Hetalia Oneshots [HUN]

Részegen kezdődött (FrUk), 1.rész

*Franciaország szemszöge*

Nagy nehezen meggyőztem Angliát hogy jöjjön el velem egy bárba iszogatni. Mostmár látom hogy hiba volt... Fél pohár sört ivott csak, de az arca már kipirult és éppen nagyban önti ki nekem a szíve minden bánatát. Egyszer csak a jó Isten kíméljen attól hogy megtudjam miért, de elkezdett felmászni a pultra.
-Anglia ne!-próbáltam lerángatni.
-Anglia de!-erőlködött tovább holt részegen. Sikeresen megcsúszott a semmin és az ölembe esett.
-Na jó, te közveszélyes vagy, hazaviszlek-álltam fel magamról letaszigálva, majd menyasszony pózban az ölembe fogva. Kapálózni kezdett.
-Tegyél leee! Perverz!-nyávogott.
-Kuss és most az egyszer fogadj szót!-szóltam rá, majd kiléptünk a bárból és megindultam vele az én házam irányába. Kirohanásai miatt útközben egyszer elestünt, még ötször majdnem vágódtam vele pofára, háromszor pedig egy kicsi kellett hogy nekimenjünk egy-egy embernek, és kb minden járókelő furcsán nézett ránk. Óriási megkönnyebbülés volt mikor végre haza értünk. Bevittem a részeget a nappaliba és leraktam a kanapéra.
-Ví~-kezdett el lefele gurulni amit lábammal szerencsére megakadályoztam.
-Inkább aludj-sóhajtottam.
-Sohaaa, az unikornisok nem alszanak!-csapkodott a karjaival össze-vissza. Mi a fasz?
-Hé... Franciaország....-komolyodott el hirtelen és mélyen összefonódott tekintetünk.
-Mi az?-nyeltem nagyot, szívem pedig hevesebben vert ahogy jobban megfigyeltem őt. Csapzottan fetrengett, kissé kába tekintettel. Szőke haja szanaszét áll, sok tincs a szemébe lóg. Ó igen, azok a gyönyörű smaragd színű szemek... Anglia egy hirtelen mozdulattal felült, arca pedig vörösebb lett mint eddig volt, és... És.... ELKEZDETT VETKŐZNI?!
-H-hé, mi a francot csinálsz?!-hátráltam meg.
-Szexelni akarok veled-mondta elfordítva fejét, de határozott hangon.
-Hogy mi a szent Pierre farktolla?!-hátráltam még tovább sokkosan. Mindenre számítottam, de erre nem.
-H-hallottad te azt barom-suttogta.
-Nem fogok lefeküdni veled!-kiáltottam a fejemet rázva. Felállt, de kötelességtudó ittas módjára dőlöngélni kezdett, majd sikerült is eltaknyolnia.
-És még engem perverzezett le...-motyogtam, majd kissé felocsúdva, egy nagy sóhaj kíséretében odamentem hozzá és felsegítettem. Megmarkolta a ruhám, fejét pedig mellkasombe fúrta.
-Gyorsan ver a szíved. Nem lehet igaz, hogy nem akarod-mondta szipogva.
-A-anglia, te sírsz?
Válaszul csak könnyes szemekkel nézett fel rám. Uramatyám, túl aranyos...
-Figyelj-kezdtem kissé elpirulva-nem azt mondom, hogy egyáltalán nem akarom. De te most részeg vagy. Józanon lehet, hogy előbb ugranál le a tetőről önként, minthogy lefeküdj velem. Ha meg valami csoda folytán mégis komolyan gondolod, akkor meg azért nem szeretném most, mert reggel nem emlékeznél semmire az első alkalmunkból. És meg is vernél amilyen tsundere vagy.
-Akkor... Akkor csak aludj velem... Kérlek...-meredt rám bociszemekkel, miközben még mindig kétségbeesetten szorította a felsőmet.
-Rendben-mondtam, miközben kicsit eltoltam magamtól és visszagomboltam a felsőjét. A kezembe kapaszkodva botorkált föl a sötét hálószobába. Úgy ahogy volt befeküdt az ágyamba, én meg mellé, és magunkra húztam a takarót.
-Franciaország...-motyogta.
-Hmm?
Kis hezitálás után egy puszit nyomott a homlokomra.
-Jó éjt-suttogta boldogan, szorosan hozzám bújva.
-J-jó éjt-karoltam át. Angliát egyből elnyomta az álom, de én még vagy 2 órán keresztül nem bírtam elaludni. Mon Dieu, mi lesz ebből még reggel...