Emlékek útján ✓

💫10💫

\Steve\

Az igaz barátoknál mindegy, mennyi ideig leszel távol, és az sem számít, hányszor lökitek el egymástól a másikat, úgy is ott leszel, amikor szükség van rád.

Ez nekem új. Jelenleg bármit meg tennék azért, hogy Tony újra a hülye vicceivel bombázzon minket. Folyton marjuk egymást, s most mégis hiányzik. Szükség... Szükségünk van rá! Lehet, hogy érzelmekben nem a legjobb, de fontos tagja a csapatnak.

De vajon Evelyn, hova vitte Tonyt? Az épületből nem mehetett ki... Viszonz ez a torony akkora, hogy egy tűt se lehetne megtalálni.

- Hét Steve! - kiáltotta Natasha.
- Igen?
- Megvannak. Evelyn a laborba vitte - mondta. Még szerencse, hogy Tony bekamerázta a tornyot. Magunkhoz vettünk minden fontos fegyvert.

Egyedül Bucky tűnik zavartnak. Csak szomorúan néz maga elé. Annyira rossz így látni.
- Minden rendben? - léptem mellé.
- Persze... - felelte halkan.
- Visszahozzuk, oké?
- Értettem - mondta egy gyönge mosollyal.

Lassan, de biztosan megszálltuk a labor előtti folyosót. Néha-néha felhangzott egy-egy fájdalom kiáltás. Mind tudtuk, hogy kié.

- Nem is értem, hogy te miért vagy Bosszúálló - mondta gúnyosan Evelyn. Mély csend következett. Csak nem...?
- Egyedül vagy... Nincs aki segítsen rajtad.

Na itt lett elegem. Berontottam az ajtón. Tony a földön feküdt. Gyengén, de lélegzett. Evelyn felette állt, kezében egy tőrrel.

- Megjött a felmentősereg - mondta nevetve.
- Add fel magad - szólt Pietro. - Vége játéknak!
- Tévedsz - mondta mosolyogva Evi. - Csak most kezdődik.

Átlépett Tony testén, és felvette az alakját.
- Kérlek ne tedd ezt Evelyn! - könyörgött Buck. Előrébb lépett, de a testvére eltaszította magától.
- Ne akard, hogy támadjunk - mondtam. Ám Evelyn csak kacagott, s közben lángba borult.

Hirtelen történt. Clint talán idegességében, de kilőtt egy nyilat, ami átlyukasztotta Evelyn balszárnyát. Ettől a lány csak még dühösebb lett, s pár tűzgömböt is megidézett. Hamarosan az egész labor lángokban állt, ami tekintve, hogy mi nem bírjuk a tüzet, nem épp a legjobb. Evelynnek könnyű, hisz ő nem tud meggyulladni.
- Jó sütkérezést - mondta Evi, majd sebzett szárnyával kiugrott az ablakon. Ám most fontosabb dolgaink voltak.

- Ti oltsátok el a tüzet! Bruce, te gyere velem. Kivisszük Tonyt - adtam le az utasításokat.
Gyorsan kimentettük az ájult zsenit, s már szaladtunk is a gyengélkedőre. Amíg Bruce dolgozott, addig én az ablak előtt álltam.

Ha Evelyn tényleg olyan lett, mint Bucky, akkor mindenki veszélyben van. Még akár Pietro, vagy a saját testvére...

- Tényleg eljöttetek értem? - kérdezte halkan Tony. Ez most komoly kérdés? Ám mikor megfordultam láttam, hogy tényleg az.
- Igen. Miért? Mit hittél?
- Amikor Evelyn azt mondta, hogy egyedül vagyok rájöttem, hogy igaza van. Nem hittem benne, hogy segíteni fogtok.
- De hisz egy csapat vagyunk - mondtam. Lehet, hogy fejsérülése is van?
- Tudom, hogy idegesítőnek tartotok.
- Az lehet, de... Várj! Öhmm... Bruce. Szerinted a feje is sérült? - kérdeztem a dokitól.
- Nem. A betegsége neve: lelkiismeret.

Itt muszáj volt elnevetnem magam, s örömmel láttam, hogy Tony is így tesz. Pár perccel később Tonyt támogatva, megkerestük a többieket. Mind a nappaliban várakoztak. Mikor beléptünk, Clint azonnal felpattant.

- Úgy sajnálom, Steve! Nem értem, hogy miért tettem... - kezdett bele a magyarázkodásba.
- Ne kezdd te is - morogtam. Végül aznap este az események ellenére is, vigyorogva feküdtünk le.

Hisz a remény hal meg utoljára. Na meg a csótány...

💫💫💫

\Bucky\

- Ha olyanná válnék, mint te, akkor is szeretnél? - kérdezte Evelyn.

Ez egy álom... Sajnos csak egy emlék.

- Mindennél jobban szeretlek, s ezen nem változtathat semmi - feleltem. Mármint nem én, hanem a másik én... Na szóval értitek.

Itt az álom megváltozott. Semmi köze sincs az előző képhez. Egy sötét temetőben álltam. Egy páros sírnál a köveken a szüleink neve díszelgett.

Ahogy tovább fordultam megláttam egy üres sírgödröt. Hirtelen világos lett. Steve, Tony, Clint és Pietro egy koporsót cipeltek be.
- Ez... Kié? - kérdeztem.
- Hát nem emlékszel? - értetlenkedett Steve. Pietro arca könnyben úszott.
- Evelyn meghalt... Te ölted meg, mert le akarta lőni Pietrot...

Ordítva keltem fel. Próbáltam szabályozni a pulzusom, s közben remegve markolásztam a takarót.

Ez nem lehet a jövő...

💫💫💫💫💫💫💫💫💫

Itt a mérföldkő.

Most is lehet részt kérni.

Választható alternatívák:

1. Pietroval egy "randi"

2. Egy Buckys nap
(Ez már úgy, hogy tesók)

3. Vissza az időben

Lenne még egy eshetőség, de az meg lesz valósítva, így azt nem árulom el.

Aztán a jövő héten nem lesz rész, mert nyaralok. Sajnálom!

:(

Hail Hydra!