Elrendeltetett

1. Rész

-Te idióta! Ezt meg mégis hogy képzeled?! Otthagyod az egyetemet és a legroszabb hogy nem szólsz róla! Most fogod magad és vissza húzod a beled az egyetemre! - Tört ki apám hatalmas őrjöngésben. Már megszoktam tőle hogy elhord engem mindennek és lejárat amikor csak lehet. Én némán tűrtem szavait míg ő egyre inkább ideges lett.
- Te is jól tudod hogy én a büdös életben nem akartam egyetemre menni, mindig te erőltetted! - törtek elő gondolataim szavakká formálva számból amit abban a pillanatban meg is bántam mivel egy hatalmas pofon csattant arcomon.
- Tudod te mennyi munkánk van abban hogy te idáig eljuthattál te hálátlan idióta!-kezdett apám ismét csak dobálózni nagyobbnál nagyobb szavakkal. Anyám mint mindig nem szólt semmit. Lefehéredett arccal nézte és tűrte hogy fiát éppen saját apja földbe tiporja. Apám egyre csak agresszívabbá vált és idegesebbé. Amikor már ugyérezte kellőképpen földbe tiport érzelmileg, abban a pillanatban még egy hatalmas pofon csattant el arcom másik részén. Ott abban a pillanatban elegem lett. Apámat ellökve magamtól rohantam fel szobámba elővettem már kissé megkopott utitáskámat és elkezdtem beledobálni holmiaim. Anyám rohant fel és kétségbe esett amint meglátta mit teszek.
- Nem mehetsz el! Apád nem gondolta komolyan azokat amiket mondott szimplán csak ideges! - próbálta hamis szavaival menteni azt amit apám már lerombolt az iránta érzett tiszteletemet.
- Szerinted az normális hogy a 22 éves fiát megalázza nap mint nap és megveri?! Tudod hányszor mentem sírva iskolába anno mert ő reggel "idegességében" megvert?! Elegem van! Elemgyek és ebben még te se tudsz megakadályozni. - pakolás végeztével fogtam a cuccaim és elviharzottam a családi házból. Míg anyám az ajtóban zokogott addig apám utánnam ordibált hogy ezt még mennyire meg fogom bánni és hogy abba a házba a büdös életben nem mehetek vissza. Nem is terveztem. Házunktól elindulva az utca végén intettem egy taxit és a sofőrnek lediktáltam a címet. Egy jó barátom mindig is tudta hogy mi a helyzet otthon, hisz együtt nőttünk fel és tudta hogy nem normális az apám ezért felajánlotta hogy költözzek hozzá egy időre és ez most kapóra is jött. A sárga autóban az üvegnek döntve fejemet elmélkedtem az életemen. De nem tudtam mindent átgondolni mivel pár perc mulva szólt a sofőr hogy megérkeztünk. Odaadtam neki a fuvarért járó összeget és kiszálltam a járműből. Elindultam a fehér panel ház felé és felbaktattam a lépcsőn. Kikerestem barátom nevét, a lakás számát és felcsengettem hozzá, ő pedig készséggel felegnedett. Felmásztam a 6. emeletre mivel a liftre ki volt írva hogy nem üzemel. Nekem van csak ilyen szerencsém. Mikor felértem az ajtaja felé vettem az irányt de odaérve kopognom se kellet hisz azonnal nyílt az ajtó és ő nyakamba ugrott. Egyből elárasztott kérdéseivel.
- Erik hogy hogy csak most jössz? Mi történt? Tiszta vörös az arcod. Apád volt? Az a vén barom hogy fulladna meg!- mérgelődött már szinte ordibálva
- Hé! Tom ő mégis csak az apám! - szólaltam fel de egyből közbe vágott
- Az az ember nem méltó arra hogy apának hívd! Egész életedben vert és megalázott nem kéne védened! Ember 22 éves vagy és ő még mindig a személyes boxzsákjának használ!- fakadt ki Tomas. - De most mégis mi történt hogy végre eljöttél?
- Otthagytam a tudta nélkül az egyetemet és kiakadt. - éreztem cimborám szúrós tekintetét rajtam majd a véleményével is megajándékozott.
- Te kibaszott hülye vagy. Mi a fenének hagytad ott a jogot? Tudtommal éltanuló voltál!
- De utáltam. Mindig is úgy éreztem hogy amit épp csinálok az tök felesleges és úgyse lesz belőlem jó ügyvéd hisz apám előtt nem tudok kínálni saját magam mellett. Akkor hogy tudnék a bíróságon egy vádlott mellett? - kezdtem el ecsetelni és könnyek szöktek szemembe amit barátom észrevett és halkabb hangnemben fojatta a megnyugtatásom.
- Jolvan semmi baj. Ezért nem kell sírni. Ha úgy érzed hogy teljes szíveddel helyesen döntöttél akkor minden rendben lesz! Nálam itt maradhatsz ameddig csak akarsz.
- Köszönöm. - tudtam csak ennyit kinyögni mivel a mai nap érzelmi sokkja már teljesen leszívott.

Egy két órával később mikor már ugyéreztem kellőképpen kiöntöttem lelkem elkezdtünk megágyazni nekem a nappaliba ahol az éjszakát fogom tölteni. Tom háza nem volt nagy, az ajtóból belépve a konyha majd a pici nappali tárult szemünk elé jobbra a nappalitól volt egy háló és egy fürdőszoba. A berendezés se volt túl fényűző, tipikus pasibarlangként tudnám leírni. Miután készlettünk az ágyazással a házigazda ismertette velem a ház szabájait amiből öszvisz csak kettő volt.
- Szóval Erik. Az első szabály lányoknak tilos feljönni ebbe a szentélybe kivéve ha még akarod fektetni. Második és egyben a legfontosabb hogy ha megfekteted használj óvszert. Nem kell hogy veled együtt két gyerek rohangáljon itt. - nevetett fel az utolsó szabályt elmondván hatalmas poénján amelyre a válaszom csak egy grimasz volt. - Én most megyek és letusolok majd alszok, ja és ha horkolok ne ébredsz fel mert biztos valami jót álmodok. Jóét! - köszönt el és azzal a lendülettel ott is hagyott a szobában. Elővettem táskám és abból a pizsamám majd bebújtam a meg ágyazott heverőre és álomra hajtottam fejem remélve hogy mostantól minden csak jobb lesz.