Boku no Hero Academia: A másik út [Vége]

Extra fejezet: A bukott király, és az új sors

Fél év telt el a harc után, ami megrengette a hősbtársadalmat, kiderült a háttérben megbújt gonosz neve, és az akció, ami végül elérte azt ami miatt All Might évtizetekig harcolt.
Miközben ezeket a sorokat írom a naplómba. Egy mérges szempár szegezi rám a szemét.
- Szóval az egész csak ennyi volt?!- kiáltott fel, és az arca ördögi volt. Egy emberbe bújt démon.
-Nem kellene kiabálnod, tudod, egy kórházban vagyünk.- nyugtattam de éreztem nem használ, mindig is ilyen forrófejű alak volt.
-Kacchan, köszönök mindent.- teljes szívemből mondtam ezeket a szavakat, hiába bántalmazott gyerekként, hiába gondolta azt egy hasznavehetetlen ember vagyok. Valamiért éreztem mindig is, a maga módján, barátként, és riválisként tekint rám.
- Szaros Deku- az arca még mindig dühvel teli volt, majd kiviharzotz a kórteremből.
Oh igen mellesleg, azt mondták 3 hónapig kómában voltam. Nekem csak egy hosszú álomnak tűnt. Ahol a csata időhurokként ismétlődött.
         

                               -
A haragos vendégem után másnap betévedt All Might is, beszélgettük a jelenlegi helyzetről, hogy a közvélemény nem fogadta el, és bűnösnek tekintenek.
-Szóval úgy áll a helyzet fiam, hogy az ügyészség vádalkut akar kötni, és amit ajánlanak, az a bűneid alól felmentése. Ha elmondasz mindent, amit csak tudsz a volt liga tagokról és, hogy honnan szereztetek pénzt.- az arca meggyötőrt volt. Mintha csak a neheze még csak most jönne. Tisztára mosni a neved. És új életet kezdeni. De mégis, hogyan? Miközben ezeken jártak a fogaskerekeim, már besötétedett. A hosszúra nyúlt megbeszélés után úgy döntöttem, ideje egy kis sétához.
                         -

A szárny ahol voltam, elhagyatott volt, mint egy terrorista, ez lehet erős, mint egy hamis terrorista, figyeltek rám, bár az étel automatához mentem csak, hogy nasit vegyek. Éreztem, ahogy figyelnek. Kitekintettem egy ablakon. A kilátás gyönyörű volt, élettel teli várost láttam, a fények belengtek mindent. Eszembe jutottak a többiek, Toga, Tomura, vajon mi lehet velük. Hallottam, hogy még nem kapták el őket. A gondolataim közben egy chipszet választottam. Leülltem egy közeli székre, kinyítottam. És a bűntudatommal együtt fogyasztottam el az "vacsorám".

                          -

Másnap is egy hosszú napom volt, a nyomozók kihallgattak, elmondtam nekik mindent, és aláírtam a vádalkut. Holnap már indulok is haza, vajon anya elfogadta? Eltűntem, és hagytam a kétségei közt.

Hazaértem, a szobám ugyanúgy maradt, anya szótlan volt. Általában mosolygott, és megölelt.
-Anya, a helyzetet illeti...- nem tudtam befejezni, átölelt, a szemei nedvesek voltak, hatalmas könnycseppek landoltak a pólómra.
- Izu-Izuku, sajnálom, hogy nem tudtam segíteni- a hangja elcsuklott, és csak rám szegezte a könnyekben lábadt szemeit. Visszaöleltem, és ekkor megéreztem, a nosztalgikus érzést, ami hiányzott. A könnyeim csak elkezdtek záporozni.
-Hazatértem.- miután lenyugodtuk, elkezdtük beszélgetni, ahogy régen, a hétköznapi csevegésekkel kezdtük, aztán fokozatosan mindent elmondtam.

                             -
All Might sokszor meglátogatott, a helyzet miatt magántanár tanított. És ő akarta ezt a szerepet betölteni. Kicsit ügyetlen volt ebben.
- All Might sensei, a többiekkel mi a helyzet, a diákokkal az UAben?- idegesen kérdeztem meg.
-Valakik találkozni akarnak majd veled, az igazgató pedig...-elhallgatott hirtelen, mintha azon gondolkozna, elmobdhatja-e. Szóval nem kérdeztem többet, inkább csak folytattuk a tanulást.

                              -
Még egy hét eltelt, ma az UAbe megyek, hogy az igazgatóval beszéljek. Nem tudom mit akarhat, de All Might erőlködött, hogy találkozzak vele. Beléptem az igazgatói irodába, All Might mellettem, majd üdvözöltük az igazgatót, egy alacsony, egér kinézetű személy volt, bemutatkoztuk. Majd helyet foglaltam egy székben.
- Szóval Midoriya Izuku- nézett körbe, majd All Mightra szegezte a tekintét, majd rám.
-Mivel egy beépített ügynök volt, és a  tetteit eltörölték, gondolkozott már azon, hogy hőssé válik?- rideg távolságtartó viselkedése mellett, a szavak leptek meg, mintha a szívemet kalapáccsal verték volna meg.
- Igazgató úr, hőssé válni, egy ilyen személynek, mint nekem...- All Mightra néztem, de csak mosoly látszott az arcán
-Midoriya fiam- nézett rám.
-Nem hinném, hogy akadály lenne, mivel nincs már semmi amit tettél, vagy a vádalkú érvénytelen? Tapasztalataid, alapján, és az ibtelligenciád megengedi ezt. - Mosolygott, most nagyobb volt az a görbület.
-Mégha ezt is mondod, tettem olyan....-mielőtt befejezhettem volna az igazgató közbevágott.
- Én csak azt kérdeztem, hőssé akarsz-e válni? Tudod elég sok hős arra specializálódott, hogy az alvilágban is tevénykedjen- szúros szemekkel tektintett rám, de mégis lágyságot vegyített belé.
- Igen!- válaszoltam habozás nélkül, mintha nem is lett volna ebbe beleszólásom.
- Helyes! - mosolyott.
-Mivel már elintéztem a papírmunkákat, hosszadalmas volt, ha nemet mondasz, kárbeveszne. All Might, vezesd a termébe, ha megkérhetlek.
- Rendben- majd felállt All Might, és én is, elköszöntük. Majd pedig egyhamar ott voltuk a teremnél. Hallottam a hangokat, ismerősek voltak.
-Akkor én most megyek is- mondta All Might, majd sietve elosont.
Egyszer csak kinyílt a terem ajtaja, egy megviselt alakot pillantottam meg.
-Szóval te vagy Midoriya Izuku?- felismertem, ő Aizawa Shota, vagyis Eraser Head.
-Igen!
-Akkor ne csak ácsorogj, gyere be.

            És így kezdődött az új életem