Gyilkoltnak jelölve

2. rész

Kiszúrtam egy bokrot a közelben, és meg is indultam arra, gondolván, hogy az lesz a tökéletes rész a bőröndjeimnek. Azonban hirtelen megbotlottam egy gyökérben, amit hatalmas durranás követett és egy kicsit sem szép felkiáltás:

- MI A FASZ?!

                                                                         

Mellettem egy fiatalabb fiú kelt fel a földről. Az utolsó dolog amire emlékszem az pedig az, hogy leüt a fegyverével.

Egy szobában ébredek. Vagyis csak gondolom, hogy ott vagyok. Egy puha matracon fekszem, körülöttem pedig minden koromsötét. A fejem hihetetlenül fáj a korábban szerzett ütés miatt, de más furcsaságot nem érzékelek.

Próbálom összeszedni a tegnapi nap eseményeit, de nagyon nehezen sikerül mindent a helyére tennem. Egyszerűen képtelen vagyok ilyen fájdalom mellett koncentrálni. Rémlik a taxisofőr, aki rossz helyen rakott ki. Egy kilátóra is emlékszem, de ezt a két eseményt már nem tudom összekötni. Utána pedig csak a fiú arca ugrik be, aki fejbevágott a fegyverével.

A fegyverével?! Te jó ég, mibe keveredtem?

- Hahó! Van itt valaki? - kiáltottam. Tudtam, hogy ígyis-úgyis meghalok, de nem akarom ezt a szükségesnél tovább húzni. Nem szeretném az utolsó óráimat fölösleges szenvedéssel tölteni. Akkor inkább öljön meg most.

Hirtelen kinyitódott az ajtó, és a résen keresztül halvány fény szűrődött be. Azonban pillanatokkal később a szobában lévő lámpa is felkapcsolódott, ezért pedig akaratlanul is be kellett csuknom a szememet. Amikor úgy éreztem, hogy most már képes leszek hozzászokni az erős fényhez, akkor szépen lassan kinyitottam.

Egy férfi alakja volt tőlem nem messze, de elválasztott minket egy elég masszívnak tűnő rács. Kicsit olyan érzést keltett, mintha börtönbe zártak volna be. De azért nem hinném, hogy ekkora bűnt követtem volna el a tegnapi nap folyamán. Vagy mégis?

Jobban megnézve a férfi, aki nem olyan messze állt tőlem, igazán fiatalnak nézett ki. Olyan 22 körülre tippelném, de a kidolgozott felsőteste, és a kicsit sem barátságos arca, akár meg is téveszthet. A férfi, akit most elnevezek Noahnak, nagyon helyes volt. Olyan srác, akit ha bedobunk egy gimibe, akkor évekkel később az iskola egyik tanulója egy romantikus regényt írna róla. Ahol természetesen az író lenne a stréber, átlagos lány, míg Noah a suli szívtiprója. A fekete, tökéletesen beállított haja tökéletes összhangban volt a tökéletes, kék szemeivel. Na és említettem már a tökéletes ajkait? Noah maga volt a megtestesült tökély, legalábbis amíg ki nem nyitotta a száját:

- Csukd be a szád, és töröld le a nyálad, aranyom. Először beszélgessünk a tegnapról, aztán ha szeretnéd, akkor adok pár percet arra, hogy nézhess engem.