Gyilkoltnak jelölve

1. rész

- A Huff Road 32-be legyen szíves - mondtam a sofőrnek, ő pedig a kérésemnek megfelelően beütötte a címet a GPS-be, majd elindultunk az albérletem felé.

Nem figyeltem, hogy mennyi idő telt el, és azt se, hogy jó irányba haladunk-e. Csak a mellettem elterülő tájra koncentráltam. Néztem a fákat, a házakat, az autókat, de még a hevesen gesztikuláló üzletemberekre is vetettem egy-egy pillantást. Úgy belemerültem ebbe, hogy legközelebb már a sofőr hangjára eszméltem fel:

- Kisasszony, megérkeztünk! 60 dollár lesz. - kifizettem a kért összeget, majd kiszálltam a kocsiból. A taxis segített kivenni a csomagjaimat, majd egy köszönés után el is hajtott. Körbenéztem, hogy melyik is a lakásom, de valami nem stimmelt. A 32. házszám egy kisbolt falán tündökölt, ezért megnyitottam a térképet a telefonomon. A Haff Road, amin jelen pillanatban tartózkodtam, pontosan 1 óra kocsiútra volt az eredeti úti célomtól.

Ebben a pillanatban döntött úgy a telefonom is, hogy felmondja a szolgálatot, úgyhogy ott álltam a koromsötét utcán, éjfélkor, két bőrönddel a kezemben egy ismeretlen úton. Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mit kéne most csinálnom.

A közelemben megpillantottam egy lépcsőt, ami egy közeli dombra vezetett fel. Gondoltam, hogy már nincs veszíteni valóm, úgyhogy ha megerőszakolnak se érdekel, de nem maradok itt az út szélén,mint egy ...
Szóval nekiindultam a meredek lépcsőn a bőröndjeimmel, majd jó 30-40 perccel később fel is értem.

A hely ahova érkeztem igazán szép volt. Csupán egy kis szerény kilátó és néhány városra néző pad volt ott, de nekem nagyon tetszett. A virágokból és a fűből ítélve azonban nem gyakran járhattak ide emberek, aminek mondjuk jelen pillanatban eléggé örültem. Így legalább tudok majd aludni pár órát idefent. Ellenben a táskáimat nem akartam csak úgy lerakni magam mellé, mert az azért elég nagy hülyeség lenne (még tőlem is), úgyhogy arra gondoltam, hogy eldugom őket amíg alszom. Elindultam egy kitaposott kis úton, ami egy köves részen ért véget. Innen gyönyörű kilátás nyílt az egész városra. Egy darab fa sem rontotta el a látképet.

Kiszúrtam egy bokrot a közelben, és meg is indultam arra, gondolván, hogy az lesz a tökéletes rész a bőröndjeimnek. Azonban hirtelen megbotlottam egy gyökérben, amit hatalmas durranás követett és egy kicsit sem szép felkiáltás:

- MI A FASZ?!