Apám Karmaiban

A lány az utcán

Egy kicsi magamról:
A nevem Zack.
Kedvenc színem a kék és a fekete. Folyton ilyen színű cuccokban vagyok. Utálom a színesebbet.
Fehér hajam, és kék szemem van.
Az anyámmal élek, és semmit nem tudok apámról.
Két hét múlva, November 20-án leszek 17.
Egyedüli gyerek vagyok.
Gimibe járok.
Nincsenek nagyon barátaim. Nem vagyok barátkozós tipus. Na meg amúgyis messze elkerülnek a külsőm miatt. Mindenki valami másnak néz, mert fehér a hajam. Az ég szerelmére mi a baj vele!? Nem vagyok kövér, de azért nagyon vékony sem. Bár anyukám szerint igen. Nem vagyok magas, de alacsony se.
Nem vagyok a legjobb tanuló. Hármas átlagom van, de nekem az épp elég.
Szerintem kezdjünk is bele...

-Ébresztő! -lép be anya a szobába. Felhúzza a redőnyt hogy ne lássak semmit. Kircsi.
-Ma Szombat van. Hagy még aludni. Legalább 2 órát. -motyogom miközben magamra húzom a takarót.
-Itt van Luis. Azt mondta beszélni szeretne veled.
-De Luis utál. -tudni kell Luisról, hogy nagyon perverz és meleg. Egy buzi köcsög már mióta ismerem.
-Miért utálna?
-Engem mindenki utál.
-Jajj gyere már. Legalább köszönj neki. Luis!! -szól az említetnek aki bejön a szobába.
-Nekem mennem kell dolgozni. Legyetek jók. És Zack ne makacskodj.
-Jó. Szia.
-Sziasztok.
-Csókolom. -elmegy. Luis leráncigálja rólam a takarót.
-Hagy már. Egyébként miért jöttél. Dolgom van.
-Aludni? -megforgatom a szemem. -Azért jöttem mert tegnap délután összeültünk a srácokkal, kutakodtunk egy kicsit és azt találtuk hogy lehet hogy te félisten vagy.
-Te megzakkantál?!
-Nem. De van egy rege az interneten amiszerint Perszephoné vagyis az édesanyád volt egy istennel. Mármint szerelmeskedtek meg ikyenek.
-Értettem úgy is. -nézek rá komolyan. -És honnan veszitek hogy az anyám egy istennel volt?
-Olvastuk. Az interneten.
-Szuper. Manapság minden hülyeség fenn van a neten. De most komolyan ezért jöttél át hozzám?
-Igazából áthívtam pár haveromat. Nem baj?
-Először is had öltözzek fel. Másodszor pedig... Megzakkantál!?
-Nem. És már itt vannak, szóval később öltözz át. Amúgy cuki az alsód.
-Sima fekete. És miért nézegeted az alsómat.
-Rajtad olyan aranyosan fest.
-Pusztulj a püdös francba.
-Anyukád szólt hogy ne légy makacs.
-És akkor mi van? Most pedig bocsáss meg de elmegyek a mosdóba, és mire visszajövök tűnj el. És mond a baráraidnak hogy ne jöjjenek ide.
Kimegyek a szobából. A folyosó végére érek. Itt van jobbra a konyha és balra a mosdó. Mi a?
-Már itt vannak. Bocs hogy nem szóltam. -jön mögöttem Luis.
-Mindenki menjen haza. Most!
-Nem lehet. Luis egy csomó dolgot ígért ha veled töltjük a napot. -mondja Luis egyik haverja.
-Aha. De ne most.
-Miért?
-Legalább adjatok 10 percet.
-És addig mit csináljunk hófehérke?
-Semmit sem. Kint vártok az ajtó előtt. Mindenki kifelé.
-10 perc de nem több. Indítom a stoppert.
Kimennek. Bezárom az ajtót. Kulccsal. Elkészülök... Bla, bla, bla...
Kopognak az ajtón. Kinyitom. Luis az. A srácokkal próbálják betolni az ajtót. Egy ellen 10. Nem ér. Bejönnek. Leülök az étkezőasztalhoz és várok.
-Mit akartok? -kérdezem miközben a fejemet a kezemre hajtom.
-Beszélni az apádról.
-Ő már rég meghalt vagy ekköltözött, vagy mit tudom én. Nem mindedj? Titeket egyáltalán miért érdekel a családom?
-Csak.
-Remek. És most mit szeretnétek, mit csinálljak? Menjek Olümpuszra az istenekhez?
-Igen.
-Itt nindenki megőrült?
-Nem. De úgy sincs jobb dolgod.
-Bármi jobb. Most pedig vagy én megyek el vagy ti.
-Mi maradunk.
-Oké. Adok kulcsot. Ha elmeltek zárjátok be az ajtót. Én sétálok egyet. Felveszem a kedvenc pulcsim. Felfeszem a kapucnit. Fekete, és a cibzár, meg a varratok kékek. Elindulok.

Remélem elmennek mire visszaérek. Jó hosszú séta. Már vagy 25 perce megyek egyenesen. Ideje visszamenni. De azért még megyek kicsit. Jól eljöttem. Azt se tudom hol vagyok. A földet bámulva sétálgatok.
-Elnézést megtudná mondani hogy hol vagyok? -kèrdezek meg egy férfit.
-Nem mindedj!? Kotródj innen te
taknyos! Azt ajánlom hagyd el ezt a várost minnél hamarabb.
-De. Miért?
-Erre csak a gonosz jár. -felém fordul. Ennek nincs meg az egyik szeme. Undi. -Jobb ha te nem maradsz itt.
Végigfut a hideg a hátamon. Ki volt ez az alak? És ha már itt tartunk egyáltalán hol vagyok? És miért nincs itt rajta kívül egy ember se? Hátra felé lépkedek, mert nem akarom levenni róla a szemem. Nekiütközök valaminek. Megfordulok. Ez egy lány. Úgy néz ki mint én. Fehér haj, kék szem. Ugyanilyen magas, és vékony. Csak állunk egymással szemben és nézünk egymásra. Ugyanúgy csodálkozik ahogy én is.
-Heló. -szólal meg egy KIS habozás után.
-Heló. Megtudnád mondani hogy hol vagyok?
-Ami azt illeti, jobb ha hazamész. Veszélyes ilyenkor kint járkálni.
-Miért?
-Csak nézz körül.
-Aha. De merre menjek. Az az igazság hogy eltévedtem.
-Hol laksz?
-Az A sugárút mellett balra. Onnan hazatalálok.
-Akkor gyere. -elmegy mellettem és megfogja a karomat és húz, mert különben még mindig ott állnék a csodálkozástól ledermedve...

-Itt vagyunk. -szólal meg.
-És. Mi a neved?
-Emily. Neked?
-Zack.
-Örültem Zack.
-Én... Én is. Hehe. -elmegy.
Istenem mi volt ez? Nem tudom felfogni. Azta! Hát. Inkább visszamegyek, és remélem hogy a srácok már hazamentek.
Benyitok. És... Persze hogy itt vannak.
-Jó volt sétálni?
-Igen. De rossz volt visszajönni hozzátok. -mondom durcásan.
-Jajj. Ne már. A fiúk már ki is találták hogy juthatsz Olümpuszba.
-Mivan? Mégis hogy? Ti tényleg azt hiszitek hogy? Istenem. Most inkább ledőlök.
-De egy órája keltél fel.
-Kit érdekel?! Most kérlek hagyjatok békén. Nagyon fáradt vagyok.
-De miben fáradtál el? Zack!? Zack!? -összeestem. Luis elkapott. És minden elsötétült.

Folytassam? *-*