Szerelem a végzeted

6.rész

Idegesen ültem az ajtó előtt, és rettegtem a sötétségben megbúvó szörnyetegtől.
Gondolataim az imént történt események körül forogtak, és sehogy sem tudtam hova tenni viselkedését. Végre meghallottam a zár kattanását, ami zene volt füleimnek. Sóhajtva feltápászkodtam, majd dühösen berontottam a védelmet nyújtó szobánkba.

- Ez mire volt jó? - kértem számon karba tett kézzel.

Rikító kék szemeit az enyémekbe fúrta, majd halványan elmosolyodott.
A bennem keletkezett bizsergő érzés végigjárta testem, és kellemes melegséget árasztott.

- Szóval mi lenne ha ennénk? - terelte a témát, én pedig észre sem véve ezt, egyeztem bele.

Mosolyogva leültünk az ágyra, ahol még mindig ott volt az a pár darab krumpli amit Kyle odadobott. Bár nem volt ínyemre való a nyers csemege, az éhség nyert.
Fintorogva nyeltem le a falatokat, miközben az előttem ülő fiú vicces történetein szórakoztam.

- Úgy nyeled azt a krumplit, mintha valami mérgező szart ennél. - mosolygott, majd bekapott egy nagyobb darabot.
- Mi van ha ez mérgező? - vontam fel szemöldököm.

A rágást abbahagyta, majd kikerekedett szemekkel bámult rám. Nevetve hátradőltem, és az evést itt be is fejeztem.
Valahogy szabadnak éreztem magam. Olyan volt mintha egy szobába lennék bezárva, ahol hatalmas ablakok helyezkednek el, így tökéletes kilátást biztosítva. Jól éreztem magam vele, és egy pillanatra elfelejtettem az elmúlt nap eseményeit, melyek teljesen felforgatták az én unalmas kis életemet.

- Min gondolkodsz? - kérdezte kacéran elvigyorodva .
- Nyugodj meg, nem te jársz a gondolataimban. - nevettem el magam.

Teli hassal feküdtünk be a kényelmetlen ágyba, ahol a hatalmas vérfolt már nem is tűnt olyan nagy dolognak. Szemeim szinte azonnal lecsukódtak, és nem sokkal később már csak az egyenletes szuszogásom lehetett hallani.

Morgás és csoszogás ébresztett fel legszebb álmaimból, ahol minden rendben volt. Szívem ijedtemben megállt egy pillanatra, majd egy kissé erősebb ritmus váltotta fel a régit.
Szemeim azonnal kipattantak, majd térdeim felhúzva simultam a koszos falhoz.
Kyle halvány mosolya sem tudott megnyugtatni, melyet álmában varázsolt arcára. Édesen szuszogott, miközben párnája alá rakta mind a két kezét. Valahogy éreztem hogy jön egy újabb feladat, mely durvább lesz mint az ezelőtti.
Sóhajtva kikászálódtam az ágyból, majd idegesen hajamba túrtam.
Csak azon gondolkodtam, vajon hogy juthatnánk ki ebből a pokolból.
Újra látni akartam az anyukámat, és érezni a nap kellemesen langyos sugarait bőrömön.
A suttogás, ami miatt még a hátamon is feláll a szőr, a fülem mellől jött. Meleg és büdös lehellete égette az ottani területet, miközben szavai elmémbe égtek.

- Űzd a pokolba a kint ólálkodó Démont!

Szemeim könnyekkel teltek meg, miközben testemen végigfutott a félelem. Nem akartam meghalni, ez nyilván való volt, de az is hogy aki az imént a fülembe suttogott, most játszani akar. És csakis tőle függ meddig tart ez a játék.
A játék tárgya én voltam, azon belül az életem.

Remegve indultam meg az ajtó felé, miközben próbáltam rendezni levegővételem.
Lassan sikerült lenyugtatnom magam annyira, hogy ne haljak meg a félelemtől.
El kellett jutnom a könyvtárba, vagy akár a nappaliba ahol a démonokról olvashatok. Fogalmam sem volt arról, hogy hogyan kell egy Démont a pokolba űzni.
Az ajtó aranyozott kilincsére tettem kezem, majd egy erőteljes lökést adtam a tégla alakú vasnak, mely hangos nyikorgással kinyílt.
Óvatosan körülnéztem, ám a vak sötétben nem lehetett látni. Biztos voltam benne, hogy a nappali nincs fent az emeleten, ezért nyugodtabb szívvel indultam el a hosszú és sötét folyosón, egészen addig amíg meg nem hallottam a gyors lépteket mögülem. Rémülten torpantam meg, hisz nem tudtam merre kellene menekülnöm. Behunyt szemmel ijesztő sebességgel verő szívvel vártam a halált, ám nagy szerencsémre Kyle volt az, aki szint úgy rémülten állt előttem.

- Mégis mit gondoltál? - kért számon a vérfagyasztó folyosó közepén.
- Figyelj, meg kell találnunk a nappalit! - fogtam meg a kezét, majd magam után húzva hagytam figyelmen kívül kérdését.

Forró és selymes bőre lágyan simult az enyémhez, ami miatt halvány pír szökött az arcomra. Bár fogalmam sem volt arról mi ez az érzés, megnyugvást okozott.
Egy hatalmas két szárnyas ajtóval találtuk szembe magunkat, melyet egy nagy levegővétel után kinyitottunk. Az ebédlőasztal a rothadt étellel párosítva undort váltott ki belőlünk, így szinte azonnal be is vágtuk magunk után azt.

- Merre lehet? - gondoltoztam.

Kyle szótlanul méregette összeért testrészünk, miközben ajkába harapva nézett rám.
Tekintetem szinte azonnal elkaptam, és még a kezét is elengedtem.

- Menjünk erre... - mutattam jobbra, ő pedig vállat vonva jött utánam.

A nappali ajtaja végre a szemünk elé került, így mosolyogva nyitottunk be. A doh szag szinte azonnal megcsapott, de ezzel nem volt különösebb bajom. Kyle érdeklődve sétált a könyvespolchoz, melyen 1000 meg 1000 könyv foglalt helyet. Miután meggyújtottuk az asztalon talált gyertyát a szintén ott talált gyufával, munkának is láttunk.
Lassan húztam végig kezem az egyik könyv poros gerincén, majd nem sokkal később kivettem a helyéről.
A fénynél belelapoztam, de semmi érdekeset nem találtam benne. Kyle vigyorogva felkiáltott, mikor egyet lapozott az általa kiválasztott könyvben, mire izgatottan mellé sétáltam.

- Ebben az áll, hogy a Démonokat csak akkor űzheted el ha van nálad biblia melyben Démon űzés van, meg ha lóg a kezedben egy Rózsafüzér. - nézett rám.

Sóhajtva kihalásztam a zsebemből a nagymamámtől kapott gyönyörű ,,ékszert", majd tanácstalanul körbenéztem.

- Nincs bibliám. - motyogtam kétségbeesetten, majd hirtelen felcsendült az ijesztő hörgés.