Boku no Hero Academia: A másik út [Vége]

Melléktörténet: Todoroki!

Mintha beleégett volna az tudatomba, a gonosztevő arca, ahogy próbálja elrejteni érzéseit. Sírt, de nem érthetem mi miatt, Bakugou felett állt, és fájdalom lepte el. Lesokkoltam, csak őt tudtam nézni. Vissza emlékeztem a szavaira amiket nekem intézett, a tetteit, ahogy viselkedett. A kirakos darabkái nem akartam a helyükre menni. Ott álltam a kórházi szoba ajtaja előtt, csak néztem a fehér ajtót, ami elválaszt, az  általam remélt igazságtól. Kinyitottam az ajtót, lassan hajtottam be, ott feküdt Bakugou, rám nézezz, majd egy undorral az arcán fogadott.

- Mit keresel itt?!- förmedt rám.

-  Kérdezni akarok valamit, arról a gonosztevőről!- csuktam be magam mögött az ajtót. Majd odasétáltam az ágy melletti szélhez, és leülltem. - Ki ő? Ahogy hallottam ismered.

Egy gyermekkori barátom.- minha fájdalmat érzezz volna, úgy mondta ki. 

- Tudod mi miatt válhatott ilyenné?- kérdezdtem újra.

- Képesség nélküli, azt hiszem emiatt. Mindig azt hangoztatta, hogy hős lesz, most nézz rá! Pont az ellentétje!- hirtelen haragra gerjedt.- Megtámadta az iskolát, megsebesített, ahogy hallottam Iida testvére ügyében is segédkezett! Hős a fenéket! Ő pont egy olyan ember lett akit egész életében megvetett...- hirtelen hagyta abba a beszédét.

- Biztos vagy benne?- kulcsoltam össze ujjaimat- Mikor kiütött....sírt, mintha fájna neki amit tett!-hirtelen meghökkent, és néhány percig csendben maradt.

- Ha ez igaz, akkor mi miatt tehette ezt?- kérdezett engem, de csak megvontam a vállam. 

Ezután felálltam, és elindultam az ajtó felé.- Ha valamit megtudsz, tudasd velem! Lehet ennél hagyobb dolog van a háttérben, mint egy álmokat eldobó fiú!

Amint kiértem, a telefonom jelzett, smst kaptam egy ismeretlentől.

                     " Találkozzük  este 8 órakor  az iskola előtt!

Bye: Deku"