1 hónapja nem beszélek senkivel,még Tinussal se,anyuval se.Enni,inni néha lemegyek.Marcus...Marcussal nem tudom mi van.Nem kereset,se semmi.Nem tudok róla semmit.
A:Kicsim,menj el sétálni egy kicsit,mozdulj már ki a szobádból-kiabált be anyu a szobámba.
Én:Jól van-oda ballagtam a szekrényemhez és kivettem belőle egy fekete outfitett.Bementem a fürdőmbe,lezuhanyoztam,megmostam a fogam,s felvettem a ruhám:
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Kisétáltam a fürdőből,házból,s elkezdtem sétálni valamerre.
[...]
Kis idő múlva egy dombhoz értem,ahol egész Trofors-t lehetett látni.Gyönyörű volt a kilátás.
T:Sa...Sarah-lihegte,miközben oda futott mellém
Én:Követtél?
T:Ja,hogy vagy?Mi van veled?Had lássam a kezed!
Én:Szarul vagyok,semmi különös,nem vagdostam magam.-húztam fel a pulcsim ujját.
T:Oké,megnyugodtam
Én:Am..miért jöttél utánam?
T:Aggódok Marcus miatt.Már 1 hónapja nem eszik,iszik,semmit nem csinál,félek
Én:Én is ezt csináltam
T:Te se ettél,ittál?
Én:De,néha,amikor anyu aludt,szerintem Ő is ezt csinálja
T:De attól még aggódok érte,mi történt veletek?
Én:Hát az,hogy **elmeséltem neki mindent,ami a "randikor" történt**
T:Oh,szerintem beszéljétek meg,kiküldöm a parkba,legyél ott 16:00-ra
Én:Oké,addig itt maradok.
T:Rendben-majd elfutott
¤¤Parkban¤¤
Épp sétálok a park felé,mindjárt ott leszek,ééés...már itt is vagyok.
Mekkora ez a park?!Jézus úristen!
Sétálgattam körbe-körbe.
Áh,ott van...nak?!
Egy csaj,és Marcus smárol,nem tudom miért,de szarul esett.Tudtam,irántam nem érzett semmit,csak egy fellángolás volt.Mikor észbe kaptam,a könnyeim már potyogtam ki a szememből...Miket beszélek én már megint?A könnyeim úgy folytak,mint a Niagara.Egy darabig álltam ott és néztem őket,majd fogtam magam és hazáig rohantam.Berontottam a szobámba,ahol Tinus ült??
Én:Most a sírás miatt halucinálok,vagy tényleg itt vagy?
T:Tényleg itt vagyok,mi történt?-kérdezte aggódva
Én:Teljesen jól van,már van barátnője
T:Szereted őt mi?
Én:Már nem tudom-hajtottam le a fejem
T:Jajj te,gyere ide-húzott oda magához,most nagyon jól esett az ölelése.
Hagyta,hogy sírjak a vállán,simogatta a fejem,a hátam.Megvárta,hogy megnyugodjak,majd eltolt egy kicsit magától.
T:Jobban vagy már?
Én:Igen,köszönöm
T:Mit?
Én:Hogy itt vagy velem
T:Ugyan,nincs mit
Most esett le,hogy én az ölébe ülök,szóval ja,éreztem ahogy elönt a pír,s ezért lehajtottam a fejem egy picit.
Én:Me..mennyi az i..idő?
T:Este 19:00
Én:Jó sokáig sírtam-nevettem fel kínomba
T:Nem baj az,nem akarsz enni?
Én:Nem,most pihenni szeretnék,itt maradsz?
T:Akarod,hogy maradjak?
Én:Igen
T:Oké-dőlt hátra velem.
Én:Most rajtad kellek aludni?
T:Nem-engedett el,én meg legurultam róla
Én:Jó éjt-mosolyodtam el halványan
T:Neked is-ölelt át,ami következtében jó közel került hozzám.
Nem szóltunk semmit se egymáshoz,csak néztük egymás szemét.Ahogy néztem a szemét Marcus jutott az eszembe,de nem tudom miért....Olyan hülye vagyok basszam meg a kecskét,ikrek,aztán meg nem értem,hogy miért emlékeztet Marcusra.Fhu,nekem agyamra ment a kint lét,meg a sírás.
T:Mi baj?-zökkentett ki a saját magam szidásából Titi
Én:Mi?Ja,semmi,csak elgondolkodtam
T:Ja jó,azt hittem van valami baj-mondta,majd megint beállt a csend,és újra egymás szemeit néztük.
Tintin néha-néha rá pillantott a számra,majd elkezdett felém közeledni.Lehunyta a szemét,s megszüntetett minden távolságot az arcunk közt.Megcsókolt.Én meg gondolkodás nélkül(Mivel én gondolkodni nem tudok a tyúk eszemmel)vissza csókoltam.Elváltunk egymástól és csak néztük egymást,mikor is megszólalt Titi telefonja.
T:Marcus az-vette a kezébe a telefonját
Én:Vedd fel
T:Oké,kihangosítom.-felvette,majd kihangosította
M:Hol vagy?
T:Sarahnál
M:És mikor jössz haza?
T:Holnap reggel
M:MI?!
T:Ő kérte,mielőtt kérdeznéd
M:Remélem nem csináltál semmit se vele
T:Ezt,hogy érted?
M:Csók,meg ilyesmi
T:Nem
M:Oké,mi van vele?Jól van?
T:Itt van,jól van
M:Ugye nem csinált semmit magával?
T:Nem,de miért érdekel?
M:Mert szeretem
T:Akkor nem smároltál volna egy másik csajjal,Sarah mondta
M:A csaj smárolt le,nem én őt,én vissza se csókoltam
Én:Akkor miért nem lökted el magadtól?-kérdeztem könnyeimet vissza tartva
M:Mert nem tudtam,Sarah...holnap gyere el a dombhoz,nem tudom tudod-e hol van-mondta a sírás határán
Én:Tudom hol van,onnan mentem a parkhoz
M:Oké,gyere oda 16:00-ra
Én:O..oké
M:Sziasztok
T,Én:Szia
Majd letették.
Én:Miért nem mondtad el neki az igazat?
T:Mert akkor megölt volna,holnap mond el neki,majd add át a családnak,hogy szeretem őket
Én:Oké-nevettem
Én:Amúgy miért ölne meg?
T:Mert a lelkemre kötöttem,hogyha megcsókollak,vagy valami akkor megöl,halálosan beléd szeretett.
