a fejem.
-Afajta flashback volt?-kérdezte.
-Aham- feleltem.
-Akkor eddig azt sem hallottad amit mondtam ugye?- ált meg Linda a szélsebes menetelés közben.
-Nem igazán..
-Nos, a barátaim írtak, hogy késnek egy 10 percet, mert hoznak kávét maguknak a helyi kávézóból és nagyon nagy a sor. Addig megnézhetnénk a kacsákat a tóban, gyere nagyon cukik!-kezdte húzni a karomat.
-Várrrjjj én veszek magamnak egy forrócsokit a Starbucksban, te addig maradj itt várd meg a barátaidat.-torpantam meg.
-Biztos ne kísérjelek el?- kérdezett vissza.
-Ne. Kicsit nekem is kell önnálosodnom.-kacsintottam egyet neki. A következő pillanatban pedig már száguldottam a forrócsokimért. Legalább a Starbucksban nem voltak sokan,mert mint sokan tudják ezt nem mindenki engedheti meg magának... Amint én jöttem a sorban egy angyali mégis vad szempárral találtam magam szembe... Barna rövid göndör haj, kék szem, erős felsőtest, de mégsem annyira kigyúrt, az a pont jó kategória.
