Dark Girl

~1~

Kimberly Cross vagyok és kettős életet élek. Az egyikben egy sima, 16 éves gimnazista lány vagyok, míg a másikban bűnöző ,és ha engem kérdeztek a második opció a valódi életem.  Igen jól olvastad. De szerintem a bűnöző kicsit durva kifejezés az én szakmámra. De ez még semmi.  Amikor kicsi voltam, körülbelül olyan 8 éves, egy nagyon erős sugárzás ért engem ami által kaptam egy "képességet". Amikor valakit szeretek vagy kötődöm hozzá, nem érinthetem meg és ő se engem, mert hirtelen olyan mintha eltűnnék. Szó szerint át lehet nyúlni a testemen. Mintha légnemű lenne a testem. Ezért nincsennek érzéseim. De van mikor tudom irányítani. Például mikor szabotálom a Bosszúállók bázisát vagy valami fontos dolgot szerzek, át tudok menni a falon vagy láthatatlan leszek. És itt jön elő, hogy miért is vagyok "bűnöző". Mert a Bosszúállok névre hallgató csapat már jópárszor okozott nekem fájdalmat. Kezdjük a sugárzással. Az Tony Stark műve. Elrontott egy kísérletet ami ezt a képességet váltotta ki. Stark azt hitte, hogy nem történt semmi és így ejtették az ügyet.  Aztán a szüleim halála 2 évvel ezelőtt.  Amikor a belváros közepén kitört egy csata kimenekítettek mindenkit kivéve minket.  Én a szüleimmel bent ragadtunk. Hiába kiabáltam, nem reagált rá senki. Én tudtam használni a képességemet de nekik nem volt, és így...Gondolom sejtitek mi lett a vége. Akkor azt hitték, hogy meghaltam és még most is abban a tudatban vannak. Meg még volt jópár alkalom,de ezek mindent vittek.  Szóval nagyjából ez az életem. A valódi életem. A másikról nincs sok mesélni valóm. Stephanie Smith néven ismernek. A Queens-i iskolába járok. Itt élek a város központjában egyedül. A suliban talán akad egy-két barátom, de azon kívül nincs sok érdekfeszítő dolog, amit tudni kéne rólam.  

Éppen az új, lopott aktákat olvasom amit most nemrég szereztem meg. De kár volt, mert semmi újat nem tudtam meg. Hihetetlen! Ennyi készület meg tervezés a nagy semmiért!

-Jól van, nyugalom Kim.Nyugalom.- mondogattam magamnak. Odanéztem a digitális órára ami este 11:49-et mutattott, majd úgy döntöttem kimegyek a konyhába egy pohár vízért. Miután kiittam a pohár összes tartalmát,fogtam magam és bementem a hálószobába. Utánam becsuktam az ajtót, majd belevetettem magamat az ágyba és elaludtam.

Reggel késve ébredtem. Az első órám 8-kor kezdődik és van 15 percem beérni. Lehetetlen. Odaszaladtam a szekrényemhez és kirántottam az ajtót. Kivettem belőle egy fekete farmernadrágot valamint egy vastagabb fehér pulóvert. Mivel október van így muszály kicsit vastagabban öltözni. Utána szaladtam a fürdőszobába fogat meg arcot mosni.Kirontva a fürdőből futottam a cipőmért. Egy egyszerű fehér sportcipőt húztam a lábamra.Még gyorsan beszaladtam a "tanulószobámba" az órámért ami azt a célt szolgálja, hogy bármit megtudjak nézni, vizsgálni, stb...Tehát egy saját magam által kifejlesztett okosóra.

Bezártam az ajtómat,majd elkezdtem sprintelni a suli fele.

Mikor beértem,már 5 perce ment az óra. Gyorsan megkerestem a matek termet és bekopogtam.

-Tessék!-mondta a tanár.Benyitottam majd becsukva magam mögött az ajtót, a férfi felé fordultam:

-Elnézést a késésért tanár úr,de elaludtam.-mentegetőztem.A férfi nem válaszolt csak bólintott, majd fogtam és odasétáltam a helyemhez ahol már vártak.Ledobtam magamat a székre két fiú mellé.

-Szia Stephanie.-köszönt Peter mosolyogva.Talán ő az akit a legjobb barátomnak nevezek.

-Jó reggelt.-folytatta Ned vigyorogva.

-Sziasztok.-sóhajtottam.Ennyi volt a beszélgetésünk,mivel nem akartam magamat bajba keverni még jobban.

Ebédszünetben egyedül akartam ülni,így kerestem egy üres helyet. Ámde nem sokáig voltam magam mivel egy olyan ember ült le velem szemben akit a legkevésbé akartam látni.Flash volt az.Totál belém van esvés.Ezt szinte mindenki tudja és sajnos én is.

-Hali Stephanie.Mit szólnál ha ma este elmennénk kettesbe?-mielőtt válaszoltam volna,belépett Ned és Peter. Láttam ahogy a ducibb srác odamutat rám és Flashre.Ahogy Peter idenézett ,hirtelen nagyon mérges lett.

-Én...-válaszoltam volna de, megszólalt az órám és én gyorsan kirohantam.Ha pár másodpercre tovább maradok akkor lehet, hogy lebukok.A wc felé vettem az irányt, ahol megnéztem hogy mit is jelzett az óra.Egy új aktára talált rá a rendszer amit át fognak adni Tony Starknak.Az információ neve: A Cross család halála.Amint elolvastam elkerekedett a szemem.Muszáj megszereznem ezt itt Stark előtt. Előkaptam az órarendemet és láttam, hogy a következő órám történelem lesz. Igaz a kedvenc órám, de ha ebből valami még kiderül akkor bármit érte.Fogtam magamat és kirontottam a mosdóból és sebesen lépkedtem a kijárat felé. DE Peter megállított.

-Minden rendben Stephanie?-nézett rám aggódó arccal.Megérintette a karomat és mélyen a szemembe nézett.-Mit akart Flash?

-Figyu Peter...Nekem sajnos most mennem kell.-kikerültem majd folytattam tovább az utamat.Nem is pillantottam hátra.

Mikor elértem egy sötét sikátorba gyorsan átvettem az álruhámat.Az álcám egy fekete bőrnadrág, ugyanilyen trikó, egy fekete bőrdzseki és úgyszintén fekete csizma volt."Ki gondolta volna,hogy az egész felszerelés fekete?"Gondoltam magamban.Plusz még fel voltam szerelkezve egy pisztolyal meg egyéb más cuccokkal.Ja,meg egy mask takarta az arcomat.

Vettem egy nagy levegőt majd elkezdtem láthatatlanná válni.

Mikor odaértem visszaállítottam magam látható formába.Pár perc után megtaláltam amit akartam.Már nyúlni akartam érte,amikor egy fehér ragadós valami eltalálta a kezemet.

Hátra pillantottam, majd megláttam valakit Pók ruhába.

-Ki vagy te?-kezdte ő.Én viszont nem válaszoltam.Megragadtam a mappát, de előtte szabaddá tettem a kezemet, majd futásnak eredtem. Mielőtt befordultam volna folyosóra, most meg a lábamat találta el. Odalépett hozzám:

-Még be sem mutatkoztam.Pókember vagyok.-nyújtotta a kezét.Én csak álltam mozdulatlanul.-Mindegy.Nos...Nézzük, ki is vagy valójában.-nyúlt volna hozzá az arcomhoz,de nem tudott mivel megint láthatatlan lettem.

-Wow.-mondta.Én pedig hazaszöktem.

Otthon ijedten ültem le az asztalhoz.Nem mertem kinyitni a dossziét,mert féltem, hogy csalódok bármiben is amiben eddig hittem.Hirtelen eszembe jutott Peter.Megkerestem a telomat majd mikor feloldottam,láttam ,hogy 20 nem fogadott hívás és egy üzenet virít az értesítések között.Megnyitottam az SMS -t és ez állt benne:

Szia Kim!
Nagyon aggódok érted!Félek,mert nem vetted fel a telefont.Nem voltál otthon,amikor csöngettem.Mi a baj?
Kérlek szépen írj vagy holnap keress fel a suliba.

~Peter

Letettem a telefont majd vissza ültem a székbe.Nagy gondolat menet után megfogtam a mappát,kimentem,és az udvaron lévő kuka mellé sétáltam.Kerestem egy gyufát,majd meggyújtottam és néztem,ahogy lassan elég a valóság.Most kérdeznétek,hogy miért tettem ,amit tettem.Azért égetem el ,mert nem akarom lerombolni azt amiben hiszek.És,hogy miért loptam el?Mert legalább nem kerül a Bosszúállokhoz.Vissza fogják kapni azt a fájdalmat amit okoztak.Ebben biztos vagyok.