Munkával Kezdődött/C.D./BEFEJEZETT

9.rész

Lassú percek teltek el. Cam ajkai még mindig enyémeken voltak,s közben erősen tartott kezeiben. Fantasztikus érzés volt. Mintha repülnék a felhők fölött 3,vagy akár 3000 méterrel.
-Ne haragudj! Zárt némán karjaiba. Szörnyen érzem magam.-suttogta,s nem is figyeltem rá,hogy mit mond zokogni kezdtem karjai között.
-Tudod...igaz?-megéreztem. Fogalmam sincs,hogy honnan,de rájöttem. Tudtam,hogy tudja,hogy mi történt Markkal. Kirobbantam karjai közül,s ekkor megcsapott a felismerés. Ő volt az. Ő tette. Láttam a szemeiben,hogy bánja amit tett.
-Cameron Kurvakibaszott Dallas! Te megőrültél?!-zokogtam,s ütöttem ahol csak értem. Mérges voltam rá... Nagyon mérges. Hogy verhette meg ennyire a testvérét.
-Szerelmem!-suttogta,de én már ott sem voltam. Kirohantam a teremből,ki a kórházi ajtón,egyenesen az útig,ahol fogtam egy taxit. Elegem ban ebből az egészből elköltözök!
---Ez pontosan 8 hónappal ezelőtt volt---
Azóta nem hallottam semmit Cameronról. Markot sikeresen újra élesztették,így ő is jól van. Új életet kezdtem Firenzében,Olaszországban. Egy percig sem hianyázott a nagyváros. Azonnal találtam munkát a parányi városban. Egy esküvői szalonban dolgoztam,ahol én adtam a ruhákat,hogy felpróbálják. Imádtam a munkámat. Egy nap ismét felvettem egy szoknyát,hozzá egy kötött pulcsit,s egy magassarkút. Besétáltam a szalonba,s vártam,hogy bejöjjön valaki. Egyszercsak nyílt az ajtó,s belépett rajta egy fiú.
-Jó napot! Miben segíthetek?-néztem rá,s méllyen belenézett válaszul szemembe.
-Szia! Volt egy foglalásom. James Cloud névre.-mondta,mire keresni kezdtem a nevét. Egy hatalmas hófehér gyöngyös mennyasszonyi ruha volt lefoglalva.
-Biztos csodálatos lesz benne a barátnőd.-mondtam,mire felnevetett.
-A húgomnak lesz.-suttogta,mire elmosolyodtam. Megírtam mindent amit kért,s átnyújtottam neki.
-Köszönöm! Még találkozunk szépségem!-mondta,s kiment az ajtón. Megbabonázott a kinézete. Szőke hajához tökéletesen passzoló méreg zöld szeme volt.  Fantasztikus kombó. Az egész hátralevő napom gyorsan telt. Este hazamentem,s megvacsoráztam,valamint megfürödtem. Gyorsan elaludtam,hisz rengeteg dolgom lesz most. Elkezdődött a keringő időszak,így egyre többen jönnek. Az egész hétvégém pihenésből állt. A szalonban egyedül dolgozom,így rettentő sok a dolgom.
Hétfő reggel gyorsan megittam a kávém,felöltöztem megmosakodtam,s már robogtam is a munkahelyemre. Délelőtt rengetegen jöttek,így folyamatosan munkám volt. Délután ismerős arc jelent meg a boltban.
-Hello újra James!-köszöntöttem udvariasan,mire megbabonázva felkapta a fejét.
-Helló.. Ohm... Hogy is hívnak?!-vakargatta kínosan a tarkóját.
-Elizabeth.-mondtam. Amióta itt vagyok a második nevemet használom. Nem is mondtam még. Az olaszt is beszélem,de általában angolul beszélgetek,hisz rengetegen beszélnek itt ezen a nyelven.
-Olyan csodálatos a neved,mint a külső ami hozzá tartozik. Szeretném a személyiséged is megismerni.-nézett,rám s játékosan felhúzta a bal szemöldökét. Elvettem tőle a ruhát,s már itt sem volt. Elvittem a helyére,ahol kivettem a zacskóból,s felakasztottam a fehér anyagot a többi közé. Ám ekkor egy cetli esett ki a rétegek közül. A papíron egy telefonszám állt,s az,hogy találkozzunk az East Coffeeban. Nem értettem,hogy mi ez az egész,ám ekkor észrevettem a lap alján egy "J." betűt,s mellette egy szivecskét. Fogalmam sincs mi ez az egész. Kiosztottam még amiket kértek,aztán este bezártam. Hazafele tartottam gyalog,mikor hirtelen befogták hátulról a szemem,s a szám. Pánikszerű tört rám,mire sikítani kezdtem. Bevágtak valami hideg helybe,aztán ez a valami elindult. Gondolom egy autó. Egy idő után megálltunk,s hangokat hallottam. Nyikorgás,majd megragadtak. Kirántottak,s levették szememről a kötőt,mire láttam,hogy ki tette velem ezt az egészet. Egy férfi volt. Fekete haja tökéletesen passzolt szürke szemével. Izmosnak tűnt.
-Ohm... Megmondaná,hogy ki maga?!-néztem a férfira.
-William Secret a nevem.-szólalt meg. Olyan mély hangja volt,mint amit még sosem hallottam. Dörmögő,dübörgő,fantasztikus hangja.
-Mit keresek itt?!-néztem rá,mire hangosan felnevetett.
-valakinek... Szüksége van rád. Szóval teljesítettem a kívánságát,mely az volt,hogy hozzalak ide. Jó szórakozást!-kacsintott,s otthagyott az autó platón megkötött kezekkel a hidegben.
Egy idő után fázni kezdtem,s haza akartam menni. Ám ekkor lépteket hallottam.
-Hahó! Segítség! Fázom!-soroltam olaszul kicsit fura kiejtéssel.
Abban a pillanatban megjelent előttem a szőke-zöld kombó. James. Hirtelen elmosolyodott,majd közelrántott magához. Épp annyira közel,hogy összeérjünk. Már nem fáztam. Ahol testünk összeért perzselő érzést éreztem bőrömön,mire lángolni kezdett a testem. Fura érzés fogott el. Utoljára akkor éreztem ilyet,mikor Cameronnal voltam. Hirtelen öntöttek el az érzelmek,s tapadtam egy konkrétan vadidegen ember szájára,s kezdtem el vadul csókolni. James abban a pillanatban visszacsókolt,mikor ajkaim övéihez értek. Megfogott csipőmnél fogva,s miközben kezeimet kikötözte,olyan közel húzott magához amennyire csak tudott. Szorosan ölelt,s közben minden egyes apró zugot felfedezett számban.
-Ha nem tartanálak egy gyenge,őszinte nőnek,most azonnal megdugnálak itt a kocsi platón.-suttogta rekedten ajkaimra.
-Ha nem tartanálak ekkora seggfejnek,talán engedném is.-suttogtam,s beleharaptam szájába.