Ne ítélkezz felettem!

V-VI Fejezet

V. fejezet

Mirabella kényszeredetten ment ki a kertbe a lányával. A könyvet is vitte, szerette volna elolvasni. A címe Elrabolt élet volt. Már az elején kiderült, hogy a nő nem tudta túltenni magát a múlton, még a gyermekei segítségével sem. A férje elrabolta az ifjúságát és az életét, pokollá téve azt. Elgondolkodva olvasta tovább az egyik padon ülve, miközben Szindi élvezte a szabadságot. Vajon őrá is ilyen jövő vár? Ilyen kilátástalan, Krisz mellett? És a kislánya, vele mi lesz? Egy pillanatra összecsukta a könyvet, s két pici könnycsepp gördült végig az arcán. Haragudott már az egész világra. Egyszerűen el akarta feledni, hogy él, és főleg azt, hogy hol él. Teljesen belemerült a gondolataiba. Már csak arra lett figyelmes, hogy Robi egy papírzsebkendőt nyújt át neki.

– Köszönöm! – suttogta hálásan, és letörölte a könnyeit.

– Csak a könyv miatt sír, vagy komolyabb a dolog? – kérdezte kíváncsian.

– Komolyabb – sóhajtott, de fel sem nézett rá.

– Talán történt valami?

– Rájöttem, hogy a férjem annál is jobban gyűlöl, mint gondoltam.

– Esetleg segíthetek valamiben? – kérdezte aggódva.

– Nem – suttogta Mira. – Sem te, sem senki más nem segíthet.

– Sajnálom – felelte halkan, aztán nyomban hátrébb lépett tőle, mert meglátta a főnökét közeledni.

 Mira idegesen állt fel a padról, ahogy meglátta közeledni a férjét. Nem akart találkozni vele.

– Gyere, Szindi, menjünk be – hívta a lányát.

– De én még nem akarok. Csak nemrég jöttünk ki – felelte panaszos hangon.

– Hagyd csak, Mira! – felelte Krisz kedvesen. – Hisz jó idő van. Miért nem engeded még játszani?

– Én azt hittem, szeretnél minket a négy fal közé zárni – felelte kicsit durván.

– Ez nem igaz! Én... – de nem tudta befejezni a mondatot, mert Szindi azonnal odarohant hozzá, és a nyakába ugrott.

– Mit hoztál nekem, apa? – kérdezte várakozással teli.

– Szindi, nem várhatod el, hogy mindig kapj valamit – szidta meg a lányát. – Krissznek nem kötelessége mindig adni neked valamit.

– Ne csináld ezt, Mira! – szólt rá a férfi. – Igenis szeretnék mindent megadni neki. És csak hogy tudd, ma is hoztam Szindinek egy kis édességet – mosolygott a kislányra, és odaadta neki a gumicukrot.

– A kedvencem! – örvendett. – Köszönöm, apa! – kiáltotta, és egy óriási puszival köszönte meg. Aztán egyszerűen csak elrohant játszani tovább.

Mirabella ámulva nézte a jelenetet. Egyszerűen nem értette, hogy a lánya hogy lehet annyira oda ezért a kiállhatatlan alakért. Bár, ahogy elnézte, Krisztofer szívét is teljesen ellágyította a kislány. Ő is elfordult, és követni akarta a lányát, de a férje megállította.

– Ahogy elnézem, a feleségemtől nem számíthatok ilyen meleg fogadtatásra – mondta kissé csalódottan.

– A történtek után, mégis mit vártál? – szólalt meg Mira halkan.

– Pedig a számodra is van néhány meglepetésem – mosolygott Krisz. Az előző esti haragja mintha csak elszállt volna.

– Nem érdekel – felelte Mira szomorkásan. – Tartsd meg magadnak az ajándékaidat – suttogta elgyötörten, mielőtt elment.