Az idegpálya szélén állunk. Sűrű fekete köd terül el alattunk. Egy hajszálon múlik,hogy elpattanjon bennünk egy ér és akkor örökre minden véget érjék.
Sorstalannak érezzük magunk; Örök magányra ítélve, emésszük magunk emészthetetlen kígyó méreggel.
Epe váladéka kínoz belül. Szúr, éget; Pengeélen táncoló hollók csöpögtetik ránk a rothadt, bűnös vérüket.
Remegő kezek csonkítják a testet, majd a holtak magukhoz hívják az örök sötétségbe.
A hűs termőföldből kinyílt egy tüskés rózsa, melyet nem védett semmilyen búra. Halálán van szegényke, már csak a tüskéje van meg neki; Szirmai elfakultak és egyenként hulltak le neki.
De gyökerei erősek! Nem dobják el maguktól az életet. Hogy újjá szüless előbb meg kell halnod és újonnan új élettel vághatsz neki az esélyekkel teli életnek.
YOU ARE READING
Betegen is van élet.
PoesíaHárom vers. Három szint. Három szín. Ezek a szintek az ember életszakaszait jegyzik le színekben.
