Dark Girl

~2~

Reggel korán keltem,mert már 5:20 -kor fent voltam. Reggeli után nyugodtan ültem le a kanapéra Tv-t nézni. Bekapcsolva a televíziót, és egy érdekes hírre lettem figyelmes:

Tegnap este elloptak egy kivételesen fontos aktát. Az elkövetőt nem tudták azonosítani. Azt mondják az akta igen fontos, mert egy pár éve történt haláleset valós eseményét tartalmazza, ami a Bosszúálloknak hátrányt jelenthet az elvesztése.
Most peddig következzen az időjárás jelentés.

Mosolyra húztam a számat. A hír után kikapcsoltam a kütyüt, és mentem a szobámba beágyazni. Ezután fogtam magamat és nem nagy kedvel, elindultam a suliba.

Kb. a felénél járhattam amikor valaki elém állt. Ijedtemben felkaptam a fejemet és a szemébe néztem. Megint az az idióta Flash volt. Mikor akad már le rólam?

-Szia Steph!-mosolygott rám.

-Stephanie!-válaszoltam közömbösen. Utálom ha Steph-nek hívnak.-Mit szeretnél?-néztem rá kérdőn és flegmán egyszerre.

Egy kis habozás után végül kinyögte mit is akart:

-Mit szólnál ha együtt mennénk a suliba?-nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg.

-Rendben, de arról ne is álmodj, hogy megfogom valaha is a kezedet.-mondtam majd elmentem mellett.Ő követett.Mi bajom származna abból, hogy együtt megyünk suliba?

Hát igen. Néha csalódunk, de én túl sokszor.

Egész úton őt hallgattam.Mikor odaértünk a sulihoz, azt hittem már nem lehet rosszabb. De tévedtem.

-Stephanie?-hangzott mögöttem egy fiú hangja. Peteré volt az.-Te mióta jársz Flash-el?-kérdezte. Én értetlenül és félve néztem rá.

Elővette a telefonját majd fél perc után a kezembe nyomta. A suli blogját tartottam magam előtt. A legfrissebb cikk pedig ez volt:

Flash, a suli leghelyesebb pasija együtt van Stephanie Smith-el! Olyan cukik. Habár nem értem,hogy miért vele kellett  összejönnie. Egyenlőre csak ennyit lehet tudni. A további történeseket majd itt olvashatjátok.:)

A cikk végén felpillantottam Pete-re, akinek az arcára a csalódottság és a féltékenység keveréke  volt leolvasható.

-De hát én... Nem is vagyunk együtt Flash-el!-már majdnem kiabáltam. Néma csend következett hármunk között. A szünetet Flash törte meg. Ellökte előlem Petert és odalépett. Egyszercsak  MEGCSÓKOLT! Mi a franc?????? Olyan...fujjjjjjjj. Az első reakcióm az volt ,hogy pofon vágtam. Elfordultam tőle majd bementem a bejárati ajtón,keresve a női mosdót.

Mikor beértem az volt az első, hogy körül néztem nincs-e valaki valamelyik fülkében.

Teljesen egyedül voltam. Lekuporodtam a falmentén a földre, és elkezdtem zokogni.Elegem van abból, hogy nincsennek szüleim.Elegem van, mindenből!

Fél óra gondolkodás után felálltam és az igazgatói felé vettem mentem. Mire odaértem már majdnem vége volt az órának. Bekopogtam.

-Tessék!-szólalt meg az igazgató.

*3 héttel később*

Egy tök jó könyvet olvasok. A puha és kényelmes kanapén. Csendben. Egymagamban.

A nosztalgiámat az ajtó csengője zavarta meg. Felpattantam és odaléptem az ajtóhoz. Kinyitottam majd megdöbbenés ült ki az arcomra.