Szerelem a végzeted

3.rész

Szemei elkerekedtek a vérrel borított szörnyeteg láttán, de rájött, hogy most nincs idő a csodálkozásra. Hatalmas tenyerét a karomra kulcsolta, majd felrántott a földről. A vádlimba azonnal erőteljes fájdalom nyilalt, ami miatt felszisszentem. Egy újabb könnycsepp követte a többit, mely egyenesen a régi fapadlóra hullott. Kyle maga után húzva engem végigfutott a komor, és sötét folyosón.
Az aprócska ablakból beszűrődő fény rávetődött a falon lógó portékra, melyek mintha ránk vicsorogtak volna.
Bár igazán érdekelt a múltjuk, nem tudtam ezen agyalni, ugyanis az a valami még a nyomunkban volt. A sajgó lábam nem kedvelte a gyorsaságot, és minden léptemnél belenyilalt az elviselhetetlen a fájdalom. Levegőt kapkodva nyitottunk be egy vas ajtón, ami mögött egy hatalmas szakadt paplannal leterített francia ágy hevert. Kyle becsapta maga mögött az ajtót, majd lihegve rámnézett.
Fogalmam sem volt, mit tegyek. Kimeneküljek a zord sötétségbe egyenesen a szörny kamai közé, vagy itt maradjak vele és hagyjam, hogy elvegye azt ami az enyém.
Félénken hátráltam, miközben tekintetem az övébe fúrtam. Az ablakon át beszűrődő holfény megcsillant éjfekete haján, mely dúsnak és selymesnek tűnt. Enyhén borostás arca és szürke színű szeme, visszaverte a csillagok által kibocsájtott fényt.
A koszos falhoz simulva vettem észre, hogy mindössze egy bő póló, és egy fehérnemű takarja testem.
Egy óvatos lépést tett előre, én pedig ijedten tekintettem körbe, valami menekülő utat keresve. Orromat megcsapta az erős rothadt hús szag, és hirtelen erős karmok kezdték el tönkretenni az ajtót.

- Ne bánts... - hangom halk volt, és elhaló.

Felvont szemöldökkel rázta meg a fejét, majd gúnyosan elvigyorodott. Hófehér fogai ragyogtak a félhomályban.
Hátat fordított nekem, majd - feltételezem - a villanykapcsolót keresgélte. Óvatosan végighúzta férfias tenyerét a penészes falon, míg végre meg nem találta a keresett dolgot.
A szoba azonnal világosságba burkolózott, így alaposan megvizsgálhattuk a körülöttünk elhelyezkedő poros tárgyakat. A francia ágyon egy hatalmas vérfolt tündökölt, így elkönyveltem magamba, hogy azon soha nem fogok aludni.
A barna szekrények ajtajai leszakadva hevertek a földön, és a hatalmas szőnyegről egy kéz nézett velem farkasszemet. Undorodva csúsztam le a földre, majd ránéztem Kyle-ra. Minden egyes mozdulatomat követte tekintetével.

- Szerinted most, mikor egy őrültek házába rángattam magunkat, megerőszakolnálak? - röhögte el magát. - Még várnod kell! - kacsintott, én pedig remegve átkaroltam a térdemet. - Ki kell jutnom innen... - gondolkozott el.

Csendben néztem az ajtóra, ami mögül már nem hallatszódott a vészjósló karmolások hangja.
Hirtelen ötlettől vezérelve futottam oda, miközben Kyle meglepődve nézte őrült cselekedetem.
Kitártam az ajtót, majd kifutottam a komor, és sötét folyosóra.
Hallottam, amint utánam ordít, bár nem foglalkoztam vele.
A vádlim lüktetett, én pedig eszeveszettül kerestem a szabadságot jelképező kijáratot.
Zokogva rohantam a hosszú út végéig, ahol zsákutcába kerültem. Elfogott a pánik, és kétségbeesve néztem körül, bár semmit sem láttam.
A hang, mely a fülembe súgta az értelmetlen mondatot, most ismét felcsendült.
Ijesztő suttogása mintha mellőlem szólt volna, én pedig kikerekedett szemekkel kaptam oldalra tekintetem.

- Midnight... - hörögte, miközben a pulzusom az egekbe szökött - Engedd, hogy megerőszakoljon! - hangja a fülemnél csendült fel, és még csak fel sem fogtam azt, amit mondott.
- É-és ha nem? - dadogtam, könnyeimmel köszködve.

A félelem lassan uralni kezdte a testem, és a józan eszem már elég messze lehetett tőlem.
Csak az erősen verő szívemre tudtam gondolni, és a meleg lehelletre, mely undorító rothadt hús szagot árasztott.

- Meghalsz. - nevetett fel ördögien.

Kikerekedett szemekkel, teljesen lefagyva álltam, és mindenem remegni kezdett.
Kérjem, hogy megerőszakoljon?
Az első könnycseppet követte a többi, és kiborultan felordítottam.

- Midnight! - hallottam meg Kyle mély hangját, mely félelmet tükrözött.

A lény eltűnt. Bár a szavai még mindig a fülemben csengtek, ő már köddé vált.
Megugrottam, mikor megéreztem a forró tenyeret karomon. Kellemes bizsergés futott végig bennem, és elvörösödötten pillantottam le a földre. A szívem még mindig őrült tempóban vert, de már nem a félelemtől.
Az érzés miatt behunytam szemem, és csak élveztem. Hirtelen erősebben szorította meg kezem, ami miatt kénytelen voltam gyönyörű, szürkés szemébe nézni.

- Meg kell erőszakolnod. - közöltem szemrebbenés nélkül.

Értetlenül meredt szemembe, majd megrázta fejét. Újra karon ragadott, majd visszarohant velem a biztonságot nyújtó koszos szobába.
Az ágyra lökött, egyenesen a vérfoltra, ami miatt megrázkódtam.

- Te kérted! - röhögött fel, majd az övével kezdett el bajlódni.

Minden porcikám eszeveszett remegésbe kezdett, és a félelem ismét úrrá lett rajtam.
Nem akartam, ez egyértelmű volt, mégis éreztem valami halvány vonzódást amit nem tudtam hova tenni.
Pólóját lekapta, így elém tárult felső teste.
A holdfényben halványan kirajzolódtak kockái, ami láttán paradicsom vörösbe burkolóztam.
Gúnyosan felkacagott, én pedig elszégyelltem magam.
Felém hajolt, és szinte letépte rólam a vékony textilt.
Nadrágja lassan kiszakadt ágyékánál, és egyre jobban rettegtem.

-Engedd, hogy megerőszakoljon!
- É-és ha nem?
- Meghalsz.

Remegve átkaroltam térdem, mire arcvonásai egy pillanatra megenyhültek.
Kedvesen rámmosolygott, majd folytatta a vetkőzést.
Mikor megszabadult az összes ruhadarabtól, a fehérneműm is a földön kötött ki.
Zokogva hagytam hogy hátradöntsön, és elkezdje azt, amit muszáj neki.

Verejtéktől áztatott arccal feküdtem, és hallgattam a mellettem szuszogó fiút, aki jóízűen aludt.
Még mindig remegve gondoltam vissza a történtekre, melyek befolyásolták az életkedvem. Borzalmas, de mégis csodálatos!
A vas ajtón ismét felcsendült a karmolások hangja, ami újabb félelembe küldött.

Rettegtem a jövőtől ami várhatott rám, és ki akartam jutni erről a helyről, mely természet feletti erőket rejteget.
Csak vissza akartam kapni az életem, ami néha magányosan telt.
Meg akartam szabadulni tőle és az intenzív érzésektől.
Egyszerűen csak nem akartam meghalni.

A karmolások abba maradtak, és egy hangos morgás váltotta fel őket.
Ijedten néztem farkasszemet az ajtóval, miközben közelebb csúsztam Kyle-hoz.
Hálás voltam azért, amiért nem egyedül feküdtem itt, bár most visszagondolva, inkább úgy kellett volna bemennem arra a borzalmas és kegyetlen helyre.

- Ügyes voltál Midnight! - csendült fel a hang, egyenesen a fejemből. - Tökéletesen teljesítetted az első feladatodat!

Értetlenül tettem fel a kérdést.
Lesz több is?
Választ persze nem kaptam, be kellett érnem az első mondattal, melyből igazán sok mindent ki lehetett következtetni.

- Sajnálom... - suttogta Kyle halkan, de pont olyan hangerővel, hogy meghalljam.