Mi történik akkor, amikor egy rejtélyes lány leesik a föld alá a szörnyek közé? És mi van, ha kiderül, hogy nem csak az az egy univerzum létezik, amit ismer? Kíváncsi vagy a válaszokra? Akkor jó olvasást. ^^
Furcsáltam anyu viselkedését, ezért utána mentem. Aligha láttam, de a bejárati ajtóval szemben lévő lépcsőn ment le. Igazam is lett. Lementem, majd anyut megláttam, aki háttal állt nekem.
-Szóval azt szeretnéd tudni, hogy mehetsz vissza a felszínre...? Előttünk fekszik a romok vége. Az egyetlen kijárat az alvilág többi részére. El. Fogom. Pusztítani.... Így senki sem fogja tudni elhagyni a romokat. Most pedig légy jó, és kérlek menj fel. -mondta, majd tovább ment, anélkül, hogy megvárta volna a válaszomat. Viszont én követtem.
-Minden ember, aki lezuhan ide, ugyanazzal a sorssal találkozott... Újra és újra láttam, ahogy jöttek...elmentek...és meghaltak. Te naív gyermek...ha elmész...Ők...Asgore...meg fognak ölni. Én csak próbállak megvédeni, nem érted? Menj vissza a szobádba... -mondta halál komolyan, majd ismét nem várta meg a válaszomat, és továbbment.
Megértem, hogy megakar védeni, de nekem tudnom kell, mit jelenhetett az az álom. Ismét követtem.
-Ne próbálj megállítani! Ez az utolsó figyelmeztetésed...- mondta, majd befordult a sarkon, és elértünk egy nagy lila kapuhoz.
-Ennyire el akarsz menni? Hpmh... Pont olyan vagy, mint a többi... Csak egyetlen megoldás van erre... Bizonyíts!! Bizonyítsd be nekem, hogy elég erős vagy a túléléshez!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elkezdődött a harc. (Nem akarom hosszúra húzni a harcot, a lényeg az, hogy Evelyn megpróbálja meggyőzni Torielt, hogy engedje tovább, miközben kerülgetik a tűzgolyókat, amiket dobál felé) Mikor már a nem tudom hányadik tűzgolyót kerültem ki, figyelmetlen voltam, és eltalálta a jobb térdem az egyik golyó. Felszisszentem, majd a földre estem. Toriel abbahagyta a támadást.
-Kérlek gyermekem...menj fel. Megígérem, hogy gondodat fogom viselni. Egy jó életet élhetünk itt... Miért nehezíted ezt ennyire? Kérlek menj fel......ha ha...... Szánalmas, nem? Még egy gyermeket sem tudok megmenteni..........Nem....megértem. Biztos boldogtalan lehetsz, hogy idelent ragadtál. Ez a hely nagyon kicsi, ha egyszer hozzászoksz. Nem lenne helyes egy ilyen helyen felnőnöd. Az elvárásaim...A magányom...A félelmeim...Érted, gyermekem...Félre teszem...
-Ha tényleg elkívánod hagyni a romokat...nem foglak megállítani. Akárhogyis, ha egyszer elmentél...Kérlek ne gyere vissza. Remélem megérted. -mondta, majd megölelt. -Viszlát, gyermekem. -elment mellettem, de éreztem, hogy mégegyszer visszanézett. Nagyon rosszul éreztem magam emiatt... Sóhajtottam, majd felálltam. Elindultam az ajtó felé, de csak nagyon lassan tudtam menni a térdem miatt. Amikor elértem az ajtóhoz, az hangos nyikorgással nyílt ki. Kimentem az ajtón és egyből megcsapott egy jeges fuvallat. Össze is rezzentem a hideg miatt, mert csak egy vékony kötött pulcsi volt rajtam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
