Munkával Kezdődött/C.D./BEFEJEZETT

Szeretem 6.rész

Egész éjjel beszélgettem Shawnnal. Reggel korán keltem,de mozgolódást hallottam lentről. Levágtattam,s amit odalent láttam igazán meglepett. Cameron állt az ajtóban egy csokor rózsával a kezében.
-Ne haragudj Szerelmem! Nem akartalak megbántani,csak tudod...(elmesélte amit Shawn is) szeretnélek bemutatni anyukámnak és a bátyámnak. Elutazunk hozzájuk hétvégén,ha benne vagy.-mondta. A hétből hátralevő pár nap gyorsan telt. Vártam már a hétvégét. Annyira kíváncsi voltam a családjára. Bepakoltunk mindent egy utazó táskába,ha esetleg ott aludnánk. Bepattantunk az autóba,s már hajtottunk is New York felé.
-mi a baj?-nézett rám Cam,s közben kezét combomon pihentette.
-Nagyon félek ettől a találkozástól.-vallottam be őszintén.
-Nem kell félned. Anyukám imádni fog. A testvérem meg... Hát ki tudja?-nevetett fel,s ujjait enyémekre kulcsolta. Másik keze lustán pihent a kormányon. A rádióban épp Shawn Crazy című száma szólt. Halkan énekeltem,s hallottam,ahogy a mellettem ülő fiú is dúdolgatni kezdi. Felé fordítottam a fejem,s olyat fedeztem fel,mint eddig még soha. Itt ült ő Cameron Dallas. A maga pofátlanul jó testével,angyali mosolyával,mély,mindenkit magába csalogató barna szemével,s a hatalmas egójával. Azt hiszem őt mondanám a tökéletes pasinak. Néha egy ördög testébe képes bújni,de máskor minfig egy angyal. Egy kurva aranyos angyal,akit mindennél jobban imádok.
---Cameron szemszöge---
Nem mondtam Emilynek,de én is rettentően izgulok. Ő az első lány akit hazaviszek anyukámnak bemutatni. Eddig még senki iránt nem éreztem akkora szerelmet,hogy anyukám is megismerje. Ez a lány itt mellettem különleges. Olyan,mint egy csiszolaltlan gyémánt a sok vacak kavics között. Olyan,mint a hullócsillag a többi csillag között. Olyan,mint egy királylány. Egy kibaszott szép hercegnő,aki csak az enyém. Menthetetlenül beleszerettem Emily Elizabeth Loydsba.
---Emily szemszöge---
Megérkeztünk. Cameron családja meseszép házban él. Mikor beléptünk egy negyvenes éveiben járó nő ugrott a nyakamba.
-Emily! Rengeteget hallottam már rólad.-cuppantott két puszit arcomra,majd fiát kezdte el ölelgetni. Egy "Cameron hasonmás" lépett elő az anyuka mögül.
-Mark vagyok.-biccentett felém,s lepacsizott testvérével. Egy gyönyörű szőkehajú kislány rohant le a lépcsőn,s ugrott Cam nyakába.
-Camy! -Ölelgette meg a kislány.
-Szia Bethany! Mi a helyzet?
-Camy? Ki veled ez a lány?-nézett rám ártatlan tengerkék szemével.
-tudod...ő a barátnőm.
-Az micsoda? Olyan mint apunak anyu?-kérdezte,s felnevettem.
-olyasmi.-nevetett Cam is.
-Szijaaa! Bethany Dallas vagyok Camy unokatesója.-ölelt meg,s nyálas puszit nyomott arcomra.
-én pedig Emily.-nevettem göndör fürtjeibe. Gina(Cameron anyukája) beljebb tessékelt,s leültetett a kanapéra. A fiúk felvonultak a szobába,mert kerestek valamit. Gina pedig leült mellém két bögre teával és egy hatalmas dobozzal.
-Nos. Ezek itt gyerekkori képek a Dallas-fiúkról. Úgy gondoltam megnézhetnénk őket.-mondta,mire hatalmas vigyor terült szét arcomon. Lapozgatni kezdtem a képek között. Rá kellett jönnöm,hogy Cameron kicsinek még aranyosabb és helyesebb volt,mint most. Rengeteget nevettünk Ginaval a képeken. Kb. A 20-nál tartottunk,mikor Cam lecammogott a lépcsőn.
-Anyaaaaa!-nyöszörgött.-ne mutogasd már a képeinket!-hőkölt hátra,mikor meglátta magát pucéran egy képen. Erre csak felnevettem. Rettentő gyorsan elment a nap,s úgy döntöttünk,hogy itt alszunk,hisz már későre járt. Cameron régi szobájában tanyáztunk le. Körbenéztem. Mindenhol kisgyerekekről lógtak képek,s az egyiken felismertem saját magát Bethanyval.
-Tetszik?-karolt át hátulról,s belesuttogott a fülembe. Heves bólogatásba kezdtem.
-Ha majd a mi gyerekeinket fogjuk ide kitenni,megígéred,hogy téged is kirakhatlak?-kérdezte,mire megfordultam,így szembe kerültünk egymással. Mélyen csokibarna szemébe néztem,majd hirtelen megcsókoltam. Lezajlott előttem minden szemeibe nézve. Láttam azt a hatalmas vágyat a szemében,s azt,hogy birtokolni akar. Felkapott,s ledobott az ágyra. Fölém kerekedett,s úgy csókolt tovább. Beletúrtam kócos hajába,mire számba nyögött. Szörnyen szerettem ezt a fiút. Minden egyes hülyesége ellenére szerettem. Megölelt,fejét mellkasomra döntötte,s már aludt is. A csendes szobát hangos, egyenletes szuszogása töltötte be. Beletúrtam hajába,mire még jobban hozzám bújt,már ha ez lehetséges. Lábai enyémekbe gabalyodtak,karja pedig derekamra csomózódott. Azt hiszem megtaláltam a tökéletes helyem a világban. Mégpedig Cameron karjai között a gyerekkori szobájában,egy házban a családjával. Megpusziltam a fejét,mire nyöszörögni kezdett.
-Babygirl! Imádom ha piszkálsz,de megtennéd,hogy inkább alszol velem?-morogta,s csókot nyomott számra.
-mesélj nekem -suttogtam,mire sóhajtva mocorogni kezdett. Feljebb kúszott,így ölébe kerültem.
-hol volt...hol nem volt...-kezdte,de nem érdekelt a mese. Telt ajkaira tapadtam,s csak akkor váltunk el,mikor már nem kaptunk levegőt.
-Aludj jól Cica!hsuttogta,mire válaszom annyi volt,hogy mostmár jól fogok. Szép lassan átkúsztam az álmok mesés világába,s ott ismét találkoztam az alattam terpeszkedő,mélyen alvó fiúval. Szerelmes vagyok. Életemben először komolyan. Nem vágyat érzek,hanem mérhetetlen nagyságú szerelmet. Kurvára imádom ezt a fiút. Remélem tényleg bekövetkezik amit órákkal ezelőtt említett.. A közös jövönkről.. A családunkról. Őszintén remélem,hogy ő lesz a gyermekeim apja. Remélem,hogy ha egyszer kisfiúnk lesz fá fog hasonlítani. Bár... Még egy ilyen tökéletesen elbaszott ember nem létezik mint ő.