Elrendeltetett

3. Rész

-Pontosan és én nyertem! Ami azt jelenti hogy én és a festmény utazunk New Yorkba!
- Szóval haver van kedved velem jönni? 
-Rendben benne vagyok!
-Király 2 hét múlva indulunk!
A puha párnába nyomtam fejem és egy pillanat alatt elnyomott az álom.

Nem mondom azt, hogy az utóbbi hetekben nem izgultam az utazást illetően és azt se, hogy nem értem rá úgy komolyabban átgondolni, hogy mire is vállalkoztam mivel időm mint a tenger de itt állunk a bőröndjeink előtt egy nappal az utazás előtt és meglepetten konstatálom hogy barátomhoz képest eléggé vérszegényen pakoltam.

Jó lehet hogy egy kicsit lazára vettem a dolgot ezen a téren de hogy Tom minimum 2 hullát dugott a csomagjaiba az biztos.
Az enyémbe szerintem még egy közepes méretű kutya sem férne el kényelmesen nem, hogy egy ámbráscet!
Tuti hogy nem engedik fel a puttonyával a repülőre mivel fix, hogy jóval a megengedett fölött van a súlya a csomagjaink!

Lehet meg kéne jegyeznem neki.... de ha nem teszem holnap lenne egy szép napom, ki tudja lehet meg is motozzák, esetleg test-üreg átvizsgálaton is részt kell majd vennie! Na az poén lenne! XD
Nem, nem vagyok gonosz nem teszem ki ilyesfajta lelki traumát okozó eseményeknek legjobb barátom.

- Figyu lehet, hogy túl sokat cuccod van haver. - kijelentésemre csak egy szemöldök felhúzást kaptam válaszul mely a tipik "mi bajod van nézéssel" volt társítva. - Mármint, le méreted a bőröndjeid mielőtt úgy határoztál, hogy kész vagy?
- Persze, hülyének nézel?! Kétszer is, egyenként is! - jegyezte meg.
- Hát oké de most tisztázzuk ha nem engednek föl a gépre és elvisznem téged seggturkászni én teljesen nyugodtan kinevethetlek. - mondtam teli vigyorral arcomon.

A kijelentésemre csupán egy szemforgatást kaptam, majd tovább állt mellőlem.
Én az ágyam felé vettem az irányt, hogy végre elmerülhessek puha toll párnámban. Míg arcal a lefelé feküdtem eszembe jutottak a szüleim.

Lehet, hogy fel kéne hívnom őket? Hisz lassan 2 hónapja már hogy teljesen kiléptem az életükből és mégiscsak másik országba készülök elmenni, ha nem is örökre de tartósabb ideig. 5 perc vívódás után önmagammal megmarkoltam telefonom és kikerestem az anyám számát.

Hamar, szinte első csengetésre fel is vette. Mintha várta volna minden nap minden percben, hogy hívjam ezért végig a telefonnal szemezett.

De nem szólt bele, gondolom azt akarja, hogy én kezdeményezzek, hogy nyissak felé, amit meg us teszek mert most nincs kedvem se türelmem csend királyosat játszani.

- Szia Anya.
- Helló fiam. - a hangja gyengén cseng fülemben, mintha nehezére esne beszélni.
- Gondoltam szólok, hogy elutazok bár tudom épp oly mindegy számotokra, hogy hol pazarlom az időmet tanulás helyett.. . - csaptam a közepébe - De mégis, nem akarom, hogy megint rajtam csattanjon az ostor így gyors közöltem veled.
- Rendben. - csuklott el a hangja válasza végén. - De vigyázz magadra!
- Mintha az elmúlt években nem azt tettem volna....
- Erik kérlek ne mond ezt.
- Akkor nem mondok semmit, befogtam, sőt tudod mit jót beszélgettünk! Viszhall!
-Fiam kérlek ne te.. - mondta majd bontottam a vonalat.

Lehet, hogy másnak nem tűnt vészesnek ez a rövid beszélgetés de bennem régi sebeket tépett fel minden egyes gondot mely az anyámmal és az apámmal kapcsolatos...

Az, ahogy vette a levegőt a telefonba ahogy hallottam hogy a háttérben megy a foci, vagyis apám otthon van és nagy valószínűlséggel sörrel a kezében nézi azt. Ahogy elképzelem hogy mit hagytam nemrég a hátam mögött férfias vagy sem szemeim könnybe lábadtak.

Nem megyek vissza soha!

- Haver, holnap nagy nap! Sipirc az ágyba te kis szaros! - parancsolt rám Tompi miközben mellém trappolt.
Egy gyenge bólintással adtam tudtára, hogy felfogtam és a középső újam felmutatásával pedig azt, hogy tudja ki a szaros?!!

Gyors tusolás és fogmosás után net böngészéssel zártam a napot s mire észbe kaptam elnyomott az álom.