Munkával Kezdődött/C.D./BEFEJEZETT

11.rész

A következő pillanatban már ki is léptünk a kávézó ajtaján,s a lakásom kapuja felé kezdtem húzni. Megdöbbentő,hogy ennyi idő elteltével ugyanonnan tudjuk folytatni ezt az egészet,ahol befejeztük. Beléptünk az otthonomba,s becsukta mögöttem az ajtót,aminek neki is döntött. Vadul tépni kezdte ajkaim,mint egy éhes oroszlán. Imádtam ezt a fiút. Többet akartam kapni belőle. Teljesen eggyé akartam válni vele. A pillanat,mikor teljesen megkaptam,mikor csak az enyém volt senki másé mesébe illő jelenet volt. Kiegészítettük egymást. Mint a medálon a Jing és a Jang. Mint a hegyek a lapos mezőket. Mint a sötétben a sok fénylő csillag az eget. Szeretkeztem a fiúval. Nem szexeltem,s nem is dugtam. Szeretkeztem. Kimutattuk az egymás iránt érzett mérhetetlen nagy szerelmünket. Reggel egy telefonálásra ébredtem.
-Megmondtam,hogy megteszem! Imádom ezt a lányt! Megérte ennyit utazni érte. Na és amit a délután tartogat kettőnknek...-Suttogta,s bontotta a vonalat. Mocorogni kezdtem,mire rám kapta tekintetét.
-Szép jó reggelt Hercegnőm! Jól aludtál?-kérdezte,s megcsókolt.
-'Reggelt!-suttogtam ajkaira.- fantasztikusan aludtam. De nem az volt a kedvenc tevékenységem.-néztem rá perverzen,mire felnevetett. Ismét megismételtük az este történteket,majd Cam elment a munkájára hivatkozva. Az idő csigalassúsággal telt. Szenvedtem az ágyban. A kanapén. A fotelban. Az asztalnál. A székben. A zuhany alatt. A fürdő kádban. Az udvaron és az erkélyen is.
Három órakor üzenetem érkezett.
~Kicsi babám❤️: Szia Baba! Találkozzunk hatkor a lakásod alatt. Elviszlek vacsorázni. Öltözz csinosan. Szeretlek!❤️-állt az üzenetben,minek elolvasása után elmosolyodtam. Kikerestem a legdögösebb ruhámat,s készülődni kezdtem. Vörös földig érő estélyit vettem fel, vörös tűsarkúval,s hozzá illő vörös rúzst kentem ajkaimra. Kiválasztottam egy piros fülbevalót,s hozzá piros táskámat,melybe belefért a tárcám,s a mobilom. Begöndörítettem a hajam,s az idő már 17:50 is volt. Gyorsan beparfümöztem magam,majd lerobogtam a lépcsőn. Kulcsra zártam az ajtót,s kiléptem a hűvös délutánba.
Cameron egy fekete BMW-vel gördült elém,s kiszállt kinyitni nekem az ajtót. Csókkal köszöntöttem,s beszálltam mellé. Egy csodaszép kivilágított étterembe vitt,ahol maga elé engedett. Előre volt már asztal foglalásunk,így csak le kellett ülni a már előre megbeszélt asztalhoz. Egy üveg Törley pezsgő várakozott az asztalon,amelyet a pincér kitöltött nekünk,mikor odaérkeztünk. Az egész estének fantasztikus hangulata volt,s egy sorsfordító esemény is ekkor történt. Az egyik pillanatban még hangosan nevettünk valamin, a következő pillanatban pedig már hangosan zokogtam. A fiú fekete szomkingjában letérdelt elém a teltházas étteremben,s elővett egy bordó dobozt a zakójából.
-Emily Elizabeth Loyds!-kezdte,de már nem bírtam tovább. Hangosan felzokogtam,mire mindenki minket kezdett figyelni.
-Mikor megismertelek fogalmam sem volt arról,hogy néhány hét alatt ekkora változást hozol az életembe. Soha nem gondoltam volna,hogy egyszer valaki iránt ilyen komoly érzéseket fogok táplálni. Elmondhatatlanul örülök,hogy a barátnőm vagy. Szeretnék veled együtt megöregedni,s gyermekeket szeretnék tőled. Azt szeretném,hogy az egész hátralevő életünket együtt töltsük le. Lennél a feleségem?-kérdezte vigyorogva a Dallas fiú. Hatalmas boldogság öntött el ebben a pillanatban. Zokogva rogytam Cammy kezeibe,s boldogan suttogtam ajkaira az "igen" szócskát. Aztán keserű érzés kerített hatalmába. Bárcsak anyu itt lenne,s bárcsak együtt élhettük volna át ezt az örömteli pillanatot! Mit meg nem adnék azért,hogy még egyszer utoljára halljam a hangját,érezzem ahogy átölel,s megéljem,hogy megnyugtat. Óriási szükségem lenne az anyukámra. Hirtelen újra az étteremben találtam magam,ahol mindenki hangosan tapsolt. Volt aki sírt is. Ebben a pillanatban jöttem rá. Tudtam,hogy anyu ezt az egészet végignézte,s tudtam,hogy most ő is sír akárcsak én.
Megértettem,hogy neki ott kell lennie. Előre meg van írva a sorsunk. Az övé az volt,hogy egy érett nőt faragjon belőlem. Sikerült is neki. Talán az enyém az,hogy Mrs. Dallas legyek...