Emlékek útján ✓

💫12💫

\Tony\

Egy hónapja, hogy Bucky találkozott Evelynnel. Azóta nem mutatkozott, de Loki azért szállította nekünk a híreket. Két nappal ezelőtt visszaadta Pietronak a főnixes medált. Azóta szerencsétlen bezárkózott a szobájába, s senkivel sem beszél. Bucky még aránylag tartja magát, de neki is vészes az ereje.

- Tony - lépett be Steve. Na vajon minek jött?
- Igen?
- Leveled jött - felelte, majd a kezembe nyomott egy borítékot.
- Ki használ még postát?
Seperc alatt felbontottam a levelet.

Stark!

Te és Rogers legyetek ma este 9-kor a Central Parkban. Csak ti ketten!

Mi van?
- Gyere csak, Steve! - kiáltottam a katona után. - Olvasd csak el.
- Mi van? - kérdezte miután letette a lapot. - Nem volt rajta feladó? Vagy aláírás?
- Nem. De azt hiszem tudom ki küldte.
- Ki? - kérdezte.
- Evelyn.

💫💫💫

\Evelyn\

Vajon mit akar tőlem Luke? Már egy hónapja nem adott feladatot, akkor most miért hív?

- Mit szeretnél, Luke? - kérdeztem.
- Csak írd le nekem erre a papírra azt, amit mondok - felelte nevetve.
- Rendben. Ki a címzett?
- Stark! Te és Rogers legyetek ma este 9-kor a Central Parkban. Csak ti ketten!

Luke miért akar találkozni az ellenséggel? Miben töri a fejét?
- Kinek a nevét írjam feladónak?
- Senkiét. Én fogok találkozni velük. Amugy hol van, Loki?
- Gondolom a szobájában - feleltem.

Egyedül akar találkozni velük? Miért? Miben sántikál már megint?

- Nos rendben - mondta Luke. - Most nincs több dolgod. Menj csak el, de add ide a levelet.
- Miért te mész? - kérdeztem.
- Csak - felelte tömören.

Na azt már nem! Nekem is el kell mennem. Megkeresem Lokit, s már megyünk is! Remélem tényleg a szobájában van.

- Loki! Itt vagy? - kérdeztem. Semmi válasz. Óvatosan benyitottam. Az ágyán ült, nekem háttal.

- Loki?
Villámgyorsan fordult meg. Egy pillanatig ijedten nézett rám, majd elmosolyodott.

- Helló Evelyn. Baj van? - kérdezte.
- Luke iratott velem egy levelet Starknak - kezdtem bele. Nem tudom miért, de úgy éreztem, ez az egész nem helyes.

- Találkozóra hívja őt és a Kapitányt ma este kilencre a Central Parkba.
- Értem - bólintott Loki. - De ebben mi a baj? Biztos ki akarja iktatni őket.

Egy sóhajjal ültem le Loki ágyára. Mi ütött belém? Miért foglalkoztat ez az egész? Én hydrás vagyok! Nekem örülnöm kellene...

- Figyelj, Loki. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy hibát követek el. Kérlek ne mondd el a főnöknek. Nincs szükségem újabb korbácsra - mondtam suttogva.

Loki szomorúan tekintett rám, de a szemében remény csillog.
- Emlékszel valamire? Valamire az életedből? - kérdezte halkan.

- Nem tudom. Nem tudom mi igaz az emlékeimben és mi nem. Éjjelente álmaimban látok pár alakot.
- Kiket? - kérdezte Loki. Hangjában bújkál valami, de nem tudom mi.

- Egy barna hajú, fémkarú férfit. Meg egy fehér hajút. Meg néha Starkot és a többieket. Mi közöm hozzájuk? Miért jelennek meg nekem?

Loki nem válaszolt. Feszülten figyelt, de nem szólt semmit. Éreztem a forró könnyeimet, ahogy végig folynak az arcomon.

- Ne sírj, Evelyn - szólalt meg Loki. - Ez jó dolog. Újra emlékezhetsz.
- De nem tudom, hogy akarok-e - feleltem csendesen.

- Akkor most mi lesz? Megyünk Luke után? - kérdezte Loki.
- Azonnal.

💫💫💫

\Loki\

A fotográfia képes azon pillanat érzését felerősíteni, amit akkor éltem meg, amikor exponáltam. A fényképnek nincs is más választása. A fotográfia nem lát a jövőbe. Meg persze a múltba sem. Egy kép mindössze az a pont, ahol a jövő összeér a múlttal. Ha úgy tetszik: a folyamatos jelen.

Luke előtt értünk a parkba. Hamarosan Steve és Tony is megérkezett.

- Maga hívott ide minket? - kérdezte Steve. Kezében ott pihent a pajzsa, Tonyn meg a páncél feszült.

- Igen - felelte Luke. Gúnyos vigyor játszott az ajkain. - Luke Collins. A Hydra egy fejese, de ezt maguk úgyis tudják.

Kifutott az arcomból a vér. Rájött volna? Honnan?

- Mit akar? - kérdezte Tony.
- Én? Nem is tudom... Talán csak figyelmeztetnélek titeket, ha bármit is terveznétek, a kicsike bánja.

Steve és Tony csak nagy nehézségek árán tudtak a helyükön maradni.

- De, ha szeretnétek kicsit keményebb fenyegetést... - mondta, majd elővett egy telefont. Megnyomott rajta egy gombot, mire Evelyn mellettem sikítozni kezdett.

Luke eszelősen nevetett.
- Csak nem hitted volna, hogy nem veszem észre, hogy kifigyeltek minket? Gyere ide!

Evelyn a fájdalommal küszködve Luke mellé állt. Segíteni akartam neki, de nem engedte.

- Ki mellett állsz, Evelyn? - kérdezte Luke.
- A te oldaladon - suttogta Evi.
- Helyes - vigyorogta a szöszi.

💫💫💫💫💫💫💫💫💫

Hogy. Süllyedjek. A. Föld. Alá.

Sajnálom, hogy ilyen későn jött, de...

Élveztem a nyaralást! Én is ember vagyok, nekem is kell egy kis szabadság.

Azonban mostmár jönni fognak a részek.

Remélem...

Hela!