Mosolygó Gyilkos

-Ne hagyj itt..-szóltam utána.
-Sajnálom, mennem kell..szeretlek..-mondta, majd megfordult es elment.
Néztem utána ahogyan elballag..Láttam ahogyan a könnyei a földre hullanak.
Zokogtam,nem birtam..megtörtem.
-Várj! Kérlek..-kiabáltam..
De már messze járt..itt hagyott. Hát ennyi lett volna? Néztem magam elé..csak úgy..ott, a semmi közepén. Ezernyi kérdés fogalmazódott meg a fejemben..Majd a legfontosabb..Miért? Ahogyan e kérdést feltettem magamban..valami furát éreztem..furát de iszonyúan jó érzést. Nagy, hatalmas fényt láttam..Majd valaki mintha megszólított volna..nem nagyon foglalkoztam vele..inkább azzal a fura, jó érzéssel foglalkoztam. De valaki egyre csak szólítgatott..
-Jashen..-beleremegtem..ki lehet az..aki szólítgat..egyáltalan..hol vagyok?!..
Újra szívembe markolt az érzés hogy Ő elhagyott..csak úgy..elment..újra ezzel foglalkoztam..majd sírni kezdtem..
-Jashen..-hallottam újra..
-Jashen!
-Ki az? - kérdeztem vissza már kicsit idegesen..
-Jashen..ne félj..én itt vagyok neked..
-Mégis ki vagy te? Hagyj békén..ez már fáj..auuh..ne érj hozzám!!
-Jashen..én segítek neked..jobb lesz ez igy..
-Nem!!!-kiáltottam fel..-nem akarom!
-Hidd el..jobb lesz neked ha segitek..Jashen..bízz bennem-suttogta ez a valaki..
-Nem tudom ki vagy..és mit akarsz tőlem..de amikor hozzám érsz a testem sírni kezd..először jó majd iszonyúan rossz érzés kap el..bántasz..
-Nem Jashen..nem én bántalak..te bántod magad..
-Hogy érted ezt? -kérdeztem meglepődve..
-Butus..Jashen a fájdalmaid igy vezeted le..hát nem emlékszel? Amikor mindenki elhagyott velem vigasztalódtál..Jashen..én vagyok az, régi jó barátod...segitek hogy jobb legyen neked..
-Úristen..nem..nem akarom hogy segits..hagyj engem..bántasz..ebből nem kérek..
-Jashen..Ő elhagyott..nem tudod majd nélkülem feldolgozni..
-Akkor sem kell a segitséged hagyj engem..nem akarom..auuhh..mondom hagyj..ne érj hozzám..
-Oh Jashen..már késő..
-Mii ugye nem? Ugye nem??..úristen mit tettem..
-Igen Jashen..ezt tetted..
-Ez a te hibád! -ordítottam el magam sírva...mit tettél velem?!
-Nem Jashen...kis butus..ezt te tetted magaddal..
Zokogtam..
*valaki szólt hozzám..de már nem ezt a halk suttogást hallottam..inkább ezt a pánikoló síró hangot*
-JASHEN..NEE ÚRISTEEN...
Valaki zokogott mellettem..helyesbitek..a testem mellett..
Igen, megtettem..miatta..ő volt az aki rávezérelt..a kis halk suttogó hang..aki eddigi kis életem végig kísérte..most előtört.
Látok valamit..újra nagy fény..ez már egy új történet kezdete...