Elysium

Edelweiß, Edelweiß

@ciel_and_seastian nagyszerű története,a Count On Me megihletett,és írtam hozzá egy kis sztorit, remélem tetszeni fog nektek <3

"Annyira sajnálom , Jean. Annyira , kurvára sajnálom. De ha ezt most nem teszem meg , csak tovább mérgezlek téged is és a kapcsolatotokat, meg... Meg mindent. Tudom , hogy ellesztek nélkülem is. Előbb- utóbb úgy is csak egy halvány kellemetlen emlék leszek valahol az agyad hátuljában motoszkálva,mint valami haldokló parazita.De hát, ez az élet rendje,nem? Úgyis meghalunk egy idő után.

Emlékszem,mikor még kicsik voltunk és oviban mindig együtt játszottunk. Te mindig autókázni akartál, én pedig mindig rajzolni, így megegyeztünk,és együtt rajzoltunk autókat... Te mindig hisztiztél rajta,hogy a tieid nem olyan szépek mint az enyéim, úgyhogy általában végül mindig rajzoltam neked párat, hogy jobb kedved legyen. Bárcsak minden olyan egyszerű lenne most is,mint akkor... Nézd el kérlek a girbe-gurba koordinálatlan írásom, soha életemben nem voltam még ennyire részeg ,mint most. Sőt... Soha nem voltam részeg, de hát, egyszer akasztja fel magát az ember , nem? A jó kis Finlandia meg ad hozzá egy kis erőt,hogy megtegyem. Most az egyszer nem szabad önzőnek lennem. Csak azt szeretném,hogy boldog legyél.

Tudod,sokat gondolkodtam ezen az egészen,a helyzeten,Mikasán, a kapcsolatotokon... És olyan jó látni, hogy boldog vagy. Ugye emlékszel,mikor negyedikes osztálykiránduláson azt mondtam neked,hogy számomra az a legfontosabb,hogy te boldog legyél? Emlékszem , mindig olyan szomorúnak tűntél nekem, szomorúnak és mérgesnek, és egy időben csak én tudtalak a hülyeségeimmel és az örökös téveszméimmel, hogy "Mindig minden jobb lesz!" felvidítani... Nem hogy neked,még magamnak is hazudtam. Főleg magamnak. Aztán ugye nem rég összejöttetek és... annyira gyűlölöm magam,Jean. El sem tudod képzelni. Annyira gyűlölöm magam,hogy nem tudok nektek örülni. Hogy akárhányszor meglátlak titeket együtt, kedvem lenne elaludni,és soha többé fel nem ébredni. Olyan borzalmas ember vagyok...Tanakodtam is magamban,hogy... ha nekem az a legfontosabb,hogy te boldog legyél,akkor miért nem örülök nektek? Szeretlek, és Mikasát is kedvelem,akkor miért nem tudok örülni?Miért volt az az első dolgom,mikor hazaértem azon a napon, hogy egy nadrágszíjjal elszorítottam a vérkeringésem, és végigvagdostam sniccerrel a kezemet,hogy valami más fájdalomra koncentráljak, minthogy arra, amit... amit akkor átéltem?

Aztán persze rájöttem. Plot twist: szerelmes voltam beléd, bassza meg. Upsz. Már leírtam,nem javítom ki. Fura, hogy az alkoholtól olyan őszinte leszek,hogy még káromkodok is,ha? Na mindegy, maradjunk a témánál. Tehát akkor döbbentem rá,hogy szerelmes vagyok beléd,onnantól pedig az egész csak rosszabb lett. Gondolom feltűnt, hogy pulcsiban vagyok mindenhol,hogy a legkisebb dolgokon is mostanában egy kisebb ideg összeroppanást kapok. Olyan kedves volt tőletek,hogy próbáltatok puhatolózni, hogy minden rendben van e velem, én pedig egy hamis mosollyal csak annyit mondtam,hogy "Persze, csak fáradt vagyok." Így visszagondolva, nem is hazudtam. Valóban fáradt vagyok. Istenem Jean,annyira,de annyira,fizikailag és lelkileg is.Nem kockáztathattam meg,hogy meglássátok a sebeket, végén még egy ilyen felesleges emberért kezdenétek aggódni,mint amilyen én vagyok. Régóta bennem van már ez az érzés,hogy nem kifejezetten tartozom sehova,és hogy csak áltatom magam mindennel,te voltál az egyetlen,aki bennem tartott egy kis erőt a túléléshez,de... Végre találtál valakit,akinek volt ereje megmondani,hogy szeret.Aki nem béna. Aki nem szeplős. Aki szép és okos,és...lány. Tudom,hogy jó kezekben leszel,és most már az is biztos,hogy túl fogod tenni magad rajtam. Soha többé nem leszel egyedül, hát nem nagyszerű? Nem foglak az önzőségemmel megfojtani.

De néha,mikor elgondolkodtam egy -egy ilyen csillagfényes éjszakán,mint a mostani, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne,hogy ha minden úgy lenne,mint rég.Vagy ha én előbb mondom el az érzelmeimet.Akkor boldog lehetnék vajon? Akkor is ilyen üresnek és szörnyetegnek érezném magam,mint most? Sajnos ezt már sosem tudom meg.Kár, hogy az élet nem olyan,mint a WOW,nem? Gondolj bele, elbaszol valamit, és csak respawnolsz,vagy betöltesz egy korábbi mentést,és mehet újra az egész.De a világ sajnos nem így működik. Vicces is lenne.