Emlékek útján ✓

💫18💫

“Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.„

(Szerk. Imádom ezt a dalt 😌)

\Essalar\

Egy hete már, hogy Evelyn és Loki újra biztonságban van. Az a búskomor felhő, mindenki arcáról eltűnt. Bár az aggodalom még felsejlett néhányszor.

Evelynnek minden este rémálmai vannak, s fél, hogy újra elviszik. Mindenkit azzal riogat, hogy Luke még él, hisz csak a kabátját találták meg.

Tonyék próbálják meggyőzni, hogy ez lehetetlen, de lassan ők is kezdenek hinni a lánynak. Így tehát minden este egy valaki Evelyn szobájánál strázsál, bár a lány kijelentette, hogy tud magára vigyázni.

Egyedül Pietro tűnik gondterheltnek. Folyton fel-alá sétál a folyosókon, s legtöbbször hosszú órákra eltűnik.

Evelyn elhatározta, hogy kideríti mi áll szerelme furcsa viselkedésének a hátterében, de eddig semmi fontosat nem tudott meg.

Végül úgy döntött, hogy kérdőre vonja a herceget.

💫💫💫

- Mi van veled? Nem beszélsz velünk, van, hogy nem is látunk egész nap! Áruld el, hogy mi bajod van! - támadta le Evelyn a srácot. Pietro először köpni-nyelni nem tudott. Félénken nézett Evelyn gyönyörű, kék szemeibe, majd szólásra nyitotta az ajkait.

- Nos... El akartam mondani valamit, de nem épp megfelelő a pillanat. Ott vannak a rémálmaid és még csak mos épültél fel...

- Elég - szólt közbe a mentegetőzésbe a lány. - Nyugodtan mondd el. Baj van? Történt valami?

Pietro feszengve pillantott körbe, majd újra Evelynre emelte a tekintetét.
- Amit mondani akarok, azt már a találkozásunk első pillanatában elszerettem volna mondani. De mindig közbejött valami. Most viszont, hogy majd három hónapja nem láttuk egymást, úgy érzem ideje lenne elmondanom. Evelyn, én nagyon szeretlek, és szeretném, ha hozzám jönnél feleségül. Megteszed?

Esetlenül térdelt le a lány elé, s közben egy doboz is a kezébe került, ami egy gyönyörű gyűrűt rejtett magában.

Evelyn könnyezve nézte az ajándékot. Erre a válaszra álmában sem számított. De örült neki. Ez volt minden vágya.

- Igen - mondta nevetve, majd magához ölelte a hőn szeretett Hercegét.

💫💫💫

Gyönyörű nap egy esküvő számára. A Nap vidáman ragyogja be a kék eget, s a madarak is boldogan csiripelnek.

Egy templom udvarában kerül megrendezésre, ez a nemes esemény. Ezer féle virág illata száll a levegőben. Egy rózsakapu alatt áll a pap, Tony a tanú és Pietro, a vőlegény.

Persze ott vannak a többiek is, kivéve Wanda és Natasha, akik az arát készítik fel élete legszebb napjára.

- Gyönyörű vagy - mondta mosolyogva Wanda, miközben Evelyn ruháját igazgatta. Egy egyszerű fehér abroncs nélküli csoda simul, karcsú alakjára. Karjain csipke feszül. Fekete haja hullámosan van feltűzve, s egy lótusz van belefűzve jobb oldalt.

- Úgy izgulok - mondta a  menyasszony.
- Minden rendben lesz - felelte bátorítóan Natasha.

Hamarosan felhangzott az orgona szó, s a lányok elhagyták a pavilont. Evelyn mosolyt erőltetett az arcára.

Boldog volt, de ezt beárnyékolta valami rossz előérzett. Úgy érezte, hogy valami meg fogja akadályozni az esküvőt. Vagy valaki...

Idő közben az "oltár" elé ért, s szembe állt élete szerelmével. Pietro kérdőn pillantott a lányra, de ő csak nemet intett a fejével, majd a pap szavaira kezdett koncentrálni, de az már erősen a vége felé járt a szokásos monológnak.

Előkerültek a gyűrűk is. Evelyn, amint a kis karika felcsúszott az ujjára, elfelejtette minden gondját.

- Megcsókolhatja a menyasszonyt! - jelentette ki a pap, s valljuk be, erre várt mindenki. A pár gyönyörűen festett a rózsák alatt, s még az is elérzékenyült, aki amugy nem szokott sírni.

💫💫💫

Azt hiszem, ideje lezárni ezt a sztorit. Ez persze nem a vég, mert bármikor folytatódhat, de jelenleg befejezettnek nyílvánítom.

Ez a történet bemutatta, hogy bármi történjék is, akik szeretik egymást, örökké ki tartanak a másik mellett...

S ehhez nem kell végig menni az Emlékeink hosszú és keserves Útján... :)

💫💫💫💫💫💫💫💫💫