Ne ítélkezz felettem!

IV Fejezet

Ezek után kissé összekovácsolódtak. Krisz sokkal megértőbb és elnézőbb lett Szindivel, és talán Mirával is kedvesebb lett egy csöppet. Ahogy Szeréna is, mihelyst megtudta az igazat, hisz ezt nem akarták titokban tartani előtte.

 A helyzet csak akkor vált ismét feszültté, amikor Krisz egy hét múlva telefont kapott a nővérétől. Viola szeretettel meghívta őket a kerti partijára, ahol alkalmuk nyílt volna jobban összeismerkedni. Krisz ingerülten tette le a telefont. Még a gondolatától is irtózott, hogy a felesége és Dávid ismét találkozni fognak. A harag, amit mindeddig elfojtott, ismét felszínre tört. Most – ahogy a feleségére nézett – nem látott mást, csak azt a szörnyeteget, aki majdnem tönkretette a nővére családját. Szinte látta őket együtt, ahogy az ágyban henteregnek. Majd felrobbant a dühtől, ahogy erre gondolt. Mira azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben.

– Mi a baj? – kérdezte félve Mira.

– Semmi! – válaszolt durván a férje. – Viola kerti partit rendez, és te leszel a díszvendég – folytatta haragosan.

– Ez nagyszerű! – örvendett Szeréna.

– Igen! – felelte foghegyről Krisz, aztán a feleségéhez fordult, és a fülébe súgta: – Most aztán örülhetsz. Hamarosan újra találkozhatsz a szeretőddel – mondta, mielőtt felment a dolgozószobájába.

 Mira összeszorult szívvel bámult utána. Nem lehet, hogy csak ennyi volt a békesség. Nem akarta látni Dávidot. Tudta, hogy ezúttal nem hagyja majd annyiban a dolgot. Mindent el kell majd magyaráznia neki. Előre félt mindkét férfi reakciójától. Ahogy Dávidot ismerte, biztos volt abban, hogy elveszíti a fejét, ha megtudja az igazat. Krisz pedig, csak isten tudja, mire képes. Idegesen járt-kelt a házban. Egyszerűen nem találta a helyét. Végül bement a konyhába, ahol Szeréna épp kiadta az utasításokat, hogy mit szeretne vacsorára. Segíteni szeretett volna, de az anyósa azonnal kiküldte őt. Mikor végzett, utánament a nappaliba, és leültek egymás mellé a kanapéra.

– Most pedig magyarázd meg, hogy miért akarsz a konyhán segédkezni – kérte számon tőle Szeréna.

– Már nagyon unom ezt a tétlenséget – sóhajtott fel Mira. – Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ne csináljak semmit.

– Akkor foglald le magad valamivel, de többé ne hozz ilyen helyzetbe minket az alkalmazottak előtt.

– Nem értem, mi rosszat tettem – felelte értetlenül.

– Tudom – mosolygott Szeréna. – Én is olyan voltam, mint te. De tudod, te már nem lehetsz az, aki voltál. A fiam ismert üzletember, és mindenki tiszteli őt. Hogy nézne az ki, ha a felesége a konyhában dolgozna? Mindenki azt feltételezné, hogy nem bánunk jól veled, sőt, egyenesen megalázunk azzal, hogy a felszolgálókkal együtt dolgoztatunk.

– Ugye most csak ugratsz? – nézett rá mosolyogva Mira. Biztos csak egy rossz tréfa lehet. – Hisz a XXI. században élünk – folytatta meglepetten.

– És szerinted a szabályok változtak? – kérdezte döbbenten Szeréna.

– Talán nem? Nem lehet, hogy a társadalom elit rétege még mindig ragaszkodik ehhez a földhözragadt gondolkodási módhoz – háborodott fel.

– De, sajnos igen – felelte keserűen Szeréna.

 Mira döbbenten hallgatta. Hová keveredett? Milyen élet ez?

– Ehhez sosem fogok hozzászokni – nézett elkeseredve az anyósára.

– Tudom, hogy nehéz lesz, de sikerülni fog. Én majd mindenben segítek neked – fogta meg a menye kezét biztatóan.