Boku no Hero Academia: A másik út [Vége]

Utolsó felvonás!

Ott álltam, a titáni harc szinterén, tudtam mit kell tennem, nem hiába süllyedtem az alvilág bugyrába, elővettem egy pisztolyt.
Ahogy hallottam, ezek a golyók képesek elvenni az adott ember képességét, ha meglövik vele, All For Onenak több száz esetleg ezer ereje lehet, mégis, mi van ha ez lényegtelen, és pontosan azt az erőt veszi el, ami a létének eleme
Egy pestis maszkos alak árulta, azt mondta még nincs teljesen kész, csak bizonyos időre veszi el a célszemély képességét. De ez egy esély arra, hogy All Might legyőzhesse.
- Fiam, mit akarsz tenni azzal a fegyverrel?- nézett rám, arca szemek nélkül is elárulta, gyanakvó.
- Tényleg azt hitted, átállok hozzátok? Ne hidd, hogy ennyire könnyű egy HŐS lelkét átformálni!- kiabáltam rá, élveztem, ahogy a szavakat formáltam, végre éreztem, emiatt szenvedtem eddig. Ez az a dolog, ami miatt itt állok, és sokaknak szenvedést okozva elértem ezt, ez a célvonal.
- Midoriya shounen, mégis...?- Arca akár egy aggódó apáé volt, majdnem elsírtam magam, de ez csak befolyásolt volna.
Hamar zöld szikrák csaptak fel a testemen. Éreztem, ahogy az erőm átjárja a testem, már nem is tudom hány százalékon voltam, az euforia teljesen a hatalmába szívott.
Hat töltény, jegyeztem meg.
És támadásba lendültem, All for One kivédte őket, de meghúztam a ravaszt, a golyó eltalálta, majd egy a jobb keze átváltozott egy hatalmas fémkarrá, próbáltam védeni, de nem sikerült, az erő elrepített, éreztem ahogy a karom csontja megrepedt.
- Ennyit tud az a fegyver? Vagy csak vagy hasznavehetetlen, bukott hős?-kacagott.
Felém ugrott, és csak védekezni tudtam, a támadásai egyre jobban repesztette meg a csontjaim. Aztán a földre zuhantam, vér csordogált az számból, a jobb kezemet alig tudtam mozgatni, úgy éreztem, így van végem. Minden hiábavaló volt, elmosolyogtam, a bal kezemet próbáltam mozgatni, ahol a fegyver volt, lőni kell, egyre erősebben gondoltam erre, de hiába, a kezem... remegett, pár miliméter mozgás is  fájdalmasabb volt mint valaha valami.
- Itt a vég-súlyott le..- aztán egy nagy csapodást hallottam, kinyitottam a szemem, a béke szimbóluma állt előttem, áhogy mindkét kezével megfogta a támadást.
- Midoriya shounen! Harcoljunk együtt! Mint mester és tanítvány... hiszen a tanítványom vagy nem?- hátra nézett, mosolya a fülig ért; még egy ilyen helyzetben is. Nagy nehezen, minden erőmet bevetve, felálltam, a zajok elcsillapodtak az iskola területén, csak azt hallottam, amit All Might mondott. Mester és tanítvány. A fegyvert All For Onera szegeztem, miközben All Might lefogta. Beleeresztettem a tárt, úgy látszott, nem volt semmi hatása. Csakhogy, All Might erőteljes ütését nem tudta kivédeni.
-Detroit SMASH!!!!!!- kiabálta, majd All For One, ájultam hevert el a földön.
A gonosztevők maradék embere, elmenekült, ezt hallottam félébren. Majd a földre estem, a testem mindent beleadott, a lelkem pedig az összes spirituszt kiadta. Becsuktam a szemem, és egy világ fogadott, ahol sikerült átmennem a vizsgán. Uraraka és Tenya a barátaim, az osztálytársaimmal pedig.... hős tanoncként élünk..