Miracolous Fanfiction-Kettős Szerelem (ÁTÍRÁS ALATT)

2. rész Feltörő érzelmek

Elsiet, amíg én átveszem a helyét a harcban. Macska visszament a Louvre-hoz, mert mielőtt a Minótaurusz eltűnt, felhasználtam a szerencse talizmánt, aztán visszaváltoztam. Akkor nem láttam semmit, de most végre tudom, mire való.

-Macska,-kérdezem, miután visszajön.-le tudod foglalni egy kis időre?

-Sima ügy!

-A botod nélkül is?

-Huh? Mért kéne a...?

-Mert kell a csapdához!

-De mit csináljak vele?

-Nem tudom. Mondjuk rodeózz egy kicsit és keresd meg, mit szállt meg az akuma!

-Jó! De siess!-adja át a botját és a hálót.

-Sietek!-gyorsan a háló két szemközti lyukán átdugom a jojómat, majd feldobom egy keményre. Macska botját alá teszem.

-Hé! Te bikaember! Ide nézz!-a csapda előtt lengetni kezdem a katica mintás anyagot.-Kapaszkodj, Cicus!-kaparja a földet. Négykézlábra áll, és megindul felém. Egyre gyorsabban jön. Végül vagy 10 km/h-val robog. 5 méterre van tőlem. 3-ra. 2-re. 1-re. És én még mindig csak állok.

-KATICA!!!-hallom Macska aggódó hangját.-VIGYÁZZ!!!-fél méter. Félre állok, de az egyik szarva megkarcol. Érzem a kifakadó vért, de most nincs időm ezzel foglalkozni. A csapda bevált.

-Macska! A bot!

-Intézem!-amint a szörny beesett a hálóba, Macska megragadja a botját, és kinyújtja. A háló és benne az óriás elemelkedik a földtől.

-Hol lehet az akuma?

-Hát, Bogarkám, én csak annyit tudok mondani, hogy most úgyis ártalmatlan. Beszélgessünk egy kicsit kettesben, hm?-kacsint.

-Komolyan beszélek, erre most nincs időnk!

-Jó, jó! Láttam a szarván egy övcsattot(ne kérdezzétek)! Biztos azt szállta meg!

-Okos Cicus!

Itt nem történik semmi érdekes, de... A szívem kihagyott

egy ütemet, amikor megláttam, ki Halálfej legújabb

áldozata.

-Ap...?! A-Akarom mondani, asszem itt minden rendben! Szóval...-nyújtom az öklömet a cicus felé. Ő egy ideig még habozik. Fürkészi az arcomat. De aztán csak belecsap.-Szép volt!-mondjuk egyszerre. Jelez a fülbevalóm.-Én zúzok! Heló!-ezzel lelépek. De nem értem, hogy akumatizálódhatott az én apám?! Olyan jó ember!

Becsusszanok az ablakomon, és szinte azonnal visszaváltozom. Elkapom kwamimat, és fáradtan ledőlök az ágyamra.

-Jaj, Tikki! Teljesen kivagyok! Ez volt talán az eddigi leghosszabb harcunk.-sóhajtok.

-Hát, Marinette, nincs mit tenni! Örülj neki, hogy nem tudtad, hogy apukád az.-értetlen arcomat látva folytatja.-Akkor elég nehezen harcoltál volna vele.

-Igaz.-megnézem a telóm. 7:53.-Még pont van időm megírni a...*ásítás* házimaaat.-de ekkor egy pillanatra lehajtom a fejem, és... minden elsötétül.

-Tikki! Mi történt?!-riadok fel.

-Marinette, elaludtál!

-Hogy mi?! Mennyit?!

-Kb. 2 órát.

-D-de... De... Nem csináltam meg a leckém! Mért kellett az utolsó napra hagynom?-gyorsan neki állok.-Az én szerencsémet ismerve egy csomót adtak fel.-Nagy mázlim van, mert nem volt túl sok, fél óra alatt végzek.

-Na, Tikki! Most jöhet a pihenés!

-Ügyes voltál, Marinette!-mosolyog.

Adrien/Fekete Macska szemszöge:

Beugrom az ablakomon.

-Karmokat be!-elkapom a kwamimat, adok neki egy szelet camambertet, és ledőlök az ágyamra.

-Jaj, fiú! Már megint Katicáról álmodozol?-kérdezi tele pofával.

-Nem, Plagg! Katicáról már lemondtam. Illetve...

-Tudtam.-mondja unottan.

-Nem, csak... ma olyan furcsa érzésem támadt. Tudod, azt hiszem kezdek nagyon közel kerülni Marinette-hez.

-Ühüm!

-Szóval-hangsúlyozom ki.-amikor Marinette-tel vagyok, melegség tölt el. Amikor belenézek a gyönyörű, égkék szemébe, úgy érzem, elolvadok.-itt tartok egy kis szünetet. Sóhajtok, majd folytatom.-Olyankor kiszárad a szám, elszorul a torkom és alig jön ki hang rajta. Mostanában mindig dadogok a közelében és zavartan a tarkómhoz nyúlok.

-Úú, Adrien beleesett valakibe!

-Ne viselkedj úgy, mint egy kislány!

-Nyugi már, csak idő kérdése volt, hogy belezúgj Marinette-be. A legfurcsább még mindig az, hogy túl vagy Katicán.

-A 2. részéről annyit, hogy ezt most megúsztad. Az 1.-ről, nem értem teljesen, mire gondolsz, de igazad lehet. Gyönyörű, okos, segítőkész, kedves, és annyira aranyos amikor dadog.-áradozok.-A lényeg, hogy ahogy ma Katica szemébe néztem, olyan volt, mintha Marinette is ott lenne.

-De hallottad már, amikor Alya-val beszélt, nem?

-Igen, és?

-Akkoris dadogott?

___________________________________________________________________________
Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Bocsi, hogy ilyen sokára. Már kint van egy rész a másik novellámból (Miraculous Fanfiction Novellák-Szerelembe Esve)!A kövi rész egy kicsit szomorú lesz. Valószínűleg legközelebb a másik könyvemben találkozunk.Ha tetszett ez a rész, nyomj egy vote-t, és kommentelj!

Viszlát legközelebb:

Eszti