Fáj, hogy már nem vagy velem (AOT Rivetra)

Bár velem lennél még...

879. év

Ahogy eleresztettem unokáimat, ők kimentek a kertbe játszani Lydia-val, én pedig felálltam a székről, hogy a forralóhoz bicegjek, és még egy teát csináljak, de fiam megelőzött.

- Ülj vissza, apa, majd megcsinálom. Üresen, ugye?

- Úgy iszom, ahogy te, pontosan tudod – feleltem.

Visszaültem, majd gyűrűmet, amit Gloria húzott az ujjamra, kezdtem tisztogatni, mert egy foltot vettem rajta észre. Shon pont akkor fordult ide, mikor már a zsebkendőmmel egy utolsó simítást végeztem rajta. Mosolyogva tette le a csészét.

- Milyen nagy becsben tartod azt a gyűrűt.

- Miért ne tenném? A feleségemé volt, persze, hogy vigyázok rá.

- Kérdezhetek... egy számodra kellemetlen kérdést?

Felvontam a szemöldökömet.

- Nem az én gyerekem lennél, ha nem tennéd.

- Akkoriban... mikor... Petra élt... mit éreztél?

Megfeszültem kissé a kérdésre, bevallom, nem ilyesmire számítottam. Ő az egyetlen a családomból, aki tud róla, hogy mi volt Petra és köztem, mikor véletlenül elolvasta a levelét, még évekkel ezelőtt.

Sóhajtottam, egy amolyan „nem hiszlek el" nézéssel néztem rá, majd belekezdtem.

- Azt hiszem, a dolog, amit akkoriban átéltem, azt hívják boldogságnak, hiába tartott rövid ideig. A mai napig nem tudom kiverni a fejemből azokat a hónapokat, az éveket, amiket együtt töltöttünk. Túl sok, túl fontos, hogy csak olyan könnyen elfelejtsem. Túl könnyű lenne, és sosem arról voltam híres, hogy a könnyű dolgokat választom. Sajnálom, Shon, hogy ezt kell hallanod, sejtem, hogy haragszol rám azért, mert...

- Mert anyát nem szeretted lángoló szerelemmel? – nézett rám furcsán. – Miért lennék dühös ezért? Jóval az előtt történt, hogy megszülettem, és tudom, hogy anya és Petra két külön nő, két külön élet a számodra, még akkor is, ha nem beszélsz róla. Bele sem akarok gondolni, hogy mennyire volt emberpróbáló neked, mikor láttad... érted.

- De anyád...

- Más volt. Tudom. Tisztelted, és becsülted, törődő voltál vele, még akkor is, mikor már haldoklott. Ez néha többet jelent, mint a szerelem. Én a fiatok vagyok, ti döntöttetek arról, hogy gyereketek legyen, nem? Petra-val beszéltetek erről?

- Mi ez a hirtelen érdeklődés, kölyök? – morogtam.

- Apa, kérlek – nézett rám azokkal a szemekkel, amikkel még régen Gloria nézett rám, és amik miatt gondoltam azt főleg, hogy feleségül akarom venni. – Érdekel az első nagy szerelmed, hiszen te magad vagy a megtestesült pókerarc és hűvösség, ritkán adódik olyan, hogy boldognak nézz ki.

- Akkora egy maflást érdemelnél a szemtelenségedért... - forgattam a szemem, de ekkor akaratlanul is eszembe jutott a régi emlék, ami hatására még most is legszívesebben elátkoznám magam.

***

Visszaemlékezés

848. év

Délután volt, egyik szabadnap, amit Erwin-től kaptunk, és egyikünk sem volt olyan hangulatban, hogy külön töltsük ezt az időt. Január óta rendszeresen alszunk egymásnál, vigyázva, hogy az osztagom többi tagja és más katonák ne tudják meg a viszonyunkat, főleg a Szemöldök Herceg ne.