BTS oneshots [yaoi]

Reményt adott [JiKook] /mpreg\

Minden résznek külön borító :)

Jimin 6 hónapos terhes, és hát nagyon hisztis. Mindig nyavalyog, olyan mint egy idióta tini picsa. De hát nincs mit tenni. Már alig várom kisfiaim megszülessenek, igen ikrek. Félek az apaságtól, de hát mindig is erre vágytunk. 3 évig jártunk orvoshoz, ahhoz, hogy Chim teherbe tudjon esni. Abban a 3 évben hiába próbálkoztunk. Vagy elvetélt, vagy pedig össze sem jött a pici. De most 6 hónapos terhes szerelmem és mindig próbálok a kedvében járni, de nem könnyű. 2 hónapja kezdődött az, hogy hisztis lett. Jimin alapból nem ilyen. Sajnos sok kezelésen kell, kellett túl esnie ehhez az állapothoz, ahogy most vagyunk. Remélem semmi komplikáció nem lesz a terhesség többi részében és a szülésnél. Szörnyű volt végig járni ezt a fajta poklot, nem akarom mégegyszer átélni, és nem is kívánom senkinek sem.

Reggel 5:34 van. Mostanában korán kelek. Jimin még nagyban alszik. Imádom a pocakját, olyan kis aranyos vele. Aranyosan hozzám van bújva. Óvatosan leveszem magamról kezeit, majd feltápászkodtam az ágyból. Lementem a konyhába, és csináltam magamnak egy kávét.

10:40

Most kelt fel Jimin. Hoztam neki egy kis rántottát, amit jóízűen meg is evett. Két óra múlva kell egy kezelésre menni. Addig szerintem tv-zünk. Nem tudok mit csinálni, unatkozok, bárhova elmennék, de Chim nem mehet sehova, nem szabad megerőltetnie magát.

2 hónappal később

Jimin kórházba került. Nagyon leterhelte a terhesség utolsó pár hónapja. Az orvos nem mond semmi jót, mindent megtesznek érte, de félek. Nem akarom elveszíteni. Jin és Namjoon is itt van most a kórházban, hogy tartsák bennem a lelket. De nem nagyon jön össze nekik. Fáradt vagyok és a szemeim bevannak dagadva a sok sírástól. Nem akarom elveszíteni Jimint a "cél" előtt.

- Elnézést, maga Jeon Jeong Guk? - futott oda hozzám egy nővér.
- Igen, miért? - néztem rá ijedten.
- Park Jiminnek megindították a szülést, ha szeretne ott lenni, azonnal jöjjön.

- Rendben, megyek. - és futva elindultunk a műtő felé. Magamra kaptam azt az apasági ruhát és bementem. Jimin el volt altatva, és fel volt vágva a hasa már. Épp most vették ki az első fiam. Megtörölgették, lemértek és meg néztek mindent, amit ilyenkor szoktak. Utána neki kezdtek a másik pici kiszedésének. Őt is ugyanúgy letörölgették. Mind két fiú alig-alig nyöszörgött. Sípolt az EKG-gép. Egyenes vonalat mutatott a monitor. Az orvosok sürögtek-forogtak. Próbálták újjá éleszteni, de nem történt semmi. Csak álltam ott és sírtam. Kitéssékeltek a műtőből. Majd közölték velem, hogy nem sikerült megmenteni Jimint. A picik pedig inkubátorban vannak. Sírva mentem vissza Namjoonékhoz. Oda jöttek, kérdezgettek, de nem válaszoltam semmit. Csak elindultam a kijárat fele. Beültem a kocsiba, majd haza mentem. Beléptem szobákba, majd elővettem Chim régi képeit, reménykedtem, hogy felébred. Azt akarom hogy itt legyen a fiaimmal. Nem hiszem el hogy ezt kell érdemelnünk. Több mint három évünk ment bele ebbe a dologba. Nem tudom megcsinálni nélküle. Csak a képeinket néztem, és sírtam. Felhívtam a fiúkat, hogy most azonnal jöjjenek. Öt perc után mind az öten nálunk voltak. Mindenki aggódott értem. Lassan, sírva elmondtam nekik hogy mi történt. Mindenki sírt, velem együtt. Ekkor megcsörrent a telefonom. Az orvosunk volt az. Felvettem, majd elmondta hogy Jimin felébredt. Ő is meglepődött, ahogy én is. Örömömben elkezdtem sírni. A fiúk csak kíváncsian néztek rám. Majd letettem, és elmondtam nekik a hírt. Az orvos azt mondta hogy megfigyelés alatt tartják még legalább másfél hónapig.

3 hónappal később

Már minden rendben van Jiminnel. És a picik. Ő velük is minden rendben. Mind ketten angol nevet kaptak, hogy mégis miért? Mert Amerikába élünk. A munkám miatt ide kellett költözni. Az öt fiú is jött velünk. Imádok apuka lenni. Eszméletlen, hogy ennyi mindenen keresztül mentünk. De most mégis egy boldog családként élhetünk. 

Ma szeretném elvinni Chimet randizni és megkérni a kezét. Sosem hittem volna, hogy ez is bekövetkezik majd, De most végre itt vagyok, és lesz egy jegyesem, már hogyha igent mond. 

A RANDIN

Eljöttünk a kilátóhoz, ahol vacsoráztunk. Vörös rózsaszirmokkal szórtam körbe és gyertyákat raktam le.  Egy óráig ettünk, majd kijjebb mentünk, a korláthoz, ahol hátranyúltam farzsebembe, majd letérdeltem Jimin elé.

- Jungkook?

- Jimin, tudom mennyi mindenen mentünk keresztül. Most úgy érzem, hogy ez következik. Szóval... Park Jimin, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? - próbáltam nem el sírni magam, de elcsuklott a hangom. Chim is elsírta magát.

- Igen! Kookie, lennék a férjed! - majd felhúztam a gyűrűt ujjára, és magához húzott. A lámpák fénye megvilágította arcunk. Kezem alá fogtam állát és megcsókoltam. Kézen fogva lementünk, de nem figyeltünk és egy kocsi elütött. Már csak egy erős fájdalmat éreztem oldalamnál és azt hogy minden fekete. Meg azt, hogy Chimmel együtt repülünk.

Sziasztok!
Ez lenne az első része ennek a Oneshot-os könyvnek. 
Remélem tetszett, és nem öltök meg érte. 
Nem lett valami hosszú, de próbálkoztam valamit kihozni belőle.
Pusz-pusz!