A félénk lány - ✔ (Javítás alatt)

4.fejezet

Felé néztem, megpillantottam arcán a komorságot, ami kissé megdöbbentett, de próbáltam nem foglalkozni vele. Fogalmam sem volt arról, hogy pár másodperc alatt mi is fordulhatott meg fejében, amitől ilyen kedvtelen lett.

– Gyere, haza viszlek – szólalt meg száraz hangon, miközben ajkát egy gondterhelt sóhaj hagyta el.
Egyetlen egy szó nélkül keltem fel mellőle, majd megvárva őt az autójához lépkedtem. Legbelül örültem, hogy kettesben maradtam vele, hiszen végre valahára hozzám szólt anélkül, hogy bármilyen gúnyos megjegyzést tett volna. Ellenben valahogy, mégis azt kívántam bár ne történt volna meg ez az egész.

– Szép kocsid van – szólaltam meg hirtelen, ezzel megtörve a közénk beálló kínos, keserves csendet.

– Jah – mondta idegesen összepréselve ajkait, mire jobbnak láttam, ha inkább meg sem szólalok.

– Oké – mondtam, a hangom halkabb lett. Csendben figyeltem, ahogy arcvonásai elváltoznak. Lenyűgözve csodáltam tökéletes arcát, ami beleillene egy magazin címlapjába.

– Tudom, hogy jól nézek ki, de ennyire ne bámulj, kérlek. Kösz – vetette oda nekem bunkó stílusban, mire kissé megszeppentem. Ajkaim megremegtek, ahogy rám tört a sírhatnék. Nem nagyon tudtam elfojtani feltörekvő zokogásomat, ezért is történt az, hogy legördült az arcomon egy, majd még kettő könnycsepp, utána pedig már szinte patakokban ömlött. – Te most komoly sírsz? – nézett rám kételkedve.

– Nem – kaptam el róla könnyes tekintetem. Az autó hirtelen megállt, mire a fejem, majdnem találkozott az ablak üveggel.

– Figyu, Alicia. Nem akartam bunkó lenni, csak nem akarom, hogy érzelmeket fűz hozzám. Szép és okos lány vagy te, csak megérted ezt.

– Persze – mondtam szipogva, miközben néztem a tájat, ami elém terült. A legszívesebben otthon lettem volna, hogy elássam magam szégyenemben.

– Amúgy ne sírj, nem áll jól neked – mondta. Nem néztem rá. Arcára egy hatalmas vigyor ült ki, ami szinte megolvasztotta szívemet. Kezét felém emelte, mire kissé hátra húzódtam. Aries elnevette magát, majd nyugtatóan megszólalt. – Csak a hajad akartam eltűrni.

– Értem – mondtam biccentve egyet, majd kezemmel fülem mögé tűrtem kósza tincsem.

– Látom nem igen vagy már beszélgetős kedvedben – mondta arcomat vizslatva. Magamra erőltettem egy kedves mosolyt, majd újból a tájat kezdtem el kémlelni üres tekintettel.

– Megjöttem! – hallottam meg Micah mély, rekedtes hangját, amelytől néha kifutok a világból, annyira rémisztő.

– A szobámban vagyok! – kiabáltam ki a résnyire kinyitott ajtón.

Az ágyamon ülve vártam, hogy drága bátyám betipegjen a szobába, hogy leordíthassam.

– Mizu, húgi? – jött be hatalmas vigyorral az arcán. Nem viszonoztam gesztusát, helyette inkább szúrós tekintettel jutalmaztam meg őt, amiért csak úgy ott hagyott. – Úgy látom nem vagy valami jó kedvedben.

– Jé, jók az észrevételeid – mondtam szarkasztikus hangnemben, hogy érezze mennyire dühös vagyok per pillanat miatta.

Micah egy nagy sóhajt hallatva lépkedett felém, majd leült velem szemben az ágyra.

– Mi a baj? – nézett bele szemeimbe.

– Aries – adtam az egy szavas válaszomat kérdésére.

– Talán bántott vagy undok volt?

– Kicsit, de csak az igazat mondta. Mindegy, nem fontos, hülyeség az egész – vontam meg lemondóan vállam.

– Alicia. A húgom vagy. Tudod, hogy nagyon szeretlek és érdekel, ha valami történik veled. Remélem az eszedbe vésted, amit akkor mondtam – mutatta fel szigorúan mutatóujját. Nagyon is jól emlékeszem, hogy mit is mondott legutóbb, amikor valaki bántott. Akkor olyan 10 éves lehettem. Azt mondta, ő mindig mellettem lesz, és vigyázni rám. Bármi baj van, csak szóljak neki, majd ő elintézi.

– Igen. Kristálytisztán emlékszem minden egyes szavadra – bólintottam helyeselően. Bátyám egy halovány mosolyt küldött felém, majd biztatóan végig simított karomon.
Ajkam egy aprócska mosolyra húzódott, de ez a kis öröm sem tartott sokáig, ugyanis Micah elkezdte boncolgatni a szerelmi életem.

– Neked ki tetszik a suliból? – A hirtelen jött kérdésétől csak összevissza makogtam.

– Öhm... izé... ez... hogy jutott eszedbe?

– Nem tudom – kezdett el gondolkodni. – Már régebben meg akartam kérdezni, és úgy láttam, most itt az ideje ennek is.

– Értem. Amúgy... nem tetszik annyira most senki sem – próbálkoztam meg a hazugsággal, de Micah nem nagyon hitte el. Ő mindenkin átlát sajnálatos módon, így képtelenség hazudni neki. Előbb vagy utóbb, úgyis rájön az igazságra.

– Persze, én meg híres rock zenész vagyok – mondta, miközben elröhögte magát beszólásán, ami nem volt valami vicces.

– Lehet egyszer az leszel, csak tenned is kell érte – mondtam biztatásként.

– Neked is tenned kell érte – mondta, mire értetlenül néztem rá, de nem tudtam megkérdezni hogy értette ezt, mert már fel is pattant, és kiviharzott a szobából, ezzel kételyek közt hagyva engem.