A félénk lány - ✔ (Javítás alatt)

5. fejezet

– Shh... Még alszik, ne ébresszétek fel. Csak halkan – hallottam meg Micah suttogó hangját. Míg testben ébren voltam, addig lélekben még aludtam, így nem tudtam felfogni, mi is történik körülöttem. – Egy, kettő, há— MOST! – kiabálta el magát bátyám, mire több liter jéghideg víz ömlött rám.

– Jézusom – pattantam ki az ágyamból. A takaró bokám köré csavarodott, ezáltal elterültem a padlón. – Micah, kinyírlak – mondtam, miközben elfújtam egy arcomba hulló tincset.

Nem tudtam pontosan, kik is vannak a szobámba, de azt hallottam, ahogy majd megfulladnak a röhögéstől.
Idegesen fújtatva egyet tápászkodtam fel a kényelmetlen helyzetemből.

– Boldog szülinapot, hugi! – mondta Micah, majd szorosan megölelt, amit azonnal viszonoztam. Csuromvizes pólóm sajnos – vagyis nem sajnos –, az ő felsőjét is átáztatta, ami szemlátomást nem nagyon érdekelte őt.

Tekintetem körbevezettem a szobában, ahol rajtunk kívül még két személy nevetgélt. Daniel, akivel kellemesen elcsevegtem, amikor bátyám részegen toppant be, és Mike, Micah második legjobb haverja.

– Az ébresztés felemelő volt, mint minden szülinapomon – biccentettem feléjük elismerően. Mike és Daniel abbahagyva a nevetést elém léptek, majd kezembe adtak egy-egy bombont.

– Boldogot Alicia – mondták szinte egyszerre, ami kicsit ijesztő volt, de azért egy kedves mosoly mellett megköszöntem önzetlenségüket.

– És ma nem megyünk suliba ugyanis Október 5.-e, vagyis péntek van. Az én drága hugicám szülinapja, ami felejthetetlen lesz, mint minden évben.

· A tavalyi úgy végződött, hogy betörtük az igazgató kocsijának az ablakát, amit ki kellett fizetni. Azóta se kedvel engem – mondtam, miközben visszaemlékeztem arra a szörnyű, de vicces esetre, ahogyan Mr. Black tehetetlenül kalimpál kezével, majd ordibál velünk az utca közepén.

– Az idei más lesz, hiszen tizenhét éves lettél, úgyhogy alkoholt fogsz fogyasztani, de csak mértékkel – mutatta fel mutatóujját figyelmeztetően Micah, mire felvontam kérdőn egyik szemöldököm.

– Én és az alkohol két külön fogalom vagyunk – mondtam lehuppanva az ágyam szélére. – Mellesleg suli van. Nem hagyhatom ki, ma lesz egy felmérésem is spanyolból – mondtam eltöprengve. A fiúk csak halkan elnevették magukat a stréberségemen.

– Majd a jövőhéten megírod. Na, légyszi, Alicia. A barátaid is jö— Jah ők nem jönnek, nem szóltunk nekik. Ma azt szeretném, ha az én baráti társaságomban is eltöltenél egy napot. – nézett barna íriszeivel enyémbe. Egy nagyot sóhajtottam, majd megadóan felemeltem mind a két kezem.

– Legyen, de mert csak szülinapos vagyok – kötöttem a három fiú orrára, akik heves bólogatásba kezdtek.

– Remek, de várunk még egy személyt. Méghozzá Ariest – mondta bátyám összedörzsölve két tenyerét.

– Hogy ki? – nyíltak tányér nagyságúra, barna szemeim. Nem akartam vele találkozni, főleg nem ma. Még hozzá úgy, hogy az egész napot vele is el kell töltenem. A legutóbbi kettesben létünk után csak kerültem őt, mintha leprás lenne. Nem akartam a szeme elé kerülni, ugyanis előtte kezdtem el sírni. Ráadásul az ő kocsijában, ami tiszta gáz és ciki, főleg nekem.

– Jól hallottad – kacsintott rám sokatmondóan, mire furábbnál is furább fejet kezdtem el vágni.

– Hova megyünk? – kérdeztem nyafogva. Nem láttam semmit sem, mert a szemem bekötötték az egyik kedvenc sálammal, amit még egy-két éve kaptam, szintúgy a születésnapomra anyukámtól. Akkoriban még nem utazgattak ilyen sokat, mint most. Jelenleg is a világ túlsó felében vannak.

– Most megállhatsz – hallottam meg Daniel utasító hangját, mire azonnal megtorpantam. Nem sokkal később eltűnt arcomról a meleg, bársonyos anyag.

Tekintetem körbevezettem a helyen. Mindenhol graffitik díszelegtek.

– Ez mi? – fordultam kérdőn a bátyám felé, aki csak vigyorogva mérte végig a helyet.

– Ki mutatjuk művészi tudásunkat – adta a választ.

– Én nem akarok rongálni – fontam össze mellkasom előtt karjaim, miközben nekiálltam duzzogni, mint egy óvodás.

– Nem is tudtam, hogy ilyen beszari vagy, kislány – lökte meg a vállam vigyorogva Mike. Válaszként csak kinyújtottam a nyelvem rá.

– Jó, igaz ez Alicia szülinapja, majd holnap visszajövünk. Azt rejtsétek el – biccentett Micah a fekete táska felé, amiben csak ők tudják, milyen illegális dolog lapulhat. – A következő állomás egy kávézó lesz – mondta büszkén.

–Mit fogunk csinálni egy kávézóban? – kérdeztem érdeklődve.

– Majd meglátod – adta a választ. Egy nagyot sóhajtottam, miközben a három fiúval együtt elindultunk a következő állomás felé.

Aries szerencsére csak este tud hozzánk csatlakozni, de akkor is a barátnője jelenlétében. Nem nagyon zavar, legalább így gyorsabban ki tudok ábrandulni belőle. Jobb mintha reményeket fűznék a lehetetlenhez.

Míg ők jól elbeszélgettek egymással, addig én csak gondolkodtam.
Azon hogy a barátaim most mennyire ki lehetnek akadva. Többször is keresték már, de Micah elkobozta a telefonomat, nehogy visszaírjak nekik. Nem láttam ennek a cselekedetének az értelmét, de ő már csak ilyen.

– Megjöttünk - kiabálta el magát izgatottan Daniel.

– Hurrá – mondtam kicsit sem lelkesen, mire oldalba böktek mind a hárman. – Au! – kaptam kezeim a fájó pontokhoz. – Ez fájt! – kezdtem el bosszankodni. Válaszra sem méltatva húztak be a kávézóba, ahol szinte minden asztal megtelt volt.

– Gyertek! – mondta Daniel egy szabad helyre, ami nagyon el volt dugva szem elől.

Miután leültünk, rendeltünk is, vagyis csak ők. Én csupán megszerettem volna tudni, vajon mit keresünk itt. Biztos, nem süteményt enni és kávézgatni.

– Szóval miért is jöttünk ide? – emeltem tekintetem rájuk, közben az asztal tetején összekulcsoltam ujjaim.

– Ne várassuk őt tovább – mondta Micah felállva az asztaltól.

– Most ültem le nem rég – kezdett el puffogni Mike.

A háttérben meghúzva magam figyeltem, ahogy a fiúk pofátlanul felállnak az asztalokra. A vendégek mormogva adták tudtukra nem tetszésüket. Még a kávézó dolgozói is elkezdtek aggódni, mi lesz itt, de nem tettek semmit, csak figyeltek. Én sem tettem mást. A fejem a szégyentől tiszta vörös lett, míg a rémület hulláma végigsöpört testemen. Magamban már kezdtem imádkozni, és különböző jeleneteket elképzelni, ahogy kihívják a rendőröket, majd bilincsben elhurcolnak minket rend zavarásért.

– Egy kis figyelmet kérek. Szóval mindenkit köszöntök e csodás pénteki napon. Azért jöttünk ide, mivel ma van a húgom tizenhetedik születésnapja, és szeretnénk minél emlékezetesebbé tenni neki ezt – mondta Micah, miközben mosolyogva felém mutatott.

Több kíváncsi szempár is rám szegeződött, ami folytán idétlenül kezdtem el integetni. Lassan arcomra erőltetettem egy apró, idétlen mosolyt. Nem sokáig tartott ez, mivel a fiúk egyszer csak elkezdtek énekelni. Habár Aries nélkül ez kicsit furán hangzott.

A fiúk már lassan két éve alapítottak egy bandát. Csak sulis rendezvényeken szoktak fellépni. A dalaikat saját maguk írják meg, amiért nagyon csodálom őket. Egyszer remélik, hogy híres zenészek lesznek. Együtt.