Ne hagyd abba Apuci!

●4●

Lelöktem a kanapéra Elist, és csiklandozni kezdtem.
-Neeeeee! Jó jó oké.... Nem nevetlek ki többet!-Mondta kuncogva, de nem hagytam abba a csikizést.
-Esküszöl?
-Igee-e-en-Visította. Mikor abbahagytam a kínzását, erősen szuszogni kezdett.
-Ez nem volt szép Mendes!-Vágta be a műdurcit.
-Mert az igen hogy halára rémisztettél!?-Hisztiztem én is.

-Igen!-Kuncogott az előbbiek emlékére.
-Azt akarod hogy addig csikizzelek míg be nem pisilsz?-Emeltem fel fenyegetően a mutató ujjamat.
-A te kanapéd, szóval te fogod kimosni utána.-Rántott vállat egy sunyi vigyor kíséretében.
-Te tiszta dilis vagy...-Sóhajtottam reménytelenül.
-De te így szeretsz.-Hajtotta ölembe a fejét. Ekkor eszembe jutott a tegnap este... a titokzatos lány. Ahogy a nevemet ejtette ki a száján, a félhomályba borult szobában.
Ahogy a keresztnevem helyett "Apucinak" hívott. Ahogy már a puszta érintésemtől parázslott a bőre, és kéjesen nyögött tekintetem alatt.
Elmélkedésemből Elis vigyora rántott vissza a valóságba.
-Te mit művelsz?-Kérdeztem enyhe felháborodással hangomban. Kezében a telefonját szorongatta, és nagyon úgy tűnt hogy lefotózott.
-Te lefényképeztél??-Kapkodtam a keze után.
-Úgy bizony. És most megy fel Insta sztorimbaa!-Nyomkodta a képernyőt hevesen.
-Na azt már nem!-Kijelentésemre felpattant az ölemből és a lépcső felé szökdécselt.
-Letörölheted, ha utolérsz Mendes!-Nevetett ki csíntalanul.-Amint ezt kimondta utána iramodtam, mert felrohant a lépcsőn. A szobám felé vette az irányt, s mikor bement, magára zárta az ajtót.
-Elis nyisd ki!-Dörömböltem lihegve.
-Nem nem Mendes.-Hangzott a válasz.
-Ohh buta kis Elis...-Keztem a zsebemben kutatni.
-Azt hitted nincs a saját lakásomban a saját szobámhoz pótkulcsom?-Nevettem ördögien.
Odabent néma csend. Benyitottam, de nem láttam odabent.
-Elis bújj elő....-suttogtam úgy, hogy meghallja ő is, akárhova bújt. Hirtelen lentről hallottam nevetgélést... Csiga lassúsággal indultam el a lépcső felé.
Amint elengedtem tölgyfa korlátját, a nappali felé vettem az irányt.
Megnéztem a kanapé mögött, de nem ott volt. Betévedtem a konyhába, ahol még egy pohár vizet is ittam, mert kiszáradtam a nagy ugrálások közepette. Hirtelen Elis telója csippant meg amitől kicsit összerezzentem.
-A te telód csippant El, bújj elő!-Semmi válasz. Elissel régóta ismerjük egymást. Csak nem lehet belőle akkora baj ha megnézem hogy ki írt neki...

ÚJ ÜZENETE ÉRKEZETT!
Feladója: Ethan

Ezzel még nem végeztünk szépségem.
Ui.: Ha holnap nem jösz el hozzám, a képeket Twittelem.

Ledöbbentem álltam a konyhapult előtt, kezemben a telefonnal. Elist valaki zsarolja...  Már a gondolat is 220-ra emeli a vérnyomásomat. Az idegtől remegett a kezem, és majd' széttépett az ideg. Kellett pár perc egyenletes légzésgyakorlat mire lenyugodtam, majd visszahelyeztem a pultra a készüléket. Megfordulva Elis feszült tekintetével talákoztam. Idegesen a hajamba túrtam várva, mit fog reagálni az előbbiekre.

-Mi érdekeset olvastál Mendes?-Vette fel az imént pultra helyezett telefont. Amint meglátta mit olvashattam, lefagyott az arcáről az erőltetetten nyugodt mosoly.  Mobilja kiesett a kezéből és üveges szemmel bámult maga elé. Könnyei halkan folytak végig az arcán, míg karjaimba nem vontam. Fejét a vállamba fúrta, míg én sírástól reszkető vállát, és hátát simogattam nyugtató jelleggel. Miután kezdtett egyenletesebben lélegezni, megtörtem a meghitt csöndet.
-Szeretnél róla beszélni El?-Kérdésemre kissé eltolt magától, és rám emelte vörösre kisírt íriszeit. Halkan bólintott, de még mielőtt újra megölelhetett volna, felvettem karjaimba és lefektettem a kanapéra. Én török-ülésben ültem a szőnyegen, várva, hátha belekezd a sztoriba. A kezébe nyomtam pár darab zsepit, amikkel letörölte a könnyeit.
-Van ez az Ethan gyerek. Akitől jött az SMS, amit te az engedélyem nélkül elolvastál.-Nézett rám enyhén szúrós szemekkel. Én védekezés képp csak felemeltem a kezeim, de ő folytatta.- 2 hónappal ezelőtt volt nálunk egy házibuli, amiben te pont nem voltál ott, mert Dubaiban voltál anyádékkal. Ethan mostmár csak volt, de egy osztálytárs, szóval meghívtuk őt is hozzánk aznap este. Minden jól kezdődött, és jól is végződött a buliban. Ethannal táncoltunk, medencéztünk, sokat nevettünk, szóval jól éreztük magunkat. A parti végén felajánlotta, hogy cserélhetnénk számot, ellenben ha ez nem számít "nyomulásnak". Természetesen belementem, mert rendes srácnak tűnt. Még aznap este hazakísért, de nem írt SMS-t.

Másnap reggel viszont írt, amiben az állt hogy nincs-e kedvem elmenni vele reggelizni. Megbeszéltük hogy hol találkozzunk, és hánykor, majd pár perc késéssel, de oda értem. Bementünk, és megreggeliztünk egy kávé kíséretében, de még sokáig beszélgettünk utána. Megkérdezte, hogy ráérnék-e holnap este egy mozira, de sajnos vissza kellett hogy utasítsam, mert Elliottal aznap este tartottunk volna film-maratont. Egy kicsi csalódottsággal ugyan, de elfogadta a dolgot. Aznap este már nem írt, de még az utána következő 1 hétben se. Aztán végül kaptam tőle egy üzenetet, hogy házibuli lesz  csak nem náluk, de nagyon szeretné ha ott lennék. Gondoltam hogy "miért ne?" Hiszen a múltkori bulin is jól elvoltunk. Azt mondta, hogy 9-re eljön értem, ami meg is történt. Mikor beszálltam a kocsiba, egy puszival üdvözölt, amit természetesen viszonoztam. Már vagy 10 perce autókáztunk, amikor megkérdeztem hogy mikor érünk már oda. Erre csak azt felelte hogy nemsokára, ne aggódjak. De amikor odaértünk a buli helyszínére, belémhasított a tudat, hogy talán mégsem volt jó ötlet elfogadni ezt a buli ajánlatot...