Elrendeltetett

2. Rész

,, Elővettem táskám és abból a pizsamám majd bebújtam a meg ágyazott heverőre és álomra hajtottam fejem remélve hogy mostantól minden csak jobb lesz."

Eltelt lassan 1 hónap mióta fogtam a cuccaim és megelégelve az apámmal egy környezetben létezést elkötöztem a legjobb barátomhoz Tomhoz. Azóta az este óta, hogy betoppantam a magánszférályába az életem fenekestül felfordult. Mondhatni ingyenélő vagyok. Nem dolgozok mert nincs kedvem meg minek is hisz barátom készségesen eltart és remélem ez még egy darabig nem fog megváltozni. Körülbelül 11 órakor kelek minden nap. Egy jó ideje pizzán élek és colán. Kint az utcán utoljára akkor jártam mikor Tomas a gőzmozdony megkért nem is inkább parancsolt hogy ,,húzzam le a belem tejet venni mert úgyse csinálok szart se egész nap és ennyit igazán megtehetnék különben utcára kerülök mert már kezd elege lenni".

Így visszanézve jobban át kellene gondolnom ezt a készséggel eltart részt. Lehet hogy munkát kéne keresnem? Lehet ha besegítenék néhány dologgal Tomnak nem lenne ekkora lelkiismeret furdalásom amiért még a boxereimet is ő mossa? Talán visszaéltem a vendégszeretetével és kihasználom a barátságunkat? Lehet hogy túlagyalom ezt az egészet? Na ez valószínű.

Ilyen gondolatok közepette jutottam egy olyan elhatározásra ami megváltoztatta eddigi cselekvésem ami annyiban merült ki hogy tespedek a kanapénak nevezett ülő alkalmatosságon ami számomra egy jó ideje ágyként fonkcionál.

Felállok! (😏)

Mivel tettemiet a gondolataim szabják cselekedtem és elindultam a hűtő felé. Megállapítottam nagyon ügyesen hogy a hűtő tök üres. Pedig azt hittem hogy maradt a tegnapi pizzából. Mivel mindjárt kijukad a gyomrom bár nem nézek ki a toppon úgy határozok hogy utam a lenti abc felé veszi az irányt mivel Tom úgyis kioktatott hogy nem vagyok hasznos most bevásárolok. Ám mielőtt lenéznék a boltba nem ártana felöltözni mert eddig egy szál boxerben töltöttem el az eddigi perceket. Kikapva a Tom szekrényből amit immáron közösen használunk egy fehér pulcsit és egy fekete szakadt nadrágot indultam meg felvenni a cipőm. Miután megállapítottam hogy nem nézek ki szarul elvettem az ajtó melletti polcról a kulcsokat és magam után bezárva az ajtót indultam meg célom felé.

Lelépcsőzve a 6.-ról, [mivel még 1 hónap elteltével sem változott a helyzet a liftet illően] , léptem ki a bejárati ajtón s folytattam utamat. Nem volt kábé 5 perc se mire elértem az abc-hez.

Belépve a mozgásérzékelős ajtón megcsapott az a tipikus bolt szag, mikor az öblítő és a szappanok aromája keveredik a levegőben a kolbász, felvágottak és a frissen sült pék áruk illatával az leírhatatlan.

Vettem egy nagy levegőt és egy kisebb piros kosarat megragadva vetettem bele magam az áruk dzsungelébe. Szemeimmel gyorsan kutattam a sorok között mire megleltem azt az árusort amire szükségem van. Gyorsan lépdeltem oda az instant ételporok, tészták, levesek kánaánjához mivel elég sokan vannak az üzletben nekem meg nincs kedvem egy közel fél órás sort kivárni megpróbáltam sietni. Ami a kezem ügyébe került bepakoltam kosárkámba és vígan indultam meg a kassza felé hogy végre kifizessem és haza vigyem az árucikkeket.

Lelkesedésem alábbhagyott amint megpillantottam a kígyózó sort egyetlen kassza előtt. Csüggedten álltam be a sor végére és az előttem álló fiatal hölgy mögül kilesve letörten konstatáltam hogy az eladó nem más mint egy idős 65 év körüli hölgy.

- ,,Itt leszek egy darabig."- Gondoltam magamban majd mivel jobb dolgom nem nagyon akadt a velem szemben lévő tv-t kezdtem el bámulni ami pont az ilyen hejzetekre lett elhelyezve a falon.

A készülékben valami ócska film ment de úgy voltam vele hogy jobb mint kínosan állni egyhelyben szóval fojtattam a bámulását.

Tipikus love sztori a főhős világot lát, majd szerelmes lesz de ezért sokat kell küzdeni bla-bla-bla. Sose bírtam az ilyen nyálas marhaságokat. Olyan kiszámítható az egész.
A merengésemből egy rekedtes női hang rántott ki.

-Készpénzben vagy kártyával? - kérdezte az idős hölgy.
-Készpénz - válaszoltam majd nyújtottam is neki a gépen ki írt összeget.

A vásároltak egy részét zsebembe gyömöszöltem, ami pedig oda nem fért a kezemben fogtam. Szállásom fel ballagva hát persze hogy eleredt az eső mert miért is ne? Én is szeretlek London. Bőrig ázva csuktam be magam után a bejárati ajtót és dobtam le a ház kulcsait az ajtó melletti polcra. Cipőm levétele után megindultam a konyha felé hogy a vásárolt holmikat helyükre tehessem.

-Hát te? - kérdezte Tom amint megpillantott.
-El mentem bevásárolni hogy valami hasznom is legyen. - mondtam majd a vett árukat eléraktam.
-Kösz haver de igazán nem kellett volna. - dünnyögte egy széles mosoly kíséretében. - Nem várok el tőled tényleg semmit max hogy kimosd a szennyesed magad után. - kacagott fel és nevetésére akaratlanul is mosoly kúszott ajkaimra. Olyan viccesen nevet mintha egy fóka fuldokolna.
-Meglátom mit tehetek az ügy érdekében. - válaszoltam majd megindultam a fürdő felé hogy végre lezuhanyozzak és átöltözhessek hisz jóformán szétáztam.

A zuhany elé érve beállítottam a számomra megfelelő hőfokot s miután megszabadultam a csurom vizes ruháimtól beállva a zuhany alá kezdtem el áztatni testem. A vizcseppek lassan peregtek le oldalamról és éreztem hogy a gőzölgő víz hatására kiürül elmém és most nem csak testileg hanem lelkileg is megtisztulhatok. Bő fél óra után úgy éreztem ideje lenne kiszállni a víz alól nehogy vízihullává aszalódjak.

Megtörölköztem és elindultam a szekrényem felé hogy keressek valami pizsama szerűt. Választásom egy szürke bemelegítőre és egy fekete pólóra esett. Átöltözés után a konyhába ballagtam hogy a ma bevásároltakból csináljak valami vacsorát. Egy instant levesre esett a választásom ezért fel is raktam a vizet főni majd mikor hallottam a kattanást ami azt jelezte hogy a vízem felforrt a forralóban levettem és a levesporra öntöttem. Kis kavargatás után megkóstoltam és azt kell hogy mondjam ehetően sikerült.
Elkezdtem volna enni ám ekkor legjobb a barátom rohant ki szobájából ordibálva.

-Haver ezt nem fogod elhinni nyertem érted nyertem!! - zengett hangjától a lakás és már kezdtem félni hogy valamelyik szomszéd mindjárt lejön és megver minket vagy fel jelent csendháborításért mivel már este 11 is elmúlt.
-Tomas nyugi ha így folytatod felvered a szomszédokat.
-Ők érdekelnek most a legkevésbé. Erik nyertem érted nyertem! Soha életemben nem nyertem még semmit ez olyna felemelő. - mondta s láttam már könnyesednek a szemei.
-Értem, értem de pontosan mit is nyertél? - kérdeztem mert kezdek egyre kíváncsibb lenni mivel már engem is felspanolt az irdatlan nagy lelkesedésével.
-Emlékszel hogy kábé két hete beadtam egy festménye egy amerikai pályázatra?
-Igen, azt mondtad hogy a nyertes művet kiállítják nem?
-Pontosan és én nyertem! Ami azt jelenti hogy én és a festmény utazunk New Yorkba! - kiabált és teljesen megértem miért hisz ez egy hatalmas dolog.
-Tompi gratulálok! Én tudtam hogy menni fog.
-Köszönöm. Viszont a pályázat biztosít még egy főnek utazást és arra gondoltam hogy velem jöhetnél hisz tudtommal nincs semmi dolgod én meg nem akarok egyedül menni. - mondta és azonnal leesett hogy arra célozgat a ,, nincsen semmi dolgod"-dal hogy jelenleg nincsen állásom se valami sok barátom (igazából egy kezemen megtudom számolni mennyi van) hogy lófráljak velük ide oda stb. Válsz képpen előző megjegyzésére vágtam egy grimaszt mert azért elég szarul esett hogy ilyen élettelennek néz.
- Szóval haver van kedved velem jönni? Kaja pia szoba és odaút mindent fizetnek és egy kiruccanás még senkinek nem ártott meg. Na?

-Rendben benne vagyok!-válaszoltam és hogy válaszomat megerősítésem kézfogással pecsételtem meg döntésem.
-Király 2 hét múlva indulunk! Jobb ha már most elkezdesz csomagolni ahogy én. - mondta majd elviharzott a szobájába gondolom pakolni.

Én visszafordúltam levesemhez és szomorúan konstatáltam hogy az teljesen kihült. Mivel éhes vagyok és a mikró elromlott belapátoltam majd a koszos tálat a mosogatóba téve indultam meg ágyam felé. A puha párnába nyomtam fejem és egy pillanat alatt elnyomott az álom.