Vers - ha vers

Híd

Tűrni kell, amíg csak lehet
Akkor is ha nem szeret
Minden nap egy újabb inga
Mindig fel és le ringat.

Sosem látom, amit nézek
Nevetgélek, heherészek
Eszem megáll, örök vétek
De nem múlnak rajta tétek.

Ez persze kiakaszt
Te már megint mit akarsz?!
Elég már! Miért kell nekem ez?
Minden lépésem feléd lefelez...

Hogy miért van így?
Figyelj! A bánat híd.
Átsegít a folyón túlra
Új esély! Fátylat a vacak múltra.
Bárhogy is, de át kell menni rajta,
Hogy végül, átérj túlsó partra.

Értelmetlen a bánat, de felemészt,
megállok a híd közepén...
A virágzó part újra csak álom
A hídról a leutat nem találom.

Forduljak vissza? Fussak sebtében?
Újabb darab csattan a mélyben.
A lelkem egy darabja
Egy megvadult hullám rabja.

A folyó távol innen partra veti,
Talán valaki hasznát veszi,
A homokba ásva megtalálja
S e darab nem megy kárba.

Hosszan vacilálok, hiába
Ez nem a rozoga híd hibája
Nem érzem még az új erőt
De élek, hisz veszek levegőt.
És van kitől segítséget kérjek
A falka ott van, ez a lényeg.

2018.04.12