A hiányzó darab [FNAF TÖRTÉNET]

20. rész

*Flora szemszöge*

Felékaptam a fejem. Hiába mondja őszintén, kötve hiszem, hogy érezte volna ezt.
-Komolyan? -nevettem fel irónikusan.
-Figyelj. Felteszek egy kérdést neked. Őszintén válaszolj! -mondta. -Ha tudok. -rántottam meg a vállam.
-Bunkó vagy másokkal és keresed a magányt. Igaz? -kérdezte, mire én csak bólintottam. Fogalmam sincs hova akar kilyukadni...
-Miért csinálod? -tette fel a végső kérdést, amire nem tudtam választ adni. Ha az őszinte válaszomat adnám meg, az hülyén jönne le, ezt még én is belátom. De ez a viselkedés csak így itt van velem. Nincs különösebb oka.
-Nem tudsz rá válaszolni, igaz? Én tudom a választ. -jelent meg az önfényezés a hangjában.
-Én is tudom... -romboltam le az álmait.
-Akkor miért nem szabadulsz meg tőle? -csóválta meg a fejét, mintha egy ötéves gyerek lennék.
-Mondani könnyű. Mégis hogyan? És miért? -akadtam ki. Még hogy érti! Szart sem ért!
-Igazából olyan könnyű, hogy az már nehéz. -rácsaptam a homlokomram.
-Velem van valami súlyos probléma, ezen nem lehet változtatni. Reménytelen vagyok. -próbáltam hagyni ennyiben a témát, azt tettetve hogy nekem ez nem is olyan fontos.
-Most velem jössz. -jelentette ki, majd felkerekedett és elindult visszafelé.
-Hova akarsz vinni? Minek menjek veled? -tettem fel a kérdéseket, mégis utána mentem.
-Bocsánatot fogsz kérni mindenkitől akivel rosszul viselkedtél. -adta ki az újabb utasítást. Na persze, ez soha nem fog megtörténni. Hangosan felnevettem.
-Ki vagy te, az anyám? Teljesen értelmetlen az hogy segítesz nekem. -röhögtem ki. Igazából csak oldani akartam a feszültséget. A saját félelmemet. Nem akarok a szemükbe nézni. Tudom hogy szörnyű vagyok, nem kell ezt erőltetni...
-Veszélyes a gonosszal játszadozni. Főleg ezen a helyen. Egyszer majd rájössz... -fordította hátra a fejét, miközben ezeket a szavakat suttogta. Az utunk során ezek voltak a köztünk elhangzott utolsó szavak. A hangulatot megteremtették. Olyan érzésem volt, mintha valaki folyamatosan mögöttem lenne, és engem figyelne. Vészjósló.
(...)
Egyedül mentem vissza, Baby nem jött be. Azért kedves, mit ne mondjak... Ahogy bedugtam a fejem, három aggódó szempár szegeződött rám, mire megtorpantam. Körbenéztem. Eszembe jutottak Baby szavai...