Öt hónap | ✔️

z á r ó

Cassidy, január harmadikán távozott el. Nyugodt halált halt, a szobájában. Édesanyja és szerelme sírva búcsúztak tőle el utolsó perceiben, majd Gabriel karjaiban kiszállt belőle az élet.

Temetése ma délelőtt zajlik le. Cassidy-nek ma lett volna a születésnapja.
Az egybegyültek, feketében roskadozva ültek a bársony székeken. Mindenki, aki összegyűlt, szerette és tisztelte a lányt. Az első sorban, Cassidy édesanyja és Gabriel ült. Egymás kezét szorongatva, sírva, maguk elé meredve ültek.

- Kérem, a lány közeli barátját, mondja el búcsúbeszédét - szólította Gabriel-t a tiszteletes.

- A szerelme voltam - bicentett oda a lelkésznek, majd az bólintva elnézést kért. - Írtam egy szöveget, amit felolvasnék. - hajtogatja szét a kék papírt. - Cassidy, hét éve szerelmes volt belém. Minden nap figyelt engem. Egyáltalán nem ijesztett meg, amikor ezt közölte velem. Imponáló volt. Amikor először találkoztunk, épp a rózsakertemen dolgoztam. Amit ma már csak Cassidy rózsáinak hívok.
Odajött hozzám, és a lehető legjobb benyomást keltette. Egy hónap múlva randizni kezdünk, majd össze is jöttünk.
Cass a világ legjobb embere. Tisztességes, kedves, jó szívű. Van saját akarata és véleménye, önbizalma és humora. Tökéletes volt. Mindennel együtt tökéletes. - mosolyogva, törli le könnyeit a gyászoló fiú . - Kérdezem magamtól és önöktől: miért kellett elmennie? Mert az élet egy piszkosul rossz játék.
Cassidy, azt mondta: boldogan mentem el, legyetek ti is azok.
Kaptam tőle egy naplót. Ahol az elmúlt öt hónapot leírta. Rengeteg üzenettel és érzelemmel felénk, élőkhöz.
Ezek után mondja valaki, hogy rossz ember. Mert Cassidy, minden volt, csak az nem. - fejezi be szövegét a fiú, majd a koporsóhoz lép.  - Szerelmem, szépségem. Gyere el hozzám minden éjjel, és engem kísérts. - búcsúzik el tőle, majd letesz egy apró dobozt a fedélre. - Ezt a szülinapodra vettem. Örökké, szerelmem.

A fiú, sírva borul a lány anyjára. Mindketten zokognak. Pedig tudták, hogy eljön. Mindenki tudta. De nem akarták, hogy ennyire hamar.