Dark Girl

~5~

-A HYDRA-t fogod szolgálni,bármi áron.-válaszolta.

-Nem!Ebbe nem fogok belemenni!-kiáltottam.

-Tök mindegy,mert a fejedbe beleültettünk egy kis kütyüt ami irányit és a parancsokat adja.-el sem akartam hinni azt amit mondott.-Most is egy érdekes állapotban vagy.Ez mind tudomány.-fejezte be.

-Szóval olyan vagyok mint a Tél Katonája?-állt meg bennem az ütőér.

-Nem.Te sokkal erősebb vagy.-hangzott.-Erősebb...-egy kis csend után én szólaltam meg:

-Hogy tudok ebből az állapotból kijutni?Hahó!-kiabáltam a semmibe.Nem jött válasz.Úgy döntöttem,hogy lecsukom a szememet hátha lesz valami.

Éreztem,hogy valami elektromos érzés fut végig a szívemen.Fájt.Egyre csak fájt.

Aztán kinyitva a szememet,felugrottam az ágyon.Valószínűleg visszakerültem a való életbe.Tony mellettem állt,kezébe az újraélesztő géppel.

-Kim, jól vagy?-lépett közelebb hozzám,közben lerakva gépet.

-Nem tudom.El kell mennem!-keltem fel.A lábra állás kissé nehézkes volt,de végül sikerült.

-Nem is érdekel,hogy hogy kerültél ide?-tette fel felháborodva.-Két 2 hétig szinte halott voltál!Mindenki azon volt,hogy hogyan tudnánk visszahozni.Legalább egy köszönömöt ha nem is én,de a többiek megérdemelnek!-parancsolgatott.

-Nem kellett volna visszahozni.Csak bajt csináltatok magatoknak.-zártam le a témát, és kinyitva az ajtót elindultam megkereseni a kijáratott.

Ahogy elértem az ajtóhoz,Peter lépett be.

-Kim!De jó látni!-ölelt meg.De én nem viszonoztam.

-Sajnálom Peter,de mennem kell.-szakítottam meg a pillanatot és láthatatlanná váltam.

-Igazad volt!-hallottam meg és hirtelen megtorpantam.-Tényleg Lizt szeretem és ő is szeret.Köszönöm,hogy felnyitottad a szememet.-mosolygott.
Olyan deja vu érzésem volt.

Ő belépett az épületbe én pedig mentem a...HYDRA-hoz?Valamiért hozzájuk akartam menni.Mintha rájuk lenne szükségem.

Hát persze!Amit mondott az a valaki amikor kiűtöttek.Irányitják az agyamat.Már indultam volna,amikor valaki megszólított.Merthogy közben újra látható voltam.

-Kim!De jó újra látni!-jött szembe velem Harry.

-Harry Osborn.Úgyszintén örülök a találkozásnak.-mosolyogtam rá.

-Hogy telnek a napjaid?Peterrel mi újság?-kérdezte.

-Átlagosak-hazudtam.-Peterrel meg nem valami fényes a kapcsolatunk.-folytattam.

-Ó!Ne haragudj.Nem akartam.-kért bocsánatot.

-Semmi baj.Nem tudhattad.-próbáltam optimista lenni.-De ha nem haragszol én most elmennék,mert van még egy kis dolgom.-néztem rá bociszemekkel.

-Nem gond.Nekem is van még dolgom.Azt hiszem.-vakarta meg a tarkóját.

-Akkor szia!- integettem neki és elkezdtem gyorsan sétálni.

Elindultam a szervezet régi kastélyszerű épületéhez.Árkon-bokron keresztül mentem az erdőben.

A bejárata tényleg olyan volt mintha az ókor egyik legnagyobb vára előtt állnák.Falain meglátszott az idő vasfoga,de nem lehetett megmondani a helyről azt,hogy komoly kisérletek folynak itt.

Beérve az építménybe egy tudós fogadott:

-Ms. Cross.Már várják magát.-intett,hogy kövessem.Hosszú folyosókon sétáltunk végig.Egyszercsak megállt egy vasajtó előtt.Beírta a jelszót,amit én pontosan tudtam követni.5739 volt az.Belépve a terembe egy elég komoly férfi ült bőrszékben és valamit gépelt a laptopján.Egy kört alakított pár hologram ember.Odasétáltam a közepére és a férfi felpillantott a géptől: