Elysium

Afterlife

" This peace on Earth's not right (with my back against the wall)
No pain or sign of time (I'm much too young to fall)
So out of place don't wanna stay,
I feel wrong and that's my sign
I've made up my mind"

Káosz,fájdalom,kiabálás,pánik,majd éles fájdalom és fehérség - ennyire emlékezett Bertholdt, mikor felébredt.

~Hol vagyok?...~ nyitotta fel a szemét,az első pár másodpercben még homályosan látott,és a Nap kellemes,meleg sugarai is elvakították,utána azonban szépen kitisztult előtte a kép. Csend volt. De nem az idegtépő,halálos csend,hanem a kellemes,nyugtató csönd,ami az ember csontjaiig hatol,és egy kellemes,mély álomba ringatja.Fogalma sem volt róla,hogy mióta lehet ott,de úgy érezte,hogy legalább egy 10 órát aludt.Egy mezőn volt. Egy mezőn,ahol zsenge,hosszú fűszálak hajladoztak a nyári szellőben,a madarak csicseregtek,pár méterre tőle pedig egy gyönyörű zöld erdő terült el,mögüle talán egy kisváros látszódott,de itt minden háznak ragyogó fehér fala  volt,tiszta,vörös cseréptetők virítottak a messzeségben.

-A fejem...biztos nagyon beverhettem... - vakarta meg a tarkóját,miközben felkelt,ahogy azonban lenézett magán,nem az egyenruháját vélte felfedezni: egy fekete nadrág volt rajta, amihez egy fehér ing társult egy azúrkék mellénnyel.

-Mi a... - nézett le kétségbeesetten.Mikor öltöztették át? És ki öltöztette át? Ugyan ez volt a kedvenc szettje mind közül,de nem gondolta volna a legmerészebb álmaiban sem,hogy majd egy ilyen delíriumos rémképben ezt a hacukát fogja viselni.Valami nagyon nem stimmelt. Idegesen a tarkóját vakarva megindult az erdő felé,és azon gondolkodott,hogy mik vezethettek ide,hogy most ilyeneket lát. Abban biztos volt,hogy káosz ,füst és romok uralták a tájat,a lemenő nap fénye pedig vérvörösre festette ezt a disztópikus ,groteszk helyszínt.Reiner nem volt sehol - de cserében ott volt az az idegesítő Eren,és hozta magával az egész Felderítő egységet,és mindenkit,aki számít.Arra még emlékezett,hogy harcoltak,és ott voltak annál a tetőnél meg a toronynál,jött Armin,és itt...képszakadás.Elájulhatott,az ez utáni dolgok még ennél is homályosabban maradtak meg neki: kiabálást hallott,majd egy magas,dermesztő árnyék vetült rá,és hiába próbált menekülni előle,nem volt min:nem volt se keze,se lába.Nem regenerálódott, az Isten verje meg...Ó. Ó. Jajj ne.Ugye nem...Az emlékezete kezdett visszajönni, ahogy a titán felveszi,és emlékezett,ahogy hiába könyörög az életéért és jajveszékel,majd mindent elönt a fájdalom és elsötétül a világ...Térdre rogyott,miközben a könnyei patakokban folyni kezdtek az arcán,ha nem teszi ki a kezét maga elé,biztos ,hogy elesik,így azonban csak néhány sós csepp landolt előtte,benedvesítve a zsenge növényzetet.A fiú remegni kezdett: meghalt.Innentől ő is egy a sok rothadó holttest közül,ami majd az utakat fogja díszíteni,miután Armin titán formája elpusztult.

-Reiner....Annie... - szipogta fájdalmasan,miközben a keze ökölbe szorult.Jól tudta,hogy barátai nem fogják megtalálni őt,de ez természetes volt:ők még élnek.Többé már sajnos nincs közük egymáshoz,nem tud odamenni hozzájuk,soha többé nem tudja megérinteni őket,nem ölelheti át Reinert és nem vallhatja be a szerelmét sem már Annienek - már minden a múlté.Miután kizokogta magát,reményvesztetten tovább haladt a kiserdőben,valahol legbelül még mindig abban reménykedett,hogy ez az egész csak egy rossz álom,és mindjárt felébred,ez a gondolata azonban szerte foszlott,mikor meglátta Eren szüleit,Carla és Grisha Jägert karöltve a városka előtti kristálytiszta vizű pataknál sétálni.Bár sosem látta a temperamentumos fiú szüleit,Carla kinézetéből egyből levágta,hogy kik lehetnek azok... A városban pedig még több ismerős arccal találkozott: a Mária fal áttörésekor életét vesztett sok szerencsétlen ezen a nyugodt földön boldog volt,a gyerekek fogócskáztak,szüleik büszkén nézték őket,a család legalább itt,a mennyekben egyesülni tudott.A magas fiú szíve elszorult,ahogy rájuk nézett:ha ő és Reiner nincsenek,ez a sok ember még mindig élne... A tekintete azonban egy másik ismerős arcon akadt meg,aki szintén könnyes szemmel meredt egykori beosztottjaira:Erwin Smith ott állt tőle nem sokkal,díszegyenruhában és díszes katonai kabátban,előtte Levi csapata állt Mike,Nanaba és Gelgar társaságában,keserédesen üdvözölték egymást.