Epilógus

266 25 1
                                    

Mary

Boldogság töltött el, ahogy láttam őt a színpadon. Hihetetlen hogy tizenhat éven keresztül ez a csoda kimaradt az életemből. Mert ő tényleg egy csoda.

Debbie felé fordultam, aki hasonlóképp tett, s egymásra mosolyogtunk. Tekintetemet a csápoló Princre vezettem, aki szintén élvezte a koncertet jobban mint mi.

- Köszönöm. Szeretlek titeket. - hangzott el a búcsú mondat, majd lesétált hozzánk.

- Mizujs nagylány? - simogatta meg arcomat, majd ölbe vette az egy éves Princet.

- Jó voltál. - fontam egyik karomat derekára.

- Úgy véled? Akkor jól végeztem a munkám. - mosolygott le rám.

- Te mindig jól végzel mindent. Itt ez az imádni való kisfiú. - mutattam Prince-re s megsimogattam arcát.

- Van benne valami. - kuncogott, majd átkarolta Debbiet, s egy csókot nyomott az arcára. Átadta neki Princet, majd ismét mellém sétált. - És mit szeretnél ma csinálni kisasszony?

- Őszintén nem tudom. Talán megnézhetnénk a Pán Pétert, hisz azt mind szeretjük.

- Benne vagyok. - karolt át. - Szeretlek.

- Én is szeretlek Apa.

Hát, ez lenne a könyv vége, remélem tetszett. Aki olvasta, annak nagyon köszönöm.
Szeretlek titeket.💘

Apa (Michael Jackson) BEFEJEZETTTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang