Mi történik akkor, amikor egy rejtélyes lány leesik a föld alá a szörnyek közé? És mi van, ha kiderül, hogy nem csak az az egy univerzum létezik, amit ismer? Kíváncsi vagy a válaszokra? Akkor jó olvasást. ^^
Legendák szólnak arról, ha elmész ahhoz a hegyhez, nem fogsz vissza térni. Hallottam egy történetet arról, hogy egy háború dúlt az emberek és egy számomra ismeretlen faj között. Ó tényleg! Elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Evelyn, 14 éves vagyok és az emberek szerint elég fura kinézetem van. Ezüst színű a hajam,ami a derekamig ér és piros színű szemem van.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nos valószínűleg ez tényleg fura. De nem tehetek róla, hisz így születtem. Tehát, mikor meghallottam azt a történetet, arról a hegyről egyből elfogott a kíváncsiság. Úgyhogy összepakoltam egy dolgot és elindultam. Egy szép erdőn sétáltam végig, lehunyva a szemeimet, és hallgatva a madarak csiripelését. Egyszercsak kiértem az erdőből egy sivár helyre. A hegy ott állt elöttem, úgyhogy már nincs visszaút, elkezdtem felgyalogolni a meredek ösvényen. Ahogy szenvedtem fel magam, egyre jobban nyomasztott a hegy aurája. Amint felértem, egy hatalmas krátert láttam meg. Óvatosan közelebb mentem, hogy belenézzek, de egy gyökérben megbotlottam, és elkezdtem zuhanni. Ahogy zuhantam, minden elsötétült...
Amikor felkeltem egy üres szoba szerűségben találtam magam. Úgy tűnik, hogy sárga virágokból álló "ágyon" landoltam. Nem volt ott más csak a virágok. Ahogy felálltam megláttam magam előtt egy folyosót. Elindultam, majd a bal oldalamon lévő kapun besétáltam. Egy nagyobb terembe léptem be, ahol ugyanúgy voltak olyan sárga virágok. Viszont az egyik más volt. Volt arca... Egyszercsak rám nézett és megszólalt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nocsak, csak nem egy ember? Már jó régóta nem járt itt ember. Üdvözöllek az alvilágban! A nevem Flowey! Neked mi a neved?
-Wow, várj egy kicsit! Te élsz? És beszélsz? Talán csak álmodom...? Bocsi, de ez kicsit sokkoló, hogy egy beszélő virággal társalgok. Egyébként Evelyn vagyok.
-Nos igen, Evelyn, minden ember ezt mondta, aki lezuhant ide. Na mindegy ha már itt vagy, meg kéne mutatnom hogy működnek itt a dolgok. -ekkor megjelent egy piros szív - Látod azt a szívet? Az a lelked. Az a létednek a megtestesülése. Ha idelent sérül a lelked, akkor te is megsérülsz. -hirtelen megjelentek Flowey körül kicsi, fehér bogyók - Ha viszont megsérülsz, tudsz gyűjteni ilyen fehér bogyókat, amiktől meggyógyulsz. Próbáld meg. -ekkor elkezdtek felém repülni a bogyók. Nem tudom miért, de elég gyanús volt a mosolya, úgyhogy kitértem a bogyók elől. Flowey arcáról lefagyott a mosoly. -Hé, elvétetted! Mi lenne, ha megpróbálnád mégegyszer? - ismét elkezdtek felém repülni a fehér bogyók. Ezúttal hagytam, hogy eltaláljanak, mivel nem lett volna jó, ha feldühítem őt... Rosszul tettem... Térdre rogytam, és felszisszentem.
