Youngblood ( 5SOS fanficiton)

× Valentine ×

~ It don't matter, if you got it for this sweet cherry pie

 It don't matter just as long as I get all you tonight  ~

  - Mondtam, hogy idén veled töltöm a Valentin napot! Hinned kellett volna nekem – nézett felém Luke, jobb szemöldökét kissé felhúzva, színlelet sértődöttséggel hangjában.

A valóságban pontosan tudta, hogy kellően sok rossz tapasztalatot szereztem ezzel kapcsolatban az évek során ahhoz, hogy kérkedésem kellően megalapozott legyen. Tudtam, hogy tudja, a huncut csillogásról, ami ott játszott tekintetében.   

  - Igen, ahogyan megígérted tavaly, tavaly előtt és azelőtt is – feleltem mosolyogva. Megértettem, miért nem tölthetek több időt vele. Habár rettentően mardosott legbelül, próbáltam a jelenre a koncentrálni. Az, hogy most itt volt; az, hogy most itt fekhettem a karjaiba; elfeledtette velem az elmúlt évek magányába burkolózott Valentin napokat. Még az sem számított, hogy szokásához híven, most is került mindenféle komolyságot, semmi olyasmiről nem esett szó, amiről talán kellett volna. Például, a titkos, új szeretőjéről, arról, miért tölt vele mostanság olyan rettenetesen sok időt, arról, mivel dumálta ki magát nála ma éjjel.

Borzasztóan izgatta a fantáziámat mindez, ám tudtam, hogy nem tehetem fel őket. Nem akartam elrontani az esténket, Luke egész viselkedéséről pedig süvített, mennyire hallani sem akar a dologról. Elég jól ismertem már ahhoz, hogy pusztán a hangszínéből kitudjam olvasni mindezt... Mindegy.
Ez a nap, egyébként is az ünneplésről szól! A szerelmesek napja, amin Luke velem ücsörög összebújva a kanapén, nem pedig Sierraval. Szóval mit számít, hogy mit kamuzott be neki ?

- Jobb később mint soha – kacsintott rám Luke ravaszul, mire halkan felnevettem. 

Nyilvánvalóan büszke volt magára, amiért ilyen klasszul sikerült összehoznia ezt az estét. És valóban, minden tökéletes volt. Épp, amilyenek lennie kellett. Romantikus, és személyes. Fontosnak éreztem magamat tőle, habár tudtam, ez az egész egy cukormázba csomagolt rothadó alma... mégis tetszett. Vonzott, hogy egy napig, egy estére, olyanok lehettünk Lukeval, mint egy rendes, normális pár. 

- Nagyon hiányoztál – duruzsolta lágyan a fülembe, ahogyan arcát a hajamhoz simította, elkergetve nyomasztó gondolataimat.

Hallottam, ahogyan mélyen beleszippant, majd finoman közelebb von magához, mire én ösztönösen a mellkasába temettem saját arcomat, és hozzá hasonlóan, igyekeztem olyan mélyen magamba szippantani az illatát, amennyire csak lehetséges. Nekem is borzasztóan hiányzott. S habár nem mondtam ki, úgy bújtam hozzá, akár egy kiscica, amiből könnyen rájöhetett. 

Jelenleg egyébként egy floridai kisváros hotelében szállt meg a banda. Elméletben javában zajlottak az előkészületek, hiszen az elkövetkezendő öt napban a tagállam különböző területein, kisebb-nagyobb koncertekre voltunk hivatalosak. A holnapi nap pedig, ennek az egésznek a nyitását jelentette. Ehhez képest, mi a legnagyobb lelki békénkben romantikáztunk, míg Calum és Michael valamelyik bárban próbált csajokat befűzni. Legalábbis így volt, amíg Luke telefonja el nem kezdett csörögni a zsebében. Rossz érzés kerített hatalmába, amint az ismerős csengőhang felmordult, ám Luke biztosított affelől, nincs miért aggódnom. Finoman elhúzódott, hogy elővegye az eszközt és elméletben lerakja valamint lenémítsa azt, hogy a továbbiakban ne zavarhasson minket. Csakhogy, nem így történt. 

- Basszus – szűrte fogai között a hangot, amitől újra elfogott az a különös, baljós érzés. Kíváncsian pillantottam fel rá, leheletnyit jobban elhúzódva tőle.